A szerteágazó történet azzal kezdődött, hogy Katie Hill, 32 éves, demokrata párti amerikai képviselőnő 2019 januárjában elfoglalta tisztségét, miután az időközi választásokon legyőzte republikánus elődjét, Steve Knightot. Már a hivatali ideje alatt, idén júliusban kezdődött meg a válási procedúrája.
Október 10-én a Redstate konzervatív portál a férj, Kenny Heslep nyilvános tweetjére hivatkozva azt írta, hogy a politikusnőnek viszonya volt férfi alkalmazottjával, Graham Kelly jogi igazgatóval. Mivel a #metoo mozgalom nyomán a képviselőház szabályzata tavaly megtiltotta a beosztottakkal való szexuális kapcsolatot, az etikai bizottság vizsgálatot indított a politikusnő ellen, aki tagadta a viszonyt. Október 18-án viszont a Redstate intim fotókat és privát üzeneteket hozott nyilvánosságra, felfedve, hogy
két évvel ezelőtt Hillnek a saját kampányasszisztensével, egy akkor 22 éves nővel valóban viszonya kezdődött, amibe eleinte a férjet is bevonták.
Az alkalmazott személyazonosságát és arcát a Redstate nem hozta nyilvánosságra, ugyanakkor közölt egy meztelen fotót a politikusnőről és (felöltözött, kitakart arcú) partneréről. A Daily Mail bulvárlap október 24-i cikkében már a kampányasszisztenst sem kímélte, de Hillről is a korábbiaknál még kompromittálóbb fotót tett közzé.
Az említett képviselőházi szabályzat, hívta fel a figyelmet a Guardian, ez utóbbi
viszonyra nem vonatkoztatható (már csak azért sem, mert a kapcsolatra még Kaliforniában került sor, nem pedig Washingtonban). Hill október 27-én a Twitteren mégis bejelentette lemondását,
melyben elismerte, hogy a kapcsolat a főnök-beosztott viszony miatt annak ellenére is helytelen volt, hogy kölcsönösen beleegyező, felnőtt emberek között jött létre. A politikusnő október 31-én
a képviselőházban megtartotta leköszönő beszédét.
Katie Hillt azzal gyanúsítják, hogy viszonya volt egy beosztottjával.
Akár hátra is dőlhetnénk azzal, hogy egy politikusnak, közszereplőnek példamutatóan kell viselkednie, és így jár, aki felelőtlen döntéseket hoz.
Tény: Katie Hill semmiképp sem vétlen áldozat.
A történtek - noha az eddigi információk alapján nem foglaltak magukban erőszakot, zaklatást, manipulációt vagy törvényszegést - nem tekinthetők etikusnak. A házasság kinyitásának, ha már Hill és Heslep emellett döntöttek, meglehetősen inkorrekt módja volt a párnál fiatalabb, tapasztalatlanabb, alacsonyabb társadalmi státuszú és a feleségtől karrierje tekintetében, valamint anyagilag is közvetlenül függő alkalmazott bevonása.
Katie Hill így emberileg és az LMBTQ-közösség tagjaként is leszerepelt. Eleve roppant kínos, hogy esete ráerősít a sztereotípiára, miszerint a biszexuális nők a férjhezmenetellel igyekeznek a konformista társadalomba beilleszkedni, miközben általuk is másodlagosnak tekintett leszbikus viszonyokkal oldják meg a szexuális irányultságukhoz alkalmazkodó életvitelt. (Aminek egyébként nem elengedhetetlen része a többpartnerűség.) Meglehet, hogy mindez ízlés és beállítottság, nem pedig etika kérdése, ugyanakkor az alkalmazottat semmiképp sem lett volna szabad bevonni.
Akik ezt vitatják, szemellenzős romantikával idealizálják a nők közötti viszonyokat, és bagatellizálják azt a tényt, hogy leszbikus kapcsolatban is lehet sérülni, akár bántalmazást is elszenvedni - a hatalmi egyenlőtlenségek ugyanis nem csupán nemi alapon jelenhetnek meg két ember között.
A fiatal nőt (akinek az állapotáról, helyzetéről a publicisztikákban sajnos kevés szó esik) a nyilvánosságra hozott privát üzenetek tanúsága szerint érzelmileg megviselte a szakítás, illetve maga a kapcsolat is. Mint kiderült, a "mocskos kis titkot", illetve a "hétvégi játékszer" szerepét megalázónak, a hármas felállást pedig egészségtelennek és mérgezőnek érezte.
Jogos tehát az igény, hogy politikai következménye is legyen a történteknek, annak ellenére is, hogy Hill vállalta a felelősséget és elismerte a hibáját. A kérdés inkább az, hogy
- arányos-e következmény,
- azonos módon zajlik-e a hasonló helyzetbe kerülő politikusok felelősségre vonása.
A közösségi oldalakon a hozzászólók egy része egyetértett a lemondással, és képmutatónak nevezte Hillt, mivel korábban tiltakozott Brett Kavanaugh legfelsőbb bírósági kinevezése ellen. Ezek a kommentelők, úgy tűnik, nem értik a különbséget a zaklatás és a nemi erőszak kísérlete (az új főbírót ugyanis ezzel vádolták), illetve az inkorrektség és az etikátlanság között. Amit Hill művelt, nem volt helyes, de nem is említhető egy lapon az erőszakkal.
