A bor hosszú évezredek óta a világ egyik legnépszerűbb, széles néprétegek által fogyasztott, sőt, a különböző vallásokban is fontos szerepet kapott itala. A számtalan fajta, pincészet, borvidék, illetve borokkal kapcsolatos szokás és szabály közt sokszor persze lehetetlen eligazodni, főleg, hogy számos olyan, aranyszabálynak gondolt kijelentés is forog a világban, aminek egyetlen cseppnyi igazság sincs.
Ezekből gyűjtöttünk most össze néhányat, hogy eloszlassuk a legtöbbször elhangzó legendákat.
Minél öregebb, annál jobb
Ha végignézünk a boltok kilométeres borpolcain, szinte elveszünk a különböző évjáratok közt. De melyiket válasszuk? Biztosan jobb lesz a húszéves a kétévesnél? A válasz nem egyszerű: a legtöbb bort a palackozása után öt évvel már nem feltétlenül jó ötlet meginni, a direkt hosszú, és tárolásra termett darabokat viszont ítéletnapig őrizhetjük a pincében, a borhűtőben, vagy a kamrában - feltéve, ha betartjuk a tárolás szabályait. A boroknak az éréssel az íze is változik: a karakterek egy része eltűnik, az ital fűszeresebbé válik, az pedig csak némi tapasztalatszerzés után derül ki, hogy hány éves borok ízlenek a legjobban.
Ha olcsó, akkor rossz
Az összefüggés nem egyértelmű: a kisebb, kevésbé ismert magyar, vagy külföldi pincék jó borai nyilvánvalóan olcsóbbak, mivel a csomagolást nem világhírű grafikusok tervezik, a reklámra nem egy kisebb ország éves költségvetését költik, sőt, a szőlőtövektől a palackig tartó úton is sokkal kevesebb kémiatudásra van szükség.
Ha édes, akkor desszertbor
Az édes borokról elterjedt, hogy azokat csak desszertekhez szabad fogyasztani, pedig ez nincs így: bátran fogyasszuk rákhoz, de májas, vagy keleti ételekkel, sőt, kékpenészes sajtokhoz is működni fog.
Nem parafadugós? Ne vegyük meg!
A parafadugó a köztudatban a minőségi bor kötelező kellékeként terjedt el, pedig azokat mostanában egyre többször váltják fel a csavaros kupakok, hiszen azok is képesek tökéletesen elzárni a levegő útját, sőt, használatukkal a jellegzetes - csak a mosogató számára fogyasztható - dugószagú bor születése is elkerülhető.
Sörre bor - bármikor, borra sör - meggyötör
A kétségkívül dallamos sorok évtizedek óta hangozhatnak már el az asztalok felett, ez azonban nem jelenti azt, hogy igazak is lennének., úgyhogy bátran fogyasszuk csak őket egymás után, bármilyen sorrendben - persze mértéket tartva.
A témában egyetlen szabályra kell csak figyelni: a borok esetében a szárazzal, fehérrel, vagy fiatalabbakkal nyissunk, majd jussunk el az édesek, vörösek, vagy érettebbek felé.
Bontsuk ki, és hagyjuk az asztalon, hadd szellőzzön!
A borkóstolók és borértők világában az elmúlt években egyre inkább átgyűrűzött a dekantálás szokása, ami valójában csak annyit jelent, hogy a bort a kibontása után, egy erre a célra készült üvegbe áttöltve hagyjuk szellőzni, hiszen a levegő hatására az illatok egyre jobban kinyílnak. Sokak szerint ez abban az esetben is teljesül, ha a nyitott palackot az asztal közepére tesszük, pedig ez nem igaz: a szűk nyakon keresztül ugyanis félóra alatt is jóval kevesebb levegő jut be, mint amivel egy születésnapi lufit fel tudnánk fújni.
Túl hideg, vagy túl meleg?
A vörösbor legyen szobahőmérsékletű, a fehér pedig hűtött - tartják sokan, pedig a helyzet korántsem ennyire egyértelmű. A testes vörösborokat fogyasztás előtt fél órával, a könnyebbeket pedig egy órával korábban érdemes hűtőbe tenni, a fehéreknél pedig bátran számolhatunk egy-másfél órával.
Ha fel van bontva, igyuk is meg!
Csak egy pohárra vágyunk az ebédhez, vagy az esti munka mellé? Akkor igyunk csak egy pohárral, és ne féljünk attól, hogy a hűtőbe visszatéve pillanatok alatt elromlik: ledugózva két napot nem csak a bornak, de a pezsgőknek is ki kell bírnia.
A tévhitek sora végtelen
Hasonló, rég gyökeret eresztett tévhitekre a SPAR BORító címmel született videósorozata mutat rá, aminek főszereplője, az önjelölt borszakértő Vörös Borisz (Szabó Simon) kalandjait követhetjük végig.
A cikk a SPAR támogatásával készült.
