Tudja, hol és mikor kaphatta el a koronavírust?
Pontosan nem tudnám megmondani. Az biztos, hogy február végén Bécsben voltunk, operaelőadásra volt jegyünk. A feleségemmel és négy magyar barátunkkal voltunk, de mivel az előadás elmaradt, elmentünk múzeumba, sétálni, gasztrotúráztunk, élveztük a jó időt. Hazafelé megálltunk Tatán ebédelni, de ott már csak négyen voltunk. Viszont a tünetek megjelenése előtt pár nappal, március 13-án, pénteken még együtt vacsoráztunk hatan Budapesten, majd másnap ebédeltünk is ugyanekkora körben.
A társaság tagjai is elkapták a vírust?
A társaság legidősebb tagjai nem. A feleségemnél és a legfiatalabbaknál viszont a március 14-i közös ebéd utáni második vagy harmadik napon megjelentek a tünetek, torokgyulladásuk volt és kezdték elveszíteni a szaglásukat, de arról akkoriban még senki nem beszélt a koronavírus tüneteként. Nálam csak a március 16-i héten jelentkeztek az első tünetek. A feleségemnél és barátainknál izomfájdalom vállban és a karban, nekem a lábamban is.
Ahhoz, hogy gyanakodjunk, hogy koronavírusunk lehet, kellett további egy hét. Addigra már a feleségem és két barátunk is igen magas hőemelkedéssel, lázzal, köhögéssel és borzasztó gyengeséggel küzdött, hol jobban, hol rosszabbul voltak.
A bécsi út után sok helyen megfordult?
Nem, mert önkéntes karanténba vonultunk mindannyian, otthonról dolgoztunk, ahogy elkezdték ezt javasolni. A feleségemnek volt még egy nagy meetingje közvetlenül a szombati ebédünk után, de aztán ő is itthonról dolgozott.
Mikor tesztelték? Hányszor, és hogyan zajlott ez?
Március 27-én teszteltek a Szent László Kórházban. A feleségemet is ekkor. A háziorvosomat kértem, hogy intézze a tesztet, mert akkor már harmadik napja hőemelkedésem volt, gyenge voltam és egyre erősebben köhögtem. A kórházban megvizsgáltak, és mivel a légzésszámom a két és félszerese volt a normálisnak, bent tartottak. Megcsinálták a mellkasröntgent, másnap reggel pedig a torok- és orrkenetet vették le.
Ekkor a mellkasröntgen még nem mutatott tüdőgyulladást, a teszt 24 óra múlva lett kész, pozitív lett az enyém is és a feleségemé is. Őt hazaengedték a vizsgálat és teszt után. A második tesztet tőle két nap múlva, vasárnap vették le, tőlem hétfőn, március 30-án. Ő megint hazamehetett, de persze rögtön elkezdték a hatósági karantén elrendezését. Én maradtam a kórházban, de az első pozitív teszt után felvittek a 3. emeletre, ahol megkezdték a gyógyításomat. Hétfőn újabb mellkasröntgent csináltak, ami már kimutatta, hogy megkezdődött a tüdőgyulladás.
Figyelnek arra, hogy egészséges életmódot folytassanak? Van olyan betegségük, ami kockázati tényezőnek számít koronavírus esetén, például magas vérnyomás, cukorbetegség?
Egyikünknek sincs semmi, még magas vérnyomás se. Én heti 4-5 alkalommal járok sportolni, a feleségem is kétszer-háromszor edz. 52 éves vagyok, a feleségem 41. A két barátunk, akik szintén megfertőződtek a vírussal, 39 és 44 évesek.
A barátaik tesztjéről, vizsgálatairól mit tud?
A barátainkat esete érdekesebb volt, mert ők nagyon betegek voltak otthon, de amikor kérték, hogy csináljanak rajtuk tesztet, először elutasították a kérésüket. Majd aztán kötélnek álltak, és a lakásukban levették a torok-, orr- és garatkenetet, de az eredmény negatív lett. A röhej, hogy elfelejtettek szólni nekik, hogy a kenetvétel előtt 2-4 órával sem inni, sem enni, sem fogat mosni nem szabad. Viszont azóta csináltattak egy tesztet vérből, privát úton, ami pozitív lett, és kimutatta az antitestet a vérükben.
Önöknél mi volt a tünetek sorrendje?
A feleségemnél előbb torokfájás, hidegrázások, hőemelkedés, majd köhögés, a hőemelkedéssel együtt a gyengeség, közben a szaglás és az ízlelés elvesztése. Nálam 2-3 napos késéssel köhögés, hidegrázás, gyengeség, hőemelkedés 2-3 napon át, aztán 3-4 nap láz. Az algopyrin is csak hőemelkedésig tudta visszahozni a hőmérsékletem, és végig nagyon erős fejfájásom volt. A hőemelkedés 37,4-37,8 között mozgott, de amikor lázas lettem, az 39,6-ig is felment. A köhögés egyre erősödött, néha a fulladásig. Gyakorlatilag voltak enyhe levegőhiányos pillanataim a köhögés után, vagy ha felálltam és próbáltam közlekedni.
Volt, hogy kétségbe esett?
Nem vagyok egy kétségbeesős figura.
A felesége tudott önnek segíteni, ápolta önt?
