Hobbinak indult, és vállalkozás lett belőle. Néhány olyan sofőrrel és utassal kezdődött az Oszkár Telekocsi története, akik spórolni szerettek volna az útiköltségen, ma pedig már túl vannak majdnem 3 millió utazáson és 10 izgalmas éven.
A hobbiból mára prosperáló vállalkozás havonta több mint 100 ezer utazást bonyolít le a rendszerén keresztül, amelyben egy egész csapat dolgozik a napi feladatokon.
Prácser Attilával, az Oszkár Telekocsi egyik alapítójával beszélgettünk az eltelt egy évtized tanulságairól.
- Miért pont ebbe a vállalkozásba vágtak bele?
- Saját problémára kerestünk megoldást. Gyűrűs Mátéval, a társalapítóval hallgatótársak voltunk a Budapesti Műszaki Egyetemen. Mindketten Szombathely környékéről származunk, gyakran látogattuk a rokonokat, otthon maradt barátokat.
Utazáshoz az egyetlen szóba jöhető lehetőségünk a tömegközlekedés volt. Ennek a diákkedvezményét éppen 2007-ben változtatták meg: 66 százalékról 50 százalékra csökkent a mértéke. Megnövekedett az utazás költsége, ez pedig diákként érzékenyen érintett bennünket. Másrészt voltak olyan ismerőseink – idősebb hallgatók, már dolgozó státuszban lévők – akik hétvégenként autóval jártak haza. Annyira azonban nem voltunk jóban, hogy minden héten körbetelefonáljuk őket, hogy kihez csatlakozhatnánk.
Arra gondoltunk Mátéval, hogy ha már rendelkezésre áll a világháló, amely összeköt mindannyiunkat, akkor használjuk erre a célra is az internetet. Tehát az autós, aki egy adott irányba utazik, meghirdethesse, hogy mikor megy, hová, és mennyi szabad helyre tud fogadni utast a kocsijában, hogy a költségeket csökkentse.
Kapóra jött, hogy pont ekkor tanultunk mindketten az egyetemen alap szintű programozást és adatbázis-építést. Úgy gondoltuk, az ott szerzett tudást felhasználjuk valamilyen értelmes dolog létrehozására, ami saját magunknak is hasznos, és szélesebb körben, mások számára is.
- Senki nem gondolta őrültségnek az ismeretségi körben, hogy elindították az Oszkárt?
- Akadtak szkeptikusok, de őrültségnek senki sem tartotta. A kritikusok számára az volt kérdés, hogy ez a rendszer vajon működőképessé válik-e vagy sem, és hogy mennyire lehet megbízni egymásban.
A bizalom a mai napig lényeges szempont az Oszkárnál. Nem titok, hogy éppen emiatt az elején sokkal lassabban is indult a terjedése.
Folyamatosan volt konkurenciánk, már a kezdetekben is, mert volt már az Oszkár előtt is telekocsi, mi azonban újdonságot szerettünk volna belevinni. Ezért alakítottuk ki az értékelési rendszert, illetve a helyfoglalás lehetőségét. Mindig volt versenytárs, mindig volt kitől tartanunk, ez bennünket arra motivált, hogy még jobbá és elterjedtebbé tegyük a rendszert.
- Kik voltak az első utasok tíz évvel ezelőtt?
- Az ismeretségi körünkből regisztráltak először, hozzájuk jutott el első körben a hír, hogy ez a lehetőség létezik, és az egyetemi körökben, kollégiumi levelezőlistán is terjedt. Az első 100 felhasználó nagyjából innen van.
Onnantól kezdve kiszabadult a szellem a palackból, az iWiWen, az akkori magyar közösségi oldalon is terjedni kezdett. De jellemzően szájhagyomány útján adták tovább egymásnak az emberek a hírt.
Mi magunk is sokat tettünk azért, hogy tudjanak rólunk. Mai fejjel azt mondanám, sajtóközleményeket írtunk, amikor naiv diákként megkerestük az online médiumokat. Elég sok megjelenés született, és népszerűvé is vált az Oszkár.
- Mi volt a legnehezebb az induláskor?
- Mivel nem támasztottunk nagy elvárásokat a rendszerrel szemben, így nagy nehézségekre nem tudok visszaemlékezni. Hobbi volt, ezért, ha összesen tízen regisztráltak volna az oldalra, akkor sem lettünk volna csalódottak.
De ha nehézséget kell említeni, akkor a bizalom felépítése mindenképpen az volt. Odáig működött is a dolog, hogy regisztráltak, ehhez nem is kellett különösebb erőfeszítéseket tennünk, viszont ahhoz, hogy ténylegesen meghirdessék az útjaikat, vagy valaki egy idegenhez csatlakozzon, ahhoz már erősen bízni kellett egymásban. Mi ezzel tisztában voltunk, és a rendszert úgy próbáltuk megtervezni, hogy ezt a bizalmat minél jobban felépítsük.
