„Nagyon nem tetszik az sem, ahogy Budapestet büntetik. Mintha élveznék, hogy kitolhatnak velünk.” A vezetők helyett is szégyenkezik a folyamatos gyűlöletkeltés miatt. A 87 éves, Kossuth-díjas színésznő, Pásztor Erzsi, a szomszédok Janka nénije most a Magyar Hangnak adott interjút.
Amióta elkezdődött a celebvilág, minket, színészeket semmibe vesznek – mondta a Magyar Hangnak adott interjúban Pásztor Erzsi Kossuth-díjas színésznő. - amit az rtl.hu szemlézett
Hozzátette: „Azt mondják, hogy a Szomszédok káros volt. Igen? Akkor ami most folyik, az mi? Színészileg nulla. Ma már utcáról berángatott járókelők játsszák el a különböző szerepeket.”
Pásztor Erzsi, aki nemrég a Partizánnak arról beszélt, hogy 87 évesen is muszáj dolgoznia, mert a nyugdíjából nem élne meg, a mostani interjúban egyebek mellett azt mondta:
„Hatvanöt éve végeztem a főiskolán, amit néhány évvel ezelőtt lerombolt az az ember, akinek a nevét nem vagyok hajlandó kimondani. Megbocsáthatatlan bűnnek tartom, amit tett. Nem csak a színművészetin. Sajnálom a független színházakban játszókat, akiket el akarnak taposni, miközben arra alkalmatlan, színésznek, rendezőnek nem nevezhető emberek – nekik áll most a zászló – hatalmas gázsit visznek haza.”
„Egyszer arról beszélt egy fiatal kis színésznő, mennyire zavarja, ha az utcán megismerik. Nagyon felhúztam magam rajta, és elmondtam egy riporternek: ha az »angyalkának« nem tetszik a népszerűség, a közönség szeretete, menjen el dolgozni egy szövődébe, akkor biztosan nem fogják felismerni. A színész dolga az, hogy megmutassa magát. A közönség szeretete pedig éltető.”
„Egyáltalán nem iszom, noha Janka néniként én lettem az ország első számú alkoholistája.”
Volt férje alkoholproblémákkal küzdött. „Nem bírta elviselni a sikert. Tény, hogy a siker sokszor veszélyes. Ha nem vigyázunk, rossz irányba vihet. A férjemnek azért is volt különösen nehéz, mert nagyon mélyről, szegény, nyolcgyerekes családból jött. Hirtelen emelkedett a magasba, és ez nagyon megzavarta, felzaklatta. Nem tudtunk rajta segíteni.”
„A nyugdíjam 190 ezer forint, ezt egészíti ki a Kossuth-díjjal járó havi 120 ezer. Ha nem játszanék, nem tudnék megélni és mellette az egészségemmel törődni. Támogatom a családtagjaimat is.”
„Nagyon zavar a korrupció, a hatalmas rablás. Olyan, mintha nem is a saját hazánkban élnénk, annyira idegen lett minden. Talán erősnek tűnik, amit mondani fogok, de meggyőződésem, hogy amit a hatalmon lévők művelnek, az hazaárulás. Nem tudok mást mondani, mert látványosan nem figyelnek az ország érdekeire. Régen képtelen voltam létezni a Balaton nélkül. Ma már ha lasszóval fognának, akkor sem mennék. Megváltozott, mindent eladtak, az ott élők és a nyaralók érdekeit semmibe veszik.
A folyamatos gyűlöletkeltés miatt pedig helyettük is szégyenkezem, mert külföldön ezzel azonosítják a magyar népet. Ha szükséges, kisebb ügyekben megpróbálok segíteni. Sajnos nem túl nagy sikerrel.”
