A rák jelenleg még mindig gyógyíthatatlan betegség, annak ellenére, hogy újabb és újabb elméleti és részben gyakorlati gyógymódokat fedezünk fel a daganatok eltüntetésére. Egy ilyen új módszer a Bostoni Állami Kórház kutatóinak programozott baktériumokat használó eljárása, ami egérkísérleteken elképesztő eredményeket hozott, és akár áttörést is jelenthet a rákkutatás területén. Persze ilyesmit azért nem lehet teljes biztonsággal kijelenteni mindössze állatos kísérletek után, de az biztos: a daganatos egereknél lényeges javulást értek el a kísérletek során - írja a The New York Times.
Ahhoz, hogy megértsük, mit csinálnak a nanotesteket termelő baktériumok, meg kell értenünk, hogyan bújnak el az immunrendszerünk elől a rákos, burjánzó sejtek. Az immunsejtek néha maguktól felismerik a rosszul működő, daganattá alakuló sejteket, és elpusztítják azokat, de a rosszindulatú sejtek ügyesek, és képesek "elbújni" az immunsejtjeink elől. Mindehhez
egy CD47 nevű gént használnak, ami segít elrejteni káros mivoltukat az immunrendszerünk elől.
A CD47 olyan fehérjét termel, amely a vörösvérsejtekre tapadva jelzi az immunrendszernek, hogy ez egy olyan sejt, ami hasznos számunkra, ne kebelezze be. A rákos sejtek képesek úgy mutálódni, hogy magukra húzzák ezeket a fehérjéket, az immunsejtek ezért róluk is azt hiszik, hogy ártalmatlanok, és nem támadják meg őket. A tökéletes álca, egészen addig, amíg be nem avatkozunk.
Kutatók már egy ideje képesek olyan antitesteket létrehozni, amelyek hozzácsatlakoznak a CD47 fehérjékhez a tumor felületén, és eltakarják ezt a védőjelzést, így az immunrendszer felismeri, hogy káros sejtekről van szó, és megtámadja őket. Az antitestek azonban nagyok, és mivel szétszóródnak a testben, egyéb mellékhatásokat is okozhatnak. Ezért nem ez a tökéletes megoldás a helyzetre.
Tal Danino szintetikus biológus 2016-ban már kifejlesztett olyan baktériumokat, amelyek a tumor belsejébe jutva gyógyszert engednek magukból, ez pedig elkezdi belülről pusztítani a daganatos sejteket. Ez azonban még korántsem volt elég hatékony ahhoz, hogy komoly eredményként lehessen felvezetni. A baktériumok azonban jó jelöltnek tűntek, mivel hajlamosak a tumor álcázó képességeit kihasználva, a daganat belsejében elrejtőzni az immunrendszer elől.
Dr. Michael Dougannek, a bostoni kórház kutatójának sikerült olyan baktériumokat kifejleszteni, amelyek nem antitesteket, hanem sokkal kisebb, úgynevezett nanotesteket termelnek, amelyek erősebbek, mint az antitestek, és vannak olyan aprók, hogy a baktériumok is elő tudják őket állítani. A mechanizmus ugyanaz: a CD47 fehérjét kell eltakarni vagy leszedni a sejtek felszínéről, hogy az immunrendszer észrevegye őket.
A baktériumok nanotestgyárakká válnak,
és a véráramba injekciózva azonnal megkeresik a tumort, ahol elbújhatnak az immunrendszer elől. A tumor belsejébe jutva azonban trójai falóként öngyilkosságot követnek el, széttépik magukat, és a bennük található óriási mennyiségű nanotestet a tumorra eresztik. Ilyenkor a 90 százalékuk megsemmisül, a baktériumok maradványai kijutnak a tumorból, és segítenek felhívni az immunrendszer figyelmét a daganatra.
Eközben a maradék 10 százaléknyi túlélő sokszorozódni kezd, és amikor eléri a kritikus mennyiséget, újra széttépi saját magát, egy második csapást mérve a tumorra. Ez így megy egészen addig, amíg a tumor el nem tűnik.
A módszernek rengeteg előnye van: egyrészt a nanotestek olyan aprók, hogy egyáltalán nem okoznak semmi kárt a testben, és mellékhatássokkal sem járnak. A segítségükkel kifejezetten célzott támadást lehet vezetni a tumorok ellen, ráadásul a kutatás során kiderült, hogy nemcsak a megtámadott daganat, hanem az egér testében található többi tumor is zsugorodott. A baktériumok támadása valószínűleg
megtanította az immunrendszert arra, hogy milyen fajta sejteket keressen.
Dr. Dougan annyira hisz a módszerben, hogy egy céget is alapított a kutatására: a GenCirq egy előre programozott baktériumokat tartalmazó tablettát gyárt majd, amely segítségével az emberekben is lehet ilyen módon gyógyítani a tumorokat, ha a klinikai tesztek sikeresnek bizonyulnak. Egyelőre viszont fontos megjegyezni, hogy csak az állatos kísérletek zajlottak le, így hosszú távú következtetéseket nem érdemes levonni a projektből. A bostoni orvosok szerint könnyen lehet, hogy az emberi szervezetben nem lesz ilyen hatékony az eljárás, hiszen alapvetően nagyobb mértékekről beszélünk, mint egy egér esetében.
Nyitó illusztráció: AMELIE-BENOIST / BSIP