VIDEÓ: Aranyosi Peti sofőrként Oszkározik:
- A jelenlegi zaklatási botrányok miatt nem veszíthetik-e el esetleg a bizalmukat a telekocsizás iránt a sofőrök vagy az utasok? Mégis idegen ember száll be egy idegen ember autójába…
- Elég régen működik kockázatmentesen a rendszer ahhoz, hogy ezek a zaklatási botrányok ne legyenek hatással a telekocsira. Egészen más lett volna persze a helyzet akkor, ha 10 évvel ezelőtt, az indulással esik egybe. Akkor valószínűleg gátolta volna az elterjedését.
Az elmúlt 10 év, és a közel 3 millió megvalósult utazás szolgáltat bizonyítékot arra, hogy itt nem nagyon van mitől félni.
Van erre egyébként statisztikai adatunk is, hogy ha van egy kocsiban utas, jellemzően nem csak egy, hanem minimum kettő jelentkezik. Tehát viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy "idegennel" kettesben utazzon valaki. Az utazásokat értékelik is a rendszerben, erre az opcióra külön fel is hívjuk a figyelmet, elég intenzíven meg is követeljük azt, hogy értékelések szülessenek, így a negatív cselekmények nem maradnak rejtve. Súlyos incidens vagy erőszakos cselekmény, amelyből rendőrségi ügy lett volna, nem volt még. Csak egy-két kellemetlen eset jutott vissza hozzánk.
- Mi történik, ha goromba egy sofőr vagy inkorrekt módon jár el?
- Ha ilyen bejelentést kapunk, azonnal kivizsgáljuk az ügyet. Mivel a tapasztalataink azt mutatják, hogy az éremnek mindig két oldala van, felvesszük a kapcsolatot a bepanaszolt féllel és a semleges utastársakkal, és megpróbálunk objektíven hozzáállni.
Ha azonban valakire rendszeresen panasz érkezik, akkor az az értékelésén is látszik. Ezzel egyrészt a saját esélyeit rontja az illető, másrészt, ha ténylegesen és folytatólagosan előfordul ilyesmi, élünk a rendszerből való kizárás lehetőségével. A rendszerben nyilvántartjuk a panaszok számát.
- Mennyien használják most az Önök rendszerét?
- Folyamatosan nőtt a létszám, viszonylag lassú volt a felfutás. Azt sem mondanám, hogy elterjedt az Oszkár használata, mert biztosan vannak, akik még nem hallottak róla. 2012-2013 körül kezdődött a rohamosabb növekedés, mára pedig elértük a félmilliós regisztrált felhasználót.
- Mit tart a legnagyobb sikernek az Oszkár 10 éve alatt?
- Például azt, hogy
sok embernek, ha meghallja ezt a nevet, már nem a filmes díj ugrik be először, hanem a magyarországi alapítású telekocsizási rendszer.
A telekocsizás mára olyan utazási móddá vált, ami nem a hippi szubkultúrához köthető, hanem más utazási formákkal egyenértékű. És Persze arra is büszke vagyok, hogy bővítettük az utazási palettát.
- A telekocsizásban is lehet fejlődni, újítani, vagy itt adottak a keretek?
- Egészen biztosan. Szeretnénk, ha a hazai utakon kevesebb autó közlekedne utas nélkül. Ebben nagy lehetőség van még.
Folyamatosan változik azok köre is, akik számára ez releváns utazási forma. Van, akinek családja lesz, a hátsó üléseket a gyerekek foglalják el, mint nálam is, és egyre kevésbé tud élni a telekocsizás előnyeivel. Ezért mindig újabb és újabb generációkat kell megszólítanunk, akik elkerülnek a szülővárosukból és tovább tanulnak vagy dolgozni kezdenek, nyáron fesztiválokra járnak.
Állandó munkát igényel, hogy az aktív felhasználói létszámot ne csak szinten tartsuk, hanem lehetőség szerint növeljük is.
A legnagyobb kihívás tehát az újabb és újabb autósok bevonzása a rendszerbe, erre mindig új eszközzel keressük a megoldást. Érdekes, hogy egyébként a jelenlegi alacsonyabb benzinárak nem kedveznek a telekocsizásnak. Amikor néhány éve történelmi magasságba emelkedett a benzin ára, jóval többen kerestek alternatív lehetőséget az autósok közül, jóval többen figyelik, hol lehetne spórolni. Most egy kicsit elkényelmesedtek az emberek, pedig most is olcsóbbá tehetnék az utazást.
Nyugat-Európa felé már elég jól kialakult az útvonalkínálat, a régióban is jelen vagyunk, de egyrészt szeretnénk tovább nyitni, másrészt szeretnénk egész Európára útvonalakat kínálni. nemzetközivé válni.
