Groó Judit ügyvéd
- Sok kirendelés után 2006-ban talált meg egy izgalmas ügy, amit annak köszönhetek, hogy tudok angolul. Egy nagy gazdasági büntetőügy, a vádlottak között egy amerikai. Bűnszervezetben elkövetett pénzmosástól kezdve csalásig, minden volt benne. Nagyon sok pénz forgott, tűnt el. Fantasztikus szakmai kihívás volt számomra. Az amerikai fiút védtem. Az ügyvédek mellettem Zamecsnik Péter, Kamarás Gábor, csupa nagy név. Amikor ebbe belekerültem, senki nem tudta, hogy mit keresek ott. Amerikából kértek fel, Bécsen keresztül, mert az az ügyvédi iroda, amelyiknek akkoriban bedolgoztam, komoly külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, viszont ők egyáltalán nem foglalkoztak büntetővel. A fiatal amerikai a Gyorskocsi utcában ült, tizenkilenced magával. Csupa magyar fehérgalléros bűnöző, köztük valaki, aki egy szót sem tudott magyarul, viszont csak kóser ételt eszik. Először ezt kellett elintéznem neki. Én voltam az egyetlen kapaszkodó számára. Ekkor éreztem meg, hogy milyen fontos az ügyvéd-ügyfél bizalom. Barátok nem lettünk, de érezte, hogy ha valaki, akkor én megvédem őt. Eleinte reménytelen volt, hogy ki tudom-e hozni az előzetesből. Az első tárgyalás előtt félénken megkérdezte, hogy kivasalnám-e az ingét, mert nem akart rendetlenül megjelenni a bíróságon. Szerinted mit válaszoltam neki?
- Csak nem vasaltad ki?
- De igen. Egy év után kihoztam házi őrizetbe. Végül sikerült felmentetnem. A 19 vádlottból ő volt az egyetlen, akinek így végződött a pere, ami egyébként 6 évig tartott. (…) 2015-ben kijutottam a férjemmel New Yorkba, ahol találkoztunk egykori védencemmel, aki a per után is jelentkezett nálam időnként. Megígértette velem, hogy ha egyszer Amerikába vetődöm, találkozunk. Úgy várt, mint a Messiást. Elvitt a családjához, ahol Obamát nem fogadták volna úgy, ahogy ők engem. A mamája a nyakamba borulva zokogott és hálálkodott. Azt mondta, hogy 10 éve vár erre a pillanatra. 15 percig álltunk összeölelkezve, de óráknak tűnt… Akkor már nem az ügyvéd és a kliens családtagja, hanem két anya, akik szavak nélkül is értették egymást. Később aztán elmondta, hogy nemcsak a fi a, hanem az ő életét is megmentettem. Megismertem a fiú feleségét és két pici gyerekét is, akik a szabadulása után születtek. Szerintem érzed, hogy mit jelent számomra ma is ez a történet.
*
Hegedűs László ügyvéd
- Mi volt még nagyobb ügye?
- Az M3-as bevezető szakaszánál fejbe lőttek egy benzinkutast. A gyilkossággal egy volt benzinkutast gyanúsítottak. A gyanúsított családját a letartóztató bíró küldte hozzám. Egy nagyon tehetséges, tisztességes őrmester nyomozott ebben az ügyben. Azt hitte, hogy a kút egyik volt alkalmazottja a gyilkos. Kimennek hozzá, közel is lakott a kúthoz. Éjjel előállítják, melynek során némi dorgálás is van.
- Verés?
