A 70 éves szakmai múlttal rendelkező és a legkönnyebben parodizálható színész unalmas, átlagos fickónak tartja magát, aki lemondott az apaságról azért, hogy fényes karriert fusson be.
Christopher Walken egy vérbeli, nyughatatlan hollywoodi legenda. Már kisgyermekként belekóstolt a szereplésbe, és hosszú évtizedek óta megállás nélkül dolgozik, ezt pedig saját elmondása szerint annak köszönheti, hogy a feleségével úgy döntöttek, nem vállalnak gyermeket…
Színészünk 80 évvel ezelőtt, 1943. március 31-én született Ronald Walken néven a New York állambeli Queensben. A szülei: a skót bevándorló Rosalie Russell és a német emigráns Paul Wälken, akik együtt vezettek egy pékséget New Yorkban, nem vesztegették az időt, fiukat korán megismertették az előadóművészettel. A kis Ronald már 3 éves korában táncórákat vett (a nevét egyébként az 1891 és 1958 között élt angol színész, az Oscar-díjas Ronald Colman után kapta). Ő és a testvérei, Kenneth és Glenn végül statisztaként találtak munkát tévéműsorokban, miután a Rockefeller Center gyakori törzshelyükké vált. Walken legjelentősebb kamaszkori szerepe egy szkeccs volt Dean Martinnal és Jerry Lewisszal a The Colgate Comedy Hour című varietéműsorban.
Ugyanebben az időben csatlakozott egy vándorcirkuszhoz, ahol oroszlánszelídítőként is dolgozott. Később egy évig járt a Long Island-i Hofstra Egyetemre, de otthagyta az iskolapadot, hogy inkább színházban dolgozhasson. Kezdetben táncosnak képezte magát egy washingtoni stúdióban, majd a drámai színpadi, később pedig a filmszerepek felé vette az irányt. Tánctudásáról egyébként mindenki meggyőződhetett többek között a Fatboy Slim egyik 2000-es dala, a Weapon of Choice videoklipjében, amit Spike Jonze (A John Malkovich-menet, Adaptáció, A nő) rendezett, és amiben az 57 éves Walken fiatalokat megszégyenítően ropta.
Gyerek nélkül
Na de vissza a kezdetekhez! A West Side Story 1963-as turnéján Riff szerepét játszotta, amit élete egyik legfontosabb élményének tart. Ekkor ismerkedett meg Georgianne Thonnal, egy színésztársával és későbbi castingigazgatójával, akit 1969-ben feleségül vett, és azóta is együtt vannak, négy éve ünnepelték az aranylakodalmukat. 1964-ben változtatta meg a keresztnevét Christopherre, méghozzá egy bizonyos Monique van Vooren javaslatára. Az illetőnek volt egy éjszakai klubja, amelyben Walken táncosként dolgozott. A főnöknő ugyanis úgy vélte, hogy ez a név jobban illik hozzá, mint a Ronnie (a Ronald becézett formája, amit addig használt). Walken egyébként jobban kedveli, ha Chrisnek szólítják.
A gyerekszínészi élet persze időnként olyannyira elbizonytalanítja az embert a szórakoztatóiparral kapcsolatban, hogy az illető gyakran lemond erről a karrierről, és más megélhetés után néz.
S hogy miként ért el ennyi mindent? Ő maga ezt két dolognak tulajdonítja: egyrészt a Georgianne-nel való gyerekmentes életüknek, illetve az egyfajta „szerzetesi” életmód iránti elkötelezettségének: "Nos, az életem tényleg eléggé konzervatív. Közel 50 éve vagyok házas. Nincsenek hobbijaim, sem gyermekeim. Nem nagyon érdekel az utazás. Soha nem volt nagy társasági életem. Igazából mindig otthon vagyok, kivéve persze, amikor dolgozom" - árulta el Walken a The Guardian című lapnak még 2013-ban: "Szóval ilyen értelemben, azt hiszem, egy teljesen átlagos fickó vagyok."
Örült, hogy nem ő lett Han Solo
Walken tévés karrierje egyébként az 1950-es években indult, a The Wonderful John Acton című 1953-as sorozat egyik epizódjában tűnt fel tízévesen. Első mozifilmes szerepét pedig az 1969-es Me and My Brotherben játszotta. A 70-es évek hozta meg számára a sikert és a világhírnevet, hiszen olyan alkotásokban lehetett őt látni, mint Az Anderson-magnószalagok (1971), Az őrszem (1977) vagy a Kojak, majd Woody Allen az Annie Hall-lal (1977) és Michael Cimino A szarvasvadásszal (1978) sztárt faragtak belőle. Utóbbiért ráadásul 35 évesen megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is. Ezek a merőben különböző karakterek - az egyik egy nyugtalan testvér sötétbe hajló fantáziákkal, a másik egy traumatizált vietnami veterán – együtt adják ki Walken vonzerejét, amire a további években, évtizedekben is kíváncsi volt a közönség.
