Pistike az óvodában nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament az óvónő, hogy segítsen neki.
Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, Pistike így szólt:
– Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A óvónő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a Pistike lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
– Ez nem is az én csizmám!
Az óvónő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatja Pistike lábáról
a csizmát, miközben az így folytatta:
– … hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
– Pistike, hol a sapkád?
– A csizmámban!