- Valami ilyesmi. Ezt nehezményezi az ügyfelem. Erre puff, lecsukják. Volt helyszíni felismerés álarcban, és a négy tanúból kettő azt állította, hogy a védencem lőtt. Ő viszont állította, hogy otthon volt. Márpedig vétlen embernek nincs alibije. Most figyeljen, Kati! A letartóztatást elrendelő bíró érzi, hogy valami nem stimmel, ezért küldi hozzám a családot. Innen kezdődik az érdekesség. Nem véletlenül említettem, hogy az akkori őrmester tisztességes ember volt. Másnap bement az én meghatalmazásommal a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Pechjére, mivel nekem egy másik ügyben dolgom volt ugyanazon a bíróságon, megláttam az őrmestert beszélgetni a lehallgatást engedélyező bíróval. Nem kellett rendkívül nagy agyi kapacitás ahhoz, hogy az én lehallgatásomat engedélyeztette. Ezek után ezt a családdal is közöltem. És itt jön a csavar. Kiderült, hogy a tett elkövetése után a gyilkos kocsival elmenekült, majd autót váltott. A második autót egy erdőőr látta az erdőben. Ez egy Opel Rekord volt. Nekem ebben az időben szintén ilyen autóm volt, és tudtam, hogy van E-Rekord és D-Rekord. Az erdőőr, akiről később kiderült, hogy autószerelő is, meg tudta mondani a kihallgatáson, hogy ez egy piros E-Rekord volt.
- Még mindig nem tudom, hogy miért volt tisztességes az őrmester.
- Mindjárt kiderül. Nyilván lehallgatták, amikor arra kérem a gyanúsított szüleit, telefonon adjanak nekem megbízást, hogy egy magánnyomozó segítségével derítsem fel, hol vannak a piros E-Rekordok a közelben. Ezek után az őrmester azonnal lépett, és elrendelték a rendőrségi körözést a piros autókra. Az elkövetés helyétől 15 km-re volt egy ilyen, és így elkapták az igazi elkövetőt. Az akkori őrmester, Bucsek Gábor, aki hagyta magát befolyásolni a valóságtól, és belátta, hogy ő is tévedhet, később Budapest rendőrfőkapitánya lett. Neki is köszönhető, hogy megmenekült a börtöntől egy huszonéves fiatalember.
*
Pap Gábor ügyvéd
A Nógrád Megyei Hírlap, 2003. 05. 13-i tudósítása
- Nem követtem el bűncselekményt, nem öltem meg a feleségemet - mondta az utolsó szó jogán Felber Attila. A Fővárosi Bíróság ugyanakkor bűnösnek ítélte a fiatalembert, aki a vádirat szerint hat évvel ezelőtt megölte terhes feleségét. A fórum, nem jogerősen, 15 év fegyházbüntetésre ítélte Felbert és 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíró az ítélet indoklásában kifejtette: a gyilkos és áldozata 1992-ben kötött házasságot, a nő így kaphatta meg nagyszülei ingatlanát. Korábban más férjjelölt is volt, ám a nő Felber mellett döntött. A házasságuk nem volt szerencsés, hosszú ideig külön éltek. A nő többször teherbe esett, de a magzatokat egyszer sem tartották meg. A bíróság szerint azért, mert volt olyan eset, amikor az asszony nem tudta, ki a gyermeke apja, Felber pedig többször hangoztatta, hogy nem akar családot. Az utolsó terhességet a nő nem akarta megszakíttatni, az orvos szerint kockázatos lett volna a beavatkozás, nem vállalhatott volna később gyereket. A férfi három napra elutazott a feleségével, a fórum szerint akkor már azért, hogy a nő elvetéljen. A terv mégsem sikerült. A második utazás célpontja Dubrovnik volt. A férfi vacsora után egy sziklás helyre vitte feleségét, ahol meghatározhatatlan módon lelökte a szikláról. A bíróság tanúvallomásokkal és szakértői véleményekkel magyarázta döntését. Az indoklás szerint Felber több ismerősének elmesélte a Dubrovnikban történteket, ám szinte mindenkinek máshogyan. Olyan történetet is kitalált, miszerint ott sem volt, amikor a nő leesett a szikláról. A szakértői vélemények kizárták, hogy baleset történt volna. Az orvosok szerint az áldozaton horzsolásos nyomoknak kellett volna lenniük, ha megcsúszott vagy félrelépett. A bíróság döntése ellen a védő és az ügyészség is fellebbezett. Az ügyész életfogytig tartó szabadságvesztést, az ügyvéd felmentést indítványozott.
