Gyurcsány Ferenc másfél évtizede írt hasonló dolgozatot. Akkor arról, hogy a baloldal tisztességes humanista állásponttal a választók többségét maga mellé állíthatja és sikerült a kormányzást folytatniuk. Most ellenzékben, a kudarcok után új nagyon hosszú helyzetértékelés született.
"Merjünk hazafiak lenni!" Ez az új dolgozat címe, amelyben a DK elnöke elismeri, a 2010-es vereség az előző kormányzás kritikája is volt, függetlenül attól, ők mit gondolnak e kritika jogosságáról.
De kudarcaink kútja ennél sokkal mélyebb.
Gyurcsány a mélyére is ás az okoknak (elitizmus, gazdasági válság, menekültválság). Szerinte világszerte rendült meg a tömegek biztonságérzete.
Se kenyér, se biztonság.
Ez jelentősen hozzájárult a liberális demokrácia eróziójához, hiszen a tömegeknek magasztos eszmék helyett biztos megélhetés kell, Orbán Viktor nacionalista populizmusa pedig sikeresen épített erre a csalódásra.
Erre hatékony választ eddig nem találtak.
Nemcsak idehaza, a nyugat-európai klasszikus bal- és jobboldali pártok sincsenek jó helyzetben. Gyurcsány szerint ez azonban csak rövidtávon lehet így, hiszen a politika végső értelme mégiscsak a közjó szolgálata, amire a vezérdemokráciák, populista mediokráciák, a hibrid rendszerek valójában alkalmatlanok.
Az Orbán-rezsim a magyar demokrácia elégtelen működésére adott válasz.
Szerinte az orbáni autokrácia csak látszólag sikeres, a vezér hiába nyer sorra antidemokratikusan választásokat, győzelme történelmi értelemben nem szolgálja, hanem rombolja a nemzet jövőjét, így végül
ő is a történelem vesztese lesz. De sajnos az általa irányított Magyarország is.
Gyurcsány az emberi nem egyetemességében, a népek, régiók, országok fokozódó egymásra utaltságában hisz. A Föld teherbíró képessége véges, ezért azt gondolja, globális kormányzás nélkül ebbe belepusztul az emberiség. Szerinte nemzeti szólamai dacára az Orbán-kormány hazafiatlan, egyre messzebb viszi Magyarországot a globális fősodortól, amely a történelmi léptékű sikert garantálná.
Csak a Fidesz ellenesség számít
A DK elnöke ezt követően hosszan magyarázza, miért és hogyan lett ennyire széttöredezett az ellenzék, ami a Fidesz sikerek döntő oka, hiszen a megosztottság a kormánypárt malmára hajtja a vizet, és minden azt is szolgálja, hogy a "centrális erőtér" maradjon, hiszen abban az ellenzék megszorítani se képes a Fidesz.
A választási vereséget követő bénultságot az Európai Parlamentben nagy többséggel elfogadott Sargentini-jelentés törte meg - véli Gyurcsány, aki szerint az ellenzéki pártok vezetői ekkor látták
be, hogy a köztük lévő viták ellenére a leglényegesebb kérdésben egy
oldalon állnak.
Orbánnak mennie kell! - vonta le a következtetést
minden ellenzéki párt vezetése. Ehhez képest másodlagosnak tűnt, miként képzelik el Magyarországot Orbán után.
A DK elnöke felidézi az ellenzéki pártok közös megmozdulásait, az ellenállás új fejezetének tartja a Munka Törvénykönyvének módosítására adott parlamenti és a Parlamenten kívüli akciókat, amivel csaknem kilenc év után megszülethet Orbán rendszerellenzéke.
Szerinte a pártok közti különbségek nem tűnnek el, lesznek vitáik, nem adják fel programjukat, de most már fontosabb tétnek tartják, hogy az ország történelmi útválasztás előtt áll, és az a valódi hazafias politika, amely szemben áll Orbán rendszerével.
Az nem demokratikus, így a minősítése (autokrácia, hibrid
rezsim, diktatúra) helyett az a lényeg, hogy azzal szemben nem csak demokratikus eszközökkel lehet küzdeni. A demokratáknak ezt sokszor nehéz elfogadniuk, mert nem ebben hisznek. A súlyos
politikai, erkölcsi és stratégiai dilemmák ellenére a pártoknak és a demokraták sajtójának is meg kell azonban fontolnia, hogy ha beáll a diktatúra elleni harcba, akkor kénytelen-kelletlen e
harc szabályaihoz kell alkalmazkodnia, ha győzni akar.
Gyurcsánynak az a meggyőződése, hogy csak parlamenti eszközökkel ez a rendszer nem, vagy csak elfogadhatatlanul hosszú
idő után roppantható meg. Sorolja a nemzetközi példakat (Tunisz,
Kairó, Belgrád, Pozsony) arra, hogy önkényuralmi rendszereket miként sodorhatnak el a parlamenti ellenzékkel utcai népmozgalmak, de emlékeztet rá, hogy a végső és döntő szerep az
utcáé volt. Hajlik arra,
hogy végül Magyarországon is ez hozhat eredményt.
Szerinte meg kell teremteni az "ők és mi" egyszerű, kételemű politikai képletét, és a parlamenti ellenzéknek a Parlamenten kívüli ellenzék civil aktivistáival, szervezeteivel, mozgalmaival utcára kell hívni az embereket.
Az ellenállásból közösen kell lázadást formálni, a rendszerrel szembeni radikalizmus fönntartása mellett sem szabad azonban elveszíteni a józanságot, az Orbán elleni lázadás sikerét ássa alá, aki a nyilvánosság elé viszi az ellenzék vitáit.
Az önkénnyel szemben csak egységesen szabad fellépni.
Az önkormányzati választáson a lengyel példát tartja irányadónak. Úgy véli, Orbán ellenzéke, ha győzni akar, egyetlen jelöltet állít a kormánypártival szemben, és ha sok településen győznek a
Fidesz
ellen, az utat nyithat a Magyar Köztársaság újraalapítása felé.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