A képviselői szék elveszítése vajon arányos következménye-e a történteknek? Nem lett volna-e elég például, ahogy többen is felvetették, egy vagy több bizottsági pozíció megvonása? A politikusnő szimpatizánsai joggal teszik fel a kérdést: milyen lenne az ügy megítélése és kimenetele, ha nem egy demokrata párti nő, hanem egy republikánus párti férfi állna a középpontjában? A legkézenfekvőbb példa maga az amerikai elnök: Donald Trumpot több nő vádolta zaklatással, más nőket lefizetett, hogy hallgassanak a vele való, házasság mellett folytatott viszonyról, ő maga pedig nyíltan eldicsekedett azzal, hogy akaratuk ellenére fogdosott nőket.
Hill egyébként büszke rá, hogy utolsó szavazatát Trump közjogi felelősségre vonására adta le.
Többen hivatkoztak az elnök feltétlen hívére, Duncan Hunterre is, a republikánus férfi politikusra, aki 2015-ben több ezer dollárnyi összeget emelt el a kampánypénzből magáncélokra, többek közt videó játékokra és szeretői számára, akik közt korábban két képviselőházi alkalmazott is szerepelt. Nem nehéz kitalálni: Hunter a mai napig a Republikánus Párt tagja és aktív képviselő. Ha férfiról van szó, nagyobb súllyal esik a latba az az érv, hogy a szavazók megválasztották őt. Ez Hill elüldözésénél fel sem merült. A politikusnő megüresedett pozíciójának várományosa az a George Papadopoulos, aki tavaly börtönben is ült, amiért hazudott az FBI-nak a választásokra gyakorolt lehetséges orosz befolyást firtató vizsgálat során. Hab a tortán, hogy a New York Times kiderítette: a Redstate szerzői, akik Hillről cikkeztek, korábban Steve Knightnak dolgoztak. Heslep mindeközben azzal védekezik, hogy feltörték a gépét. A kiszivárogtatás ügyében jelenleg is folyik a vizsgálat.
A helyzetet árnyalja, hogy míg saját párttársai, a demokraták nemigen siettek Hill védelmére (inkább az utódját keresték, és gyorsan meg is találták az új jelöltet), egy republikánus képviselő, a floridai Matt Gaetz kifejezte a nő felé támogatását. Szerinte
politikustársa nem bántott senkit, és csak azért üldözték el, mert más.
Azt is elmondta a Fox News-nak, hogy, szintén harmincasként, hasonló életkoruknál fogva is együtt érez Hill-lel, hiszen ők már egy olyan generáció tagjai, akik körében mindennapos az okostelefon használata. Ez a generáció, amikor elkezdte a közösségi és fényképmegosztó oldalak használatát, még nem feltétlenül volt tisztában ezek következményeivel és veszélyeivel. Így elképzelhető, hogy a digitális forradalom a politikában még sokszor vissza fog ütni, hiszen szinte mindenkinek lehetnek olyan fotói vagy üzenetei a telefonján vagy más eszközein, amelyeknek nem örülne, ha nyilvánosságra kerülnének.
Gaetz ugyan inkább generációs szakadékot, mintsem nemi diszkriminációt lát a dologban, mindazonáltal ő is kimondta: az, ami Katie Hill-lel történt, az úgynevezett bosszúpornó kategóriájába tartozik. Az, hogy valaki elkövetett egy bűncselekményt, vagy jelen esetben egy etikátlan cselekedetet, nem zárja ki, hogy egy másik bűncselekménynek az áldozata legyen. Az intim fotók vagy videók közzététele a korábbi partner által a párkapcsolati erőszak modern formája, amelyben ezúttal készséggel együttműködött a bosszúszomjas (és Hill elmondása szerint bántalmazó) férjjel a kattintásokra éhes szennymédia. A politikusnő tettével bizonyosan nincs arányban az, hogy most ország-világ csámcsog a meztelen fotóin - melyek közzétételével persze a nem közszereplő fiatal alkalmazott személyiségi jogai is súlyosan sérültek.
A bosszúpornóval elsősorban nőket lehet lejáratni, többek között azért, mert a mai napig érvényben van a szexuális aktivitásra vonatkozó nemi alapú kettős mérce.
Ha egy férfiról szivárognak ki intim felvételek - már ha nem azonos nemű a partnere -, még férfiasabb férfinak is tekintik, aki aztán "tud élni", sőt, olykor meg is dicsérik a potenciája miatt. Semmiképp sem tud egy ilyen incidens egy férfinak akkora kárt okozni, mint egy nőnek. Legfeljebb attól kell félnie, hogy kinevetik, mint Borkai Zsoltot a lyukas zoknija miatt, de az életéért, testi épségéért, szeretteiért aligha kell rettegnie. Katie Hill viszont leköszönő beszédében elmondta, hogy halálos fenyegetéseket kapott. A New Yorker megírta, hogy irodájába egy fehér porral teli borítékot küldtek. Az anyag végül a bevizsgálás során nem bizonyult veszélyesnek, de ijesztgetésre tökéletesen alkalmas egy ilyen akció.
Közzétett videójában Hill elmondta, hogy csak a képviselőházból vonult vissza.
Szándéka szerint mindent el fog követni, hogy más nőket ne érhessen az övéhez hasonló nyilvános megaláztatás, és az esete ne rettentse el a fiatal nőket a politikai részvételtől. Így hát a politikusnő a bosszúpornóra szakosodott ügyvédnőhöz, Carrie Goldberghez fordult, aki már számos sorstársának segített bántalmazó exével vagy zaklatójával felvenni a harcot, és nemrég könyvet is írt a témában. Ez alapján valószínűsíthető, hogy fogunk még hallani Katie Hillről.
Kiemelt kép: Mario Tama /AFP
