A hagyomány szerint Boldog Özséb előkelő családban született 1200 körül. Érdeklődését nem keltették fel a világi hiúságok, így, miután szülei az esztergomi káptalani iskolába küldték, hamarosan a hithez és a tudományhoz fordult - írja a Rubicon.hu.
A későbbi források rendkívüli tudású embernek írták le, az évtizedek során kanonoki pozícióba emelkedett, és messze földön híres volt nagylelkűségéről és önzetlenségéről. Házában szeretettel fogadta a szegényeket, a tatárjárás borzalmai idején pedig az esztergomi vár védelméből, a betegek ápolásából és a városlakók lelki gondozásából egyaránt derekasan kivette a részét.
Fiatal kora óta az Esztergom környékén élő remeték példáját akarta követni, a város újjáépítését követően, 1246-ban aztán lemondott minden tisztségéről, szétosztotta vagyonát, és a mai Kesztölc közelében található Hármas-barlangba költözött, ahol egy fakeresztet állított.
Az első és egyetlen magyar alapítású
A monda szerint Özséb azután kezdte el maga köré gyűjteni a szerzeteseket, hogy egy látomásában lángnyelveket látott közeledni, melyek az általa letűzött keresztnél egyesültek. A jelenést isteni üzenetnek vélve a Pilisben élő remetékkel közösen 1250-ben barlangja közelében meg is alapította első monostorát.
Özséb később a Pécs közelében élő Szent Jakab-hegyen élő remetékhez utazott, akik a nagy tudású szerzetest később elöljárójuknak választották, a két monostor pedig
egy rendben egyesült, mely Remete Szent Pált - az első remetét - választotta patrónusának.
Nem érte meg a jóváhagyást
1262-ben Rómába is elzarándokolt, hogy a rendalapításhoz elnyerje IV. Orbán pápa hozzájárulását, de még Aquinói Szent Tamás pártfogása ellenére sem járt sikerrel. Az egyházfő túlságosan szegénynek találta a remeteközösséget ahhoz, hogy átvehesse az Ágoston-rend reguláját.
Özséb tehát 1270. január 20-án úgy hunyta le szemét, hogy a 24 éven át kitartó munkával szervezett pálos rend nem nyert hivatalos elismerést. Később azonban, a magyar királyok támogatásának köszönhetően V. Kelemen 1308-ban végre megadta a hőn áhított pápai hozzájárulást.
A pálos szerzetesek közössége a török kor viharai, majd a rend II. József alatti feloszlatása után is fennmaradt, és a múlt századi kommunista diktatúra is hasztalan próbálkozott az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend felőrlésével.
