Ha repülünk, általában nem gondolunk bele, hogy a magasban milyen törékeny az oxigénellátásunk. Nyomáscsökkenés esetén – magasságtól függően – akár másodperceken belül eszméletünket veszíthetjük.
1999-ben furcsa röppályát vett egy repülőgép az Egyesült Államokban. Elérte a szokásos repülési magasságot, de ahelyett, hogy az úticélja, Dallas felé tartott volna, elkezdett nyílegyenesen átrepülni az Egyesült Államokon Kanada felé. A pilótákkal nem sikerült kapcsolatba lépni, ezért katonai gépek eredtek a fantomgép nyomába. Azt akkor még nem tudta senki, hogy a gépen mindenki már vagy eszméletlen volt, vagy halott.
Az N47BA lajstromszámúy Learjet 35-ös egy magánrepülő volt, amely néhány igazán fontos embert szállított a texasi Dallasba. 1999 október 25-án szállt fel a floridai Orlandóban, fedélzetén a legendás golfozóval, Payne Stewarttal, a volt futballistával, Robert Fraley-vel, Stewart golfügynökségének elnökével, Van Ardennel, és Bruce Borland golfpálya tervezővel. A háromórás rutinrepülésért két pilóta felelt: Michael Kling és Stephanie Bellegarrigue.
Hat perc
A felszállás a megszokott mederben folyt: a gép elérte a tengerszint feletti 11900 métert. 7000 méternél még jelzett a pilóta, hogy minden rendben, és ez volt az utolsó kapcsolat a Learjet 35-tel. Miután számtalan kísérlet kudarcot vallott, riasztani kellett a légierőt.
Szerencsére egy F-16-os a környéken volt, és a gép közelébe repült. Olson ezredes a megfigyelés után nyugtázta, hogy a gépnek nincs látható sérülése, egyenesen repül, de nem tudott belátni a pilótafülkébe. Az ablakok ugyanis opálosak voltak, mintha jég borította volna őket.
Kilőjük, vagy ne lőjük?
Még két hasonló kapcsolatteremtési kísérlet után az aggodalom egyre nőtt. A Pentagon állítólag megfontolta, hogy kilője a gépet, hogy nehogy lakott területre zuhanjon, de később tagadták, hogy ez felmerült volna.
Jean Chrétien kanadai miniszterelnök ugyanakkor később beismerte az emlékirataiban, hogy
A gépben csak négy és fél órára elegendő üzemanyag volt, ezután zuhanni kezdett. Szemtanúk szerint teljesen kontrollvesztetten, és szinte szuperszonikus sebességgel csapódott a földbe. Dél-Dakotában, sík területen ért földet, ahol az ütközés ereje megsemmisítette a gépet, és hatalmas krátert hagyott maga után.
Mi történhetett?
Az utolsó rádiós kapcsolatot követő percekben csökkenni kezdett a nyomás a kabinban. Az nem derült ki, hogy ez milyen gyorsan történt, de az biztos, hogy a pilótáknak nem sikerült kiegészítő oxigénhez jutniuk, ami megelőzhette volna, hogy eszméletüket veszítsék a hypoxia, vagyis a szervezet oxigénhiányos állapota miatt.
A fokozatos vagy gyors nyomáscsökkenés esetén a gépen tartózkodóknak gyengülnek a kognitív képességei, majd eszméletüket veszítik, mert csökken az oxigén mennyisége, valószínűleg a pilótáknál is ez történt. Ezután az automata pilóta vette át a gép irányítását: megtartotta a magasságot, és az egyenes irányt, amíg csak tudta, vagyis amíg ki nem fogyott az üzemanyag.
A nyomáscsökkenés okát a Learjet 35-ös esetében a mai napig nem tudni, de a fekete doboz adatai szerint a repülés utolsó perceiben már senki nem volt magánál. Lehetséges, hogy az utolsó rádiós kapcsolat után mindenki vagy eszméletlen, vagy halott volt.
A gép becsapódásának helyszínén ma emlékmű áll, a tragikus balesetben elhunytak tiszteletére.
(Forrás: Ifl Science, ABC News, Aviation Safety)