Maga Walken azért örül, hogy nem győzte meg akkor az alkotókat. „Igen, ott voltam a meghallgatáson, de nem hiszem, hogy közel jártam ahhoz, hogy megkapjam a munkát, körülbelül 500 másik színész is jelentkezett. Viszont nagyon örülök, hogy Harrison Ford lett a kiválasztott, én szörnyű lettem volna” – emlékezett vissza a színész.
Sosem tűnt el
Az 1979-es Oscar-gálán elnyert díja természetesen kitárta előtte Hollywood kapuit, a nyolcvanas években nagyjából azt csinálhatott, amit csak akart. Ő pedig ki is használta a lehetőségeit, ám főként a szerzői irányt lőtte be magának. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jonathan Demme (Utolsó ölelés), Herbert Ross (Filléreső), David Cronenberg (A holtsáv), Robert Redford (A milagrói babháború), Mike Nichols (Biloxi Blues), Abel Ferrara (New York királya) vagy Paul Schrader (Idegenek Velencében), ráadásul 1985-ben Bond-gonosz is lehetett, ő játszotta ugyanis Roger Moore 007-esének fő ellenlábasát, Max Zorint a Halálvágtában.
1992-ben aztán a „blockbusterkedésbe” is belenyalintott, a Batman visszatérben a gaz cégtulajdonos Max Shreckként Michelle Pfeiffer Macskanőjével és Michael Keaton Denevéremberével akasztotta össze a bajszát. A kilencvenes években egyébként az olyan gonoszkodások mellett, mint amiket például az Angyalok háborújában (1995), a Holtidőben (1995), vagy Az Álmosvölgy legendájában (1999) nyújtott, két legikonikusabb szerepét a Tiszta románcban (1993) és a Ponyvaregényben (1994) kapta, amelyekben úgy alakított maradandót, hogy mindkettőben csupán egyetlen jelenetben tűnt fel (az előbbiben szicíliai maffiózóként és Dennis Hopper megkínzójaként, az utóbbiban a Bruce Willis óráját a fenekében dugdosó háborús veteránként).
S noha akkor a legjobb férfi mellékszereplő díja végül Chris Coopernél (Adaptáció) landolt, Walken pedig azóta nem részesült jelölésben, a karrierje ennek egyáltalán nem látta kárát, hiszen az elmúlt 20 évben is olyan produkciókban tűnt fel többek között, mint Az Amazonas kincse, A tűzben edzett férfi, A stepfordi feleségek, az Ünneprontók ünnepe, a Távkapcs, a Hajlakk, A hét pszichopata és a si-cu (amelyért simán kijárt volna neki egy újabb Oscar-jelölés), A búcsúkoncert, a Született gengszterek, a Fiúk Jersey-ből, vagy az Eddie, a sas.
Újabban pedig rengeteg színésztársához hasonlóan ő is rákapott a sorozatokra, amiktől amúgy eddigi karrierje során eléggé ódzkodott. A 2021-ben startolt Törvényen kívül című brit krimikomédiában Stephen Merchant és Eleanor Tomlinson mellett brillírozik immár két évadon keresztül, tavaly pedig az év egyik legjobb sorozatában, a Különválásban alakította Burtöt, akit nagyon várunk vissza a következő szezonra is.
Utánozni könnyű, megismételni lehetetlen
S hogy miként viszonyul hozzá a szakma? Nos, a sokszínűként, excentrikusként és generációjának egyik legelismertebb színészeként jellemzett Walkent az Empire magazin "Minden idők 100 legnagyobb filmsztárja" közé választotta, a Premiere magazin pedig minden idők 88. legjobb filmes alakításának hozta ki A szarvasvadászban nyújtott játékát. Quentin Tarantino a karrierje egyik legbüszkébb pillanatának tartja, amikor megtudta, hogy Walken alakítja Don Vincenzót a Tiszta románcban, Benicio del Toro kijelentette, hogy a legjobb tanács, amit valaha kapott a színészettel kapcsolatban, tőle származik ("Amikor egy jelenetben vagy, és nem tudod, mit fogsz csinálni, ne csinálj semmit!"), Johnny Depp pedig egyszer azt mondta, az volt az egyik fő oka annak, hogy szerepelt a Holtidőben, hogy Walkennel akart dolgozni.
És van még valami, amit nem említettünk. A hangját. Christopher Walken egyedi hanghordozása legenda a szakmában és a közönség köreiben is, a komikusok szerint ő a legkönnyebben parodizálható színész. Ő maga úgy véli, e jellegzetessége abból ered, hogy bevándorló szomszédok közt cseperedett fel, akik a világ számos pontjáról érkeztek: "A környékünkön nem sok angolt lehetett hallani. Inkább görögöt, olaszt, lengyelt, németet, jiddist. Úgy nőttem fel, hogy olyan embereket hallgattam, akik erősen törték az angolt. Azt hiszem, ezt én akaratlanul is a magamévá tettem."
Walken vurstlija pedig nem áll le, a Különválás második évadán kívül ugyanis Denis Villeneuve Dűnéjének második epizódjában is láthatjuk (tehát tavaly ő is Magyarországon forgatott), ő alakítja majd az Atreidesek ellen áskálódó IV. Shaddam császárt. Szóval csak gonoszkodik, a szokásos.
