Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, az Európai Unió és az Egyesült Államok alapvetően kétféle módszerrel reagált a putyini agresszióra.

  • Az egyik: nagy mennyiségű fegyvert adott át Ukrajnának. Ebben a logika az volt, hogy az ukrán hadsereg sokkal kisebb, mint az orosz, de lelkesebb, jól kiképzett, és több, azonnal hadra fogható katonából áll. A számítás alapja az volt, hogy az ukrán-orosz konfliktus klasszikus felőrlő háború lesz, ahol elsősorban az dönt majd a sikerről, hogy melyik fél viseli jobban a saját veszteségeit katonákban és felszerelésben.
  • A másik módszer a gazdasági háború. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az Európai Unió több szankciós csomagot is kivetett Oroszországra. Ezeknek a hatása vegyes. Egy részük már most érezhető, hiszen például Oroszország száz éve először technikai államcsődben van, más elemeitől az elemzők nagy része inkább őszre vár kimutatható hatást.

A gazdasági szankciók egy része viszont egészen furcsa dolgokat művel nemcsak Oroszországgal, hanem az egész világgal. Az európai államok jó része kifejezetten függ az orosz energiától, és ahogy haladunk keletre, a gáz- és olajellátás egyre nagyobb részéért felelnek az oroszok. A gyakorlatban emiatt Európa a háború kirobbanása után jó ideig valójában mindkét hadviselő felet finanszírozta: jelentős támogatás áramlott Ukrajnába, miközben az emelkedő energiaárak miatt egyre több pénzt fizetett a kontinens az orosz energiáért is.

Amikor felvetődött az olajszankciók ötlete, a világgazdaság eleinte arra számított, hogy ettől még magasabban lesznek az energiaárak, így azoknak a termékeknek az ára is emelkedik, amelyeket nem Oroszországból szereznek be. A gazdasági szankciókkal Oroszországot el lehet ugyan zárni a magas hozzáadott értékű ipar exportjától, csakhogy Oroszország gazdasága elsősorban nyersanyagexportra épül.

Ez azt jelenti, hogy az oroszok alapvetően az alapanyagot exportálják külföldre, és ezért cserébe vesznek olyan termékeket, amelyeket saját maguk nem tudnak előállítani. A nyersanyagexport nagy része energia, olaj és gáz, amelyeknek az ára magasan van. Így aztán a gazdasági szankciók kivetése óta az oroszok nemhogy elszegényedtek volna, de a kereskedelmi mérlegük kifejezetten pozitív, hiszen nem tudnak annyi terméket importálni, mint amennyi nyersanyagot külföldre eladnak.

Az uráli olaj ára ugyan átlagosan körülbelül harmadával olcsóbb, mint a világszerte viszonyításként használt Brent, ám az utóbbi eleve drágább, mint korábban, és egyelőre Kína nagyrészt felveszi azt a mennyiséget, amely kiesett azzal, hogy jelentős nyugati cégek felfüggesztették az orosz nyersanyagvásárlásaikat.

HENDRIK SCHMIDT / DPA / AFP

Az Oroszország elleni gazdasági szankciók célja mostanra kimondottan az lett, hogy Oroszország ne legyen képes gazdaságilag fenntartani az Ukrajna elleni háborút, illetve az, hogy az orosz gazdaságnak a későbbiekben se érje meg egy ehhez hasonló konfliktus kirobbantása. Ezeknek a céloknak az elérése egyelőre még távolinak tűnik.

A világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G7 vezetői a múlt héten Bajorországban üléseztek, ahol az állam- és kormányfők fejében is nagyjából ez a dilemma járt. Végül úgy döntöttek, hogy egy olyan eszközhöz nyúlnak, amely Orbán Viktor egyik kedvelt módszere.

Abban egyeztek meg, hogy globális ársapkát kell kivetni az orosz olajra, vagyis meghatároznák, hogy milyen legmagasabb áron lehet megvásárolni az orosz olajat.

