Legalább mese vagy filmes feldolgozás formájában mindenki ismeri Münchhausen báró történeteit, az viszont kevésbé közismert, hogy a báró valóban létezett, és kénytelen volt végignézni, ahogy neve világszerte a lódítással válik eggyé.
Hieronymus Karl Friedrich, Freiherr von Münchhausen kereken kétszáz éve, 1720. május 11-én született Bodenwerderben. A kiterjedt, számos befolyásos taggal bíró Münchhausen família egy kevésbé vagyonos oldalágába születve Hieronymus Karl Friedrich a katonai pályán remélte megtalálni szerencséjét, és 1737-től annak az Antal Ulrik hercegnek az apródjaként szolgált, aki 1739-ben Szentpéterváron feleségül vette Anna Leopoldovna hercegnőt, és házasságukból 1740-ben megszületett a kéthónaposan trónra ültetett, majd alig egy évvel később megbuktatott, életét fogságban töltő VI. Iván cár.
Könyvet írtak történeteiből
Münchhausen a herceg oldalán vett részt az 1735-1739-es orosz-osztrák-török háborúban is. 1739-ben a német tiszteket és tanácsadókat nagy becsben tartó Anna cárnő az Antal Ulrik parancsnoksága alatt álló braunschweigi vértesek zászlósává léptette elő, ebben a minőségében valószínűleg részt vett az 1741-1743-as orosz-svéd háborúban is. Felfelé ívelő karrierje VI. Iván bukásával megtört, 1750-ig szolgált, majd hazatért német földre. Az örökölt családi birtok irányítását átvéve Münchhausen kényelmesen éldegélt, a birtok ügyei mellett idejét főleg a vadászat töltötte ki, esténként pedig - ahogy azt a legtöbb kiszolgált katona tette volna - családi, baráti körben mesélte ifjúkorában átélt kalandjait. Ehhez viszont különleges tehetsége volt, és
fantasztikusan kiszínezett történeteinek hamarosan messze földön híre kelt, előbb csak a környék arisztokratái hívták rendszeresen társasági eseményekre, később viszont már a környéken utazgatók is fel-felkeresték, hogy első kézből hallhassák a lenyűgöző meséket.
Nem tudjuk, hogy Rudolph Erich Raspe könyvtáros, író és tudományos értekezések szerzője részt vett-e valaha is egy ilyen vacsorán, de valószínűleg göttingeni egyetemi tanulmányai idején személyesen is találkozott a báróval. Történetei mindenesetre megihlették, néhányat - ekkor még a báró nevének említése nélkül - meg is jelentetett különféle lapokban, majd miután tolvajlás gyanújába keveredve Angliába menekült, 1785-ben már Baron Munchausen's Narrative of his Marvellous Travels and Campaigns in Russia címmel adták ki szerző megjelölése nélküli könyvét, amely egyes szám első személyben meséli el a kalandokat.
Élete végére bezárkózott
Kérdéses, hogy Raspe mely sztorikat vagy azok mely elemeit kölcsönözte Münchhausentől, és melyek saját fantáziájának szüleményei, illetve más, már korábban létező történetek átiratai, mindenesetre a könyv nagyon sikeres lett, és a következő néhány évben átszerkesztett, kibővített kiadásai mellett francia, spanyol és német fordításban is megjelent. Utóbbi még az angol eredetinél is nagyobb sikert aratott.
Az új kiadásokból Raspe már nem kapott pénzt, a német verzió szerzőségét pedig - talán jogi eljárástól félve - soha nem is vállalta. Ezért aztán német földön csak pletykák keringtek arra vonatkozóan, ki írta a történeteket, sokan úgy vélték, valóban maga Münchhausen báró vetette őket papírra. Egy második, jóval fiatalabb hölggyel kötött házassága következtében közben a tönk szélére jutó báró nem örült annak, hogy világszerte "a hazudós báró"-ként lett ismert, úgy érezte, nevetségessé tették.
Élete utolsó éveit elzárkózva töltötte 1797-es halála előtt, állítólag történeteket sem volt hajlandó többet mesélni. Az általa ihletett karakter viszont újabb és újabb életre kel azóta is, számos könyv, film és színdarab szereplőjeként.