Csak az első hetet töltöttük együtt otthon. Az ő tünetei enyhébbek voltak, bár a napi többszöri hidegrázás nem volt üdítő. Előbb én segítettem neki, majd mire én kezdtem nagyon rosszul lenni, akkorra ő már csak köhögött, és ő segített ki.
A bevásárlást hogyan oldották meg?
Amíg jól voltam, addig hetente egyszer én vásároltam. Utána már csak ételt rendeltünk, mert egy kéthetes tartalékot építettem ki a pincénkben alapdolgokból.
Mikor és milyen tüneteknél fordult először orvoshoz?
Amikor második napja voltam lázzal, erős köhögéssel és hidegrázással otthon, és már felkelni is alig tudtam. Kértem a háziorvosomat, hogy kezdje intézni, amit ilyenkor kell. Azt tanácsolta, nézzük meg, milyen lesz a harmadik nap. Megrendelte a tesztet, így még aznap körülbelül két óra várakozás után mentő jött értünk, és bevitt a Szent László Kórházba. Ez volt tehát március 27-én. A mentős pontatlan adatokat kapott, csak az egyikünkről tudott, de mindent elkövetett, hogy kiderítse, mi a rend, és 20-30 perc intézkedés után el is tudtunk indulni a kórházba.
Ott abszolút profizmust tapasztaltunk. Mindenki beöltözve, a kesztyűket folyamatosan cserélték. Nagyon gyors és szakszerű volt minden a Szent Lászlóban.
Milyen volt a kórházi lét? Kimehetett a szobából? Mennyire érződött a dolgozókon a stressz vagy éppen a felkészültség? Hogy tapasztalta, volt elég műszer, maszk, védőszemüveg?
Egyedül voltam a XI-es épület C szárnyán. Senki sem kapkodott, irtó kedvesek voltak mind az ápolók, mind az orvosok. Az látszott, hogy teljes a felszerelésük, igaz, annyit elmondtak, hogy egy műszakra két maszkot kapnak, de arra kérik őket, hogy csak egyet használjanak, ha lehet. Kiderült, hogy az ápolókat innen-onnan helyezték át, el is mondják, meg egymás között meg is beszélik, hogy ki honnan jött. A szobából kimenni nem volt szabad.
Milyen kezelést kapott?
Nem kellett lélegeztetőgépre tenni. Kaptam oxigént, ekkor már a 3. emeleten egy négyágyas szobában feküdtem másodmagammal. Kaptunk antibiotikumot, és azokat a gyógyszereket is, amelyekről Szlávik főorvos nyilatkozott. Három különböző gyógyszert reggelire, egy negyediket vacsorára, és 24 órában az oxigént.
Mi tartja az emberben ilyenkor a lelket?
Optimista, pozitív ember vagyok, és egészséges, sportolok. Nagyon jól esett, hogy több száz magyar és külföldi barátom aggódott értem a Facebookon. Annyira, hogy meg kellett kérjem őket, ne egyenként kelljen nekik válaszolnom, mert az fárasztó volt. Elfogadta mindenki, és ennek ellenére több százan üzentek.
Mikor kezdtek enyhülni a tünetei? Van-e még valamilyen panasza?
Ha jól emlékszem akkor úgy a bent létem hatodik vagy hetedik napján kezdett eltűnni a hőemelkedés, javulni az étvágyam és kezdett elszállni a gyengeség is. A köhögés is szépen mérséklődött az oxigén hatására. De mivel a tüdőgyulladás hallatszott és látszott is a röntgenen, azt javasolták, hogy maradjak még. 2-3 naponta vettek vért, amit ellenőriztek, és ugyanennyiszer vittek mellkasröntgenre is. Az orvosunkat napi 2-3-szor láttuk. Nagyon becsületesen ellenőrizte az állapotunkat.
Mi kellett ahhoz, hogy hazaengedjék?
A mellkasröntgennek ki kellett mutatnia a javuló tüdőgyulladást, amikor már nem igazán kell tartani az állapotjavulás megfordulásától. A vérképnek is olyannak kellett lennie, ami a gyulladás mértékének csökkenését, eltűnését mutatja. Én már 5-6 napja jól éreztem magam, de az eredmények akkor még nem azt mutatták, így bent tartottak még. Összesen 13 napot töltöttem kórházban.
Április 7-én hazamehetett. A felesége karanténban van még? Neki is újraindul most a 14 napos elzártság, de már önnel együtt?
A feleségemnél most vasárnap letelik a 14 nap. Nekem most kezdődött. Meglátjuk, mert erről nem szól a fáma, ezt az ÁNTSZ, a rendőrség és a városháza intézi.
A hazajutás flottul ment?
Az nagyon nem. Reggel megkérdezték, mivel mennék haza. Mire mondtam, hogy ha már mentővel jöttem, akkor azzal is mennék haza. Majd tíz órányi várakozás után elhozattam az autómat a sógorommal, és azzal mentem haza, mert senki sem tudott semmit, hogy mikor jönnek értem.
Mi segítette át a nehéz pillanatokon?
A személyiségem, a családom, és a barátok támogatása. Piszok jó volt látni, hogy ugyan senki semmit nem tud erről a vírusról, de a dokik és ápolók sem pánikoltak, hanem becsülettel helytálltak. Ezúton is nagyrabecsülésem és hálám fejezem ki annak a 10-15 embernek, akivel kapcsolatba kerültünk bent. Le a kalappal előttük.