Az ötletnek az az értelme, hogy így Oroszország kevesebbet kereshetne az egyébként rekordmagas energiaárakon. Épp ezért az ársapkát úgy kell meghatározni, hogy az oroszoknak még megérje kitermelni az olajat, de már ne lehessen rajta sokat keresni. Ez az ár valahol 42 dollár körül lehet hordónként, ami a mostani ár nagyjából fele, hozzátéve, hogy akadnak olyan olajmezők is, amelyeken hordónként csupán tíz dollár körül mozog a kitermelés költsége.

A cél az lenne, hogy diplomáciai eszközökkel mindenkit meggyőzzenek arról: ennél többet ne fizessenek az orosz olajért. Arra, hogy ez betartható legyen, különböző ötletek születtek, így például az, hogy ezt az olaj tengeri szállítását bonyolító cégeken keresztül ellenőrizzék, amelyek nagy része az unióban vagy Nagy-Britanniában működik.

Mint minden ársapkával, ezzel is vannak problémák. A legfontosabb az, hogy - bár alacsony áron - mégiscsak legitimálnák ezzel az orosz olaj vásárlását. Ha a nyugati országok azt mondják, hogy ennél drágábban nem lehet orosz olajat venni, akkor a világ azt úgy fogja értelmezni, hogy akkor ennyiért vagy ennél olcsóban viszont lehet - és továbbra is üzletelni fognak Oroszországgal. Pedig pont az lenne a cél, hogy minél jobban elszigeteljék Oroszországot.

A másik probléma, hogy egy sor olyan ország nem fog belemenni egy Nyugat által kezdeményezett globális ársapkába, amelyek egyébként komoly potenciális vásárlói az orosz olajnak. Ilyen India és Kína is, mindkettő kifejezetten távolságtartó volt eddig az oroszok elleni szankciókkal, sőt, a kínaiak aktívan kihasználják azt, hogy ennyire alacsonyan van az orosz olaj ára.

A harmadik súlyos probléma az, hogy minél jobban belenyúlnak az országok a piac működésébe, annál kiszámíthatatlanabb, hogy pontosan mi fog történni ezután. Az orosz lapok már arról írnak, hogy akár be is zuhanhat az olajpiac, amit ugyan a jelenlegi olajárak mellett nehéz elképzelni, de nem is lehetetlen.

Az Európai Unión belül ez középtávon csak néhány országra vonatkozna. Az olajszankciók elfogadásával az unió nagy része eleve lemondott az orosz olaj vásárlásáról, ám több ország is mentességet kapott. Csehország és Bulgária konkrét időre, Magyarország és Szlovákia pedig a csövön érkező olajra addig, amíg el nem döntik, hogy pontosan mikor álljunk le róla.

Magyarország elvi alapon akár támogathatná is az olajársapka ötletét. Egyrészt azért, mert a Mol, amely az unióban a vezetéken érkező olaj egyetlen közvetlen vásárlója lesz (innen megy tovább a finomított olaj Szlovákiába és Csehországba), rengeteget keresett azon, hogy az orosz olaj jóval olcsóbb, mint a nemzetközi benchmark. A nagy cégekre kivetett extraprofitadó majdnem felét az a pénz teszi ki, amit a Mol keres a Brent-Ural árkülönbségen.

Kapcsolódó

Extraprofitadók: mostantól a Mol helyett a magyar állam keres az orosz olajon

Tovább pörgethetik az inflációt az extraprofit lefölözésére kitalált új adók.

A magyar kormány emellett már most is legitimnek tekinti az orosz olaj vásárlását, szemben más uniós országokkal.

A harmadik ok pedig éppen az, hogy a magyar kormány lelkesen nyúl az árstopok eszközéhez, ha az emelkedő energiaárak megfékezéséről van szó. Amennyiben a globális ársapka az olcsó energiáról szólna, a kabinet is könnyebben belemenne.

Csakhogy valójában nem erről szól, hanem Oroszország szankcionálásáról, márpedig a magyar kormány a Krím annektálása óta konzekvensen ellenzi az Oroszországra kivetett szankciókat, így valószínűleg ezt az ötletet sem fogja támogatni. Megkérdeztük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot arról, hogy az ő értelmezésükben a globális ársapka vonatkozna-e Magyarországra is, illetve támogatják-e az ötletet, egyelőre nem kaptunk választ.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!