2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.
A fotótárban pedig százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.
A Lebó bácsinak nevezett öreg honvéddal a korabeli lapok többször is foglalkoztak, személye egyre fontosabbá vált, ahogy egyre kevesebben éltek már a 48/49-es szabadságharc katonái közül. Március tizenötödike vagy a világosi fegyverletétel évfordulóin nem egy alkalommal írtak róla, készítettek vel interjút. Például 1924 augusztusában a Pesti Hirlapban, amikor a 48-as veteránok közül már csak ő élt a Soroksári úti honvédmenházban. Életének utolsó éveiben a kormány (a hadügyminisztérium) is az utolsó honvédként tartotta őt számon. Meghívták a március 15-i ünnepségre, 1926-ban a Batthyány örökmécses avatására vagy 1927-ben a múzeumkerti Vasvári emléktábla és a Kossuth téri Kossuth szoborcsoport leleplezési ünnepségeire.
Az 1831-ben Ipolyszelén született Lebó István 96 éves korában 1928. június elsején hunyt el. A Nagysándor József ezredében szolgáló és a debreceni csatában megsebesülő egyszerű közkatonát állami temetéssel tisztelték meg. Persze ez a kegyelet valahol minden 48-as honvédnak szólt, de személy szerint mégis csak ő kapta meg azt a gyászszertartást, amely csak a nemzet legnagyobbjainak járt. Már a helyszín is alátámasztotta ezt, hiszen 1861 óta a nagy nemzeti gyászünnepségek többségét a Nemzeti Múzeumban, illetve a Múzeumkertben tartották. Lebó István előtt pl. Kossuth Lajost és Görgey Artúrt kísérték innen utolsó útjukra. Ők politikai okokból nem kaphattak hivatalos állami temetést, az utolsó 48-as honvédként temetett Lebó bácsi már igen.
A Pesti Hírlap fotója a Nemzeti Múzeum előtti ravatalról.
Megemlékezés és gyűjtés Budavár bevételének évfordulóján, 1920-ban. Plakát.
48-as veteránok a Honvéd Menház előtt, 1905 körül. Müllner János felvétele. Az idős honvédek otthona Ferencváros külső részén, a a mi Soroksári út 114. telkén állt. Ma már csak egy közeli kis utca, a Honvédmenház utca neve emlékeztet rá a környéken.
A Honvéd Menház 1871-72-ben épült Lechner Ödön tervei alapján. Érdekesség, hogy az intézmény javára indított gyűjtésre Kossuth Lajos és Ferenc József egyaránt adakozott. A kép megjelent: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 23. sz. (június 4.)
Budapest utcaképéhez sokáig hozzátartoztak a parkőrként foglalkoztatott egykori honvédek. A kép a Széchenyi-szobor melletti parkban 1890 körül felvett fotó részlete. A teljes fénykép megtekinthető a Budapest-képarchívumban
Egykori honvédek köszöntése, 1920 körül. A kép a Budapest-képarchívumban
Lebó István temetési menete a Fiumei úton. A Pesti Hírlap riportfelvétele, 1928.
Ravatalát a múzeumlépcsőn állították fel, mint néhány évvel korábban a budaörsi csata halottainak koporsóit. A Nemzeti Múzeum portikuszának nagy oszlopait fekete lepellel borították. A gyászolók a temetés napján megtöltötték nemcsak a Múzeumkertet , hanem a környező utcákat is. A gyászszertartás június 5-én 4 órakor vette kezdetét, melyet Árvai Nagy Bálint tábori esperes vezetett. Az Operaház kórusa énekelt, majd gyászbeszédek következtek. Az elsőt Mayer János földművelésügyi miniszter tartotta, majd Ripka Ferenc főpolgármester búcsúzott a Főváros nevében Lebó Istvántól. A beszédeket Hegedűs Loránd volt miniszter zárta, aki Kossuth népe nevében szólt. Ezt követően elindult a gyászmenet, amelyben az említetteken kívül még ott volt Csáky Károly honvédelmi miniszter, valamint a Felsőház és a Képviselőház elnökei és a honvédség számos egységének képviselői. A gyászmenetet lovasrendőrosztag zárta. A korabeli lapok híradása szerint a temetésen sok ezren vettek részt. ITT nézhetitek meg a temetésről készült korabeli híradót
Az utolsó honvédet a Fiumei úti temetőben temették el közel Kossuth Lajos mauzóleumához (ma: 31. parcella). A sírba helyezést követően háromszoros díszsortűzzel búcsúztatták az öreg honvédet. A Kis Ujság tudósítója, Debreczeni-Droppán Béla így zárta sorait:
„Hullottak a göröngyök az ezüsttel díszitett fekete koporsóra, de ebbe a sírba csak Kossuth Lajos utolsó katonáját temette az ország népe, nem pedig a nyolcvan év előtti szabadságharc eszményeit.”
