- Trócsányi László elutasítása a biztosjelöltek egész meghallgatási folyamatára hatással lehet. Ha a magyar jelölt átment volna a jogi bizottságon, október 1-jén este fél hétkor meg is kellett volna jelennie az Európai Parlament bővítési ügyekben illetékes külügyi bizottsága előtt. Most át kell rendezni a meghallgatások sorrendjét, és más jelöltek elutasítása immáron a szakbizottságokban veszélyeztetheti az egész bizottság november 1-jére tervezett hivatalba lépését. Ez ugyan nem lenne példa nélküli (José Manuel Barroso második bizottsága csak február 1-jén lépett hivatalba), de Ursula von der Leyennek nem jelentene jó kezdést.
- Várhelyi Olivér jelölése felveti, hogy von der Leyen újragondolhatja a biztosi portfóliók elosztását. Ez cseréket is jelenthet, és ez sem lenne példa nélküli. Az új jelölteknek - nemcsak Trócsányi László bukott, hanem Romániának is új jelöltet kell állítania - megfelelő felkészülési időre van szükségük. Ha kellő felkészülés nélkül mennek az EP bizottságai elé, az von der Leyen újabb kudarcát jelentené.
- Orbán Viktor valószínűleg tűzön-vízen keresztül ragaszkodik a bővítési portfólióhoz, mert ez felel meg legjobban politikai céljának: a bővítésen keresztül lassítani az unió mélyítésének folyamatát. Emellett láthatóan hosszabb ideje építi politikai bázisát a tagjelölt országokban, amivel saját súlyát akarja növelni az európai politikában. A nemzetközi sajtóban viszont már megjelentek olyan vélemények, hogy a bővítés nem maradhat magyar kézben. Az új magyar biztosjelölt brüsszeli diplomataként ugyan személyében nem felelős az "illiberális" kormányzásért, de az őt küldő országot Európában körülvevő légkör aligha segíti a bővítési portfólió megszerzésében. Kérdéses, hogyan kezeli von der Leyen ezeket a megfontolásokat.
- Tágabb nézőpontból az látszik, hogy az uniós intézmények egymáshoz való viszonya a korábbiaknál konfliktusosabb lehet. Az EP "megsértődött", mert a tagországok vezetői elvetették a csúcsjelölti rendszert, és most erőt mutatott von der Leyennel és a tagállamokkal szemben is: nem fogadja el ellenállás nélkül sem a bizottsági elnök javaslatait, sem a tagállamok kívánságlistáját.
- Trócsányi László kapcsán az Európai Néppárt helyzete volt a legnehezebb. A frakció nagyobbik része 2018 szeptemberében megszavazta a magyarországi jogállamiság helyzetét bíráló, az EP-ben nagy többséggel elfogadott Sargentini-jelentést, amelynek nyomán az EP javasolta a tanácsnak a hetes cikkely szerinti eljárás megkezdését. A Néppárt részben ennek hatására 2019 tavaszán felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ezután Manfred Weber akkori - és mostani - frakcióvezető ellen a Fidesz pártcsaládbeli tagságához méltatlan kampányt folytatott. Márpedig a magyarországi jogállamiság helyzetében és a Fidesz politikai nézeteiben a felfüggesztés óta semmilyen változás nem következett be: Orbán folyamatosan keresi az érintkezést az európai populista jobboldallal, azaz a Néppárt riválisaival. Ugyanakkor Weber még a meghallgatások kezdete előtt méltányos elbánást kért Trócsányinak - szemmel láthatóan nem tanulva a Fidesz évek óta folytatott politikájából, még a vele szembeni bánásmódból sem. Az EP jogi bizottságának Trócsányit elutasító döntésénél a szavazati arányokból arra lehet következtetni, hogy az Néppárt bizottsági tagjai szinte egyöntetűen támogatták Trócsányit, függetlenül az említett megfontolásoktól.
- Magyar szempontból különösen tanulságos, hogy az európai szinten érvényes összeférhetetlenségi szabályok köszönő viszonyban sincsenek a magyarországi előírásokkal. A magyarországi közállapotokat ismerve ez aligha meglepő, de a magyar valóság most találkozott az európai mércével. Ami Magyarországon elfogadható - egy tárcavezető és (volt?) ügyvédi irodája közötti kapcsolat -, az Európában messze nem az.
Végül még egy tanulság a nevezetes magyarországi politikai bon mot után szabadon: ha valaki nem tisztességes, kevés az esélye, hogy annak látsszon.
A szerző az IDEA Intézet külpolitikai elemzője.
Kiemelt kép:Balogh Zoltán / MTI
❤ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!
