Az igazi apádat Lónyai Péternek hívják, és egy pecsenyesütője van a Dunakanyarban
- közli a rossz híreket a Pepe főhősével az idős, betegeskedő férfi, akit egészen addig biológiai apjának hitt. A sorozat ötödik percében járunk, és máris csőstül jön a baj. Kollár Gábor ugyanis kettő rossz hírt is kap: az egyik családi, a másik gasztronómiai természetű. Gábor budapesti sztárséf, így az értesülés, hogy rokoni szálak fűzik egy vidéki lacikonyha tulajdonosához, talán még a születését övező titoknál is rosszabbul érinti.
Az idézett mondat precízen tudtunkra adja, melyek a TV2 új vígjátéksorozatának legfontosabb konfliktusai. Az egyik problémát az apa-fiú kapcsolatok jelentik, amelyek közül egyik sincs megoldva. Gábor és Pepe az első epizódban ismerkednek össze, a felfuvalkodott nagymenő és a bárdolatlan büfés első pillantásra nem is különbözhetne jobban egymástól. De Gábornak van egy tízévesforma fia is, akit két hónapig, rémületére, egyedül kell nevelnie, amíg volt felesége munkát talál az új hazának kiszemelt Szingapúrban. Továbbá, a sorozatra jellemző konfliktushalmozás jegyében, Pepe másik fia - amelyikről tud -, valamint unokaöccse körül is akadnak gondok, főleg az, hogy mindketten kétbalkezes, tökkelütött, gyermeklelkű férfiak.
Ám a Pepében nemcsak családi szálak futnak, hanem szakmaiak is. Pepének egészen más elképzelései vannak a konyhaművészetről, mint Gábornak, így amikor a pecsenyesütő megmentése érdekében társulnak, garantáltak a nézetkülönbségek.
"Te még a világon sem voltál, amikor én már paníroztam!" - veti oda Pepe a sztárséfnek a mondatot, amelynek leírtán Csurgó Csaba vezető író engedélyezhetett magának egy pillanatnyi elégedettséget, mivel tökéletesen elkapta a címadó karakter lényegét.
Pepének amúgy más jó mondatai is vannak, köszönhetően annak is, hogy Mucsi Zoltán játssza, akinek az előadásában a közepes szövegek is érthetetlenül viccessé válnak, tanúskodik erről megannyi Jancsó-film és tévéreklám. Ha ő kiabálja, hogy "izzítsátok a fritőzt!", az jobb, mintha más kiabálná.
Gábort, aki Michelin-csillagos hellyé varázsolná Pepe büféjét - Michelin-ellenőrök szerencsére nem fogják nézni a sorozatot -, Simon Kornél alakítja. Ő egyszer-kétszer már játszott európai kinézetű magyar férfit, karaktere most is divatos frizurát és minőségi ruhákat visel. A kelleténél talán többször kell szemöldökhúzogatással, dühös fújtatással megmutatnia Gábor érzelmi reakcióit, de ennek az az oka, hogy a Pepében rengeteg a fordulat, valaki folyton betör valahova, megsüt valamit, szerelmeslevelet ír valakinek vagy levágja az ujját (ez utóbbi maga Pepe). Két részt láttunk a Pepéből, ez alapján nem világos, hogy Gábornak bájos helyettesével (Kovács Panka) vagy a bájos cukrásszal (Martinovics Dorina) kell-e összejönnie az évad végére, de mivel Simon a Társas játékban már összejött Martinoviccsal, reménykedünk benne, hogy most Kovács is kaphat egy esélyt.
Csurgó Csaba eddigi legkomolyabb filmes sikerét a Megdönteni Hajnal Tímeát írójaként érte el (mellesleg Hajnal Tímeát is Simon Kornél döntötte meg, kicsi ez a magyar filmszakma). Csurgónak a magyar vidéki életről, annak mítoszairól, átkairól, fájdalmairól is árnyalt véleménye és bonyolult kérdései vannak, részben ezeknek szentelte figyelemre méltó Petőfi-átiratát, a Kukoricza című fantasyregényt. A Pepében félretette vonatkozó gondolatait, inkább elővette azt az attitűdöt, amelynek jegyében 1931 és 1944 között a vidéken játszódó magyar filmek tetemes része készült.
A népies magyar filmben "a város megy le a falura, gyönyörködni, felfrissülni, megújulni" - írja Balogh Gyöngyi és Király Jenő a korai magyar hangosfilmről szóló monográfiájukban. Pontosan így fogja megtalálni új önmagát is az önhitt Kollár Gábor a Pepe díszletei között, a Dunaszéphely nevű szép helyen, a Duna partján.
