Úgy fest, szélsőségesen megosztott országokban nincs az a válság, ami valódi nemzeti egységet teremtene. De ami még megdöbbentőbb: a politikai hovatartozásra fittyet hányva olykor kísértetiesen hasonló érvekkel esik egymásnak kormány és az ellenzék az Ibériai-félszigeten és Közép-Európában. Itt van mindjárt a vita a veszélyhelyzet meghosszabbításáról: a baloldali spanyol kormány szerdán szeretné meghosszabbítani a május 9-én lejáró szükséghelyzetet, amihez ismét kérte az ellenzék támogatását.
Persze szó sincs határozatlan idejű felhatalmazásról, a spanyolok - még a legdurvább járvány közepette is - úgy döntöttek, hogy kéthetente hosszabbítgatják a különleges állapot időtartamát. De a Néppártnak és különösen a Voxnak most ez is soknak tűnik. Hiába érvel a kormány egészségügyi minisztere azzal, hogy épp most kezdték el az apróbb lazításokat, jó lesz észnél lenni, mert ismét felszökhet a fertőzöttek száma.
Egy hónap alatt 282 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma Spanyolországban
A nyilvántartott álláskeresők száma meghaladta a 3,8 milliót áprilisban.
Érdekes politikai játszma bontakozik ki Madridban: politikai elemzők szerint Pedro Sánchez kormányfő igyekszik kelepcébe csalni a legnagyobb ellenzéki erőt, a Néppártot, mondván, ha nem támogatják a rendkívüli állapot meghosszabbítását, azzal spanyolok tízezreinek az életét teszik kockára. Ha megugrik a megbetegedések száma, akkor azért ők lesznek a felelősek, mert különleges felhatalmazás híján a kormány már nem követelheti meg, hogy az emberek otthon maradjanak.
Ha véget vetünk a különleges jogrendnek, akkor mindenki visszatérhet a munkába, az iskolába, a napi rutinhoz, és az emberek mozgását sem tudnák korlátozni. Aki így dönt, káoszba sodorja az országot
- riogatott a baloldali kormány egyik minisztere, aki ügyesen megpróbálta megosztani az ellenzéket is: a PP mégiscsak egy kormánypárt (volt), tudatában van a kormányzás felelősségének, nem viselkedhet úgy, mint azok az erők, amelyek csak a manipulációban nyújtottak eddig látványos eredményeket (utalt ezzel a Voxra).
A Néppárt március 14. óta mindig megszavazta a különleges jogrend meghosszabbítását, így a szerdai szavazás fordulópont lehet Spanyolországban. A baloldali kormány kisebbségben, a baszk és a katalán nacionalisták külső támogatásával kormányoz, akik szintén nem lelkes hívei a központosítással járó különleges jogrendnek, így az ellenzék döntésének most valóban van súlya.
A Néppárt pálfordulásában a Sánchez-kormány válságkezelésének jogos kritikája mellett szerepet játszanak a közvélemény-kutatások is. Ezek ugyanis folyamatosan a konzervatív párt népszerűségének növekedését jelzik, igaz, a törvény szerint a legközelebbi választásokra legkorábban is csak 2021-ben kerülhet sor. Ha addig elég keményen osztják a kormányt, akkor esetleg visszakerülhetnek a hatalomba, vélekednek a pártközpontban.
Semmi szükség a különleges jogi helyzetre, az alkotmányon belül maradva, például a közegészségügyi vagy a nemzetbiztonsági törvény adta lehetőségeket kihasználva is lehet kormányozni
- mondta Pablo Casado, a Néppárt vezére az Onda Cero rádióadónak. Ha már a kormány a fokozatos lazításról döntött, akkor fából vaskarika fenntartani a különleges állapotot, tették hozzá a tanácsadói.
A vita itt is - éppúgy, mint Magyarországon - a politikai erők közti mély, évtizedes bizalmatlanságról szól. (A szomszédos Portugáliában például a kormánypárt és az ellenzék hatékonyan és politikai üzengetések nélkül együttműködik a válság elleni küzdelemben.)
A bizalmatlansághoz hozzájárul Pedro Sánchez kormányzása is: az elmúlt másfél hónapban, amióta a koronavírus-járvány gyakorlatilag maga alá temette Spanyolországot, a kormányfő bezárkózott a Moncloa-palotába, és szűk tanácsadói körén kívül alig konzultált valakivel. Pablo Casadót 45 nap alatt háromszor hívta fel, az utóbbi két hétben egyszer sem. A hét elején végül mégis felemelte a telefont, de a beszélgetés nem hozott semmilyen eredményt, a két politikus ott folytatta, ahol a koronaválság előtt abbahagyták: a permanens háborúnál.
Ha már spanyol-magyar párhuzamok, akkor nehéz megkerülni egy másik polémiát: a spanyol csendőrség vezetője az álhírterjesztéssel kapcsolatban egy sajtótájékoztatón nemrég félreérthetően úgy fogalmazott: mindent megtesznek, hogy "minimalizálják a kormánnyal szemben ellenséges közhangulatot a válság alatt". Lett is belőle jókora felháborodás. Vagyis akkor közvetlen utasításba kapták, hogy a kormányzati propagandával ellentétes hangokat elhallgattassák, tudakolták az újságírók és az ellenzéki politikusok. A tábornok feldúltan reagált a kritikákra, és arra hivatkozott, hogy az elmúlt 40 évben, az ETA baszk terrorszervezet elleni harcban, a külföldi bevetésein vagy épp a koronavírus elleni küzdelemben egy valamit megtanult: mindig az emberek és nem az ideológiák állnak az első helyen. Ő ehhez tartja magát.
A politikai pártok azonban kíméletlenül kihasználták az elszólást.
Íme, már az állampolgárok szólásszabadsága is veszélybe került, ha kritizálni merészelik a kormányt
- twittelte a néppárti Pablo Casado. Egyébként Spanyolországban is panaszkodnak az újságírók, csak épp a baloldali kormányra: az online sajtókonferenciákra érkező kérdéseket a kommunikációs államtitkárságon megszűrik, és csak a kiválasztottak kerülnek a miniszterek elé, állítják. A kormány szerint ilyesmiről szó sincs.
De tényleg, ki hallott már ilyesmiről?
Koronavírus - Még több hír a témában
Öt évet is kaphat egy rémhírterjesztéssel vádolt férfi
- Világszenzációt érő, új koronavírus-terápiáról ír a Magyar Nemzet
- A dél-koreai hírszerzés szerint nem műtötték meg Kim Dzsongunt
Kiemelt kép: Gabriel Bouys /AFP