- A férfi, a vád szerint, előre kitervelt nyereségvágyból, aljas indokból megölte a feleségét, akinek nagy összegű életbiztosítása volt. A nyomozás végén egy ügyvéd kollégától vettem át. A tárgyalási szakban kivonult a bíróság Dubrovnikba. Ilyen ritkán fordul elő. Bíró, bírói tanács, ügyész, védő, meg a fizikus szakértő. Az utóbbinak az volt a feladata, hogy csináljon egy próbababát, amivel majd az esést rekonstruálni tudjuk a szikla tetejéről, ami rendkívül veszélyes hely Dubrovnikban.
- Igaz, hogy rosszul élt a házaspár?
- Nem volt egyértelmű. Utólag persze mindenki egy kicsit másképp emlékezett a kapcsolatukra. A vádlott azzal védekezett, hogy a felesége lecsúszott a szikla pereméről.
- Miért mentek oda?
- Mert ez egy nagyon romantikus hely. Sokan járnak oda, főleg fiatalok. A fizikus szakértő nagy energiaráfordítással megcsinálta a próbababát. Azt kérte tőle a bíróság, hogy lehetőség szerint olyan legyen, amit ha kell, hússzor le lehet dobni. Én minden módon tiltakoztam a baba ellen, mert azt mondtam, hogy egy babával nem lehet egy embert, illetve a mozgását rekonstruálni. Nincsenek izmai, nincsenek reflexei, nincsenek ösztönei. Egy ilyen bizonyítási kísérletet nem lehet eredményes egy büntetőügyben. Ezt lesöpörték, maradt a baba. Abban egyeztünk meg, hogy először lecsúsztatjuk, ahogy a vádlott írta le az eseményt. Ő egyébként nem volt ott. Meg lett volna a lehetősége, de ha ő is kijön, az nagyon lassította volna az ügyintézést, mert egy idegen országban nélküle sem volt egyszerű megszervezni egy bizonyítási kísérletet. Az első csúsztatásnál a baba leesett a tenger melletti sziklára és szétszakadt. Ömlött ki belőle a homok. Ennyit arról, hogy több dobásra kellett elkészítenie a babát. Nagy nehezen, a bizonyításban részt vevő férfiakkal fölhoztuk. Közben megállás nélkül szóródott ki belőle a homok, amitől vesztett a súlyából, az arányaiból.
- Tehát semmi nem derült ki?
- Az égvilágon semmi. Én az hazautazás előtti estén beültem egy taxiba, és visszamentem éjjel a helyszínre. Tudni kell, hogy olyan tériszonyos vagyok, hogy már a második emeletről sem merek lenézni. Meggyőződtem róla, hogy onnan simán le lehet csúszni. A mai napig elhiszem a férj vallomását. Már csak azért is, mert a feltételezéseken kívül semmi nem szólt ellene. Az életbiztosítás nem volt akkora összeg, amiért érdemes lett volna kockáztatnia. Viszonylag jól menő vállalkozó volt, normális egzisztenciával.
- Mit ért el a védekezés során?
- A nyereségvágyból elkövetést mellőzték. 15 évet kapott. Számomra nem siker volt, az csak a felmentés lett volna. Ugyanakkor a 15 év az első- és a másodfokú bíróság bizonytalanságát fejezte ki. Mert, ha bűnös, akkor ilyen esetben, a bírói gyakorlat szerint, jóval magasabb büntetés jár. Ha meg bizonytalan, hogy bűnös-e, akkor meg föl kell menteni. A 15 éves ítélet semmilyen szempontból nem volt jó. Senkinek se volt jó. Az ügyészség súlyosabbat akart. A jogerős ítélet után senkinek sem volt az igazságérzete helyretéve. Azóta már szabadult. Beszéltem is vele. Ma is meggyőződésem, hogy nem követte el a bűncselekményt. Már a megismerkedésünk pillanatában is biztos voltam, hogy igazat mond nekem. Ha nincs semmi okod valakinek kétségbe vonni a szavát, akkor hinned kell neki.
- Volt már olyan ügyfele, aki átverte?
- Olyan, hogy hazudott volna nekem, ami lelepleződött a tárgyaláson, olyan még nem.
Szegvári Katalin: Tíz védőbeszéd
Napvilág kiadó
Kiemelt kép: iStock
