Megvolt a most már hírhedt Nicki Minaj-koncert Budapesten, amire csak másfél-kétórás csúszást kellett kibírni a színpad előtt várakozó közönségnek. Mindezt minimum 13 ezer forintos jegyárért cserébe, ami kissé túlzásnak tűnik egy sablonos koncertélményért, még ha az előadó feneke híresebb, mint némelyik dala. Miután egy koncertről van szó, érdemes kicsit beszélni arról, mennyire jellemző Minajnál ez a fajta nemtörődömség, illetve visszaemlékezni, milyen az, amikor egy előadó odateszi magát Budapesten. Freddie Mercury-tól a seggrázásig, avagy mennyit ér egy koncertélmény.
Nicki Minaj eléggé könnyen vette a budapesti fellépését. E mellé nem társult túlzottan nagy show-élmény, de ez a fentebbi beszámolónkból részletesebben kiderül. Mindenesetre a Minaj-kultusz így van beárazva, sokat nem lehet tenni ellene, így is ellátogatott egy csomó ember a Papp László Sportarénába, és azért valljuk be: egy nagy falunapozás még mindig jobb a pénzünkért, mint az énekes-rapper pozsonyi koncertje, ahol konkrétan fel sem lépett.
Csak Európára tesz magasról?
Esetleg Kelet-Közép-Európára, hogy pontosítsunk: volt a pozsonyi blama, most a rémes nagy késéssel kezdődő, YouTube-os tracklistre emlékeztető budapesti monotonitása, de például Münchenben csúszás nélkül lenyomott 40 percet, Lodzban közel 50-et. Minaj 2015-ös Pinkprint Tour elnevezésű koncertsorozata egy nagy kirándulás volt a rappernek, mert Oslotól kezdve New Yorkon át, fellépett Milánóban is. Ha csak a fővárosokban lenyomott koncerteket nézzük, így néz ki néhány fellépésének időtartama:
- Stockholm: 57 perc
- Amszterdam: 1,5 óra
- Brüsszel: 1 óra
- Párizs: 1,5 óra
Ezek a legutóbbi túra számai, többnyire késés nélkül, 2015 óta pedig még jobban felfutott Nicki Minaj neve. 2018-ban például São Paulóban 1 órás koncertet nyomott, Chicagóban 1 óra 20 perceset. Atlantában viszont 20 perces fenékshow-val szórakoztatta közönségét. Egy turné esetében vannak előre meghatározott számok, mint amilyen a zenelista is. A koncertek várható időtartamát viszont sehol sem teszik közzé, így bizonyosan nagyot néztek a magyar rajongók, mikor kicsivel több mint 30 perc után Minaj eltűnt a színpadról. Jött aztán a másik fellépő, Juice WRLD, egy rapper, aki addig nyomta, hogy megváltás volt, mikor a fenékrázós Minaj visszatért a színpadra még egy kis bulira. Sokak elmondása szerint ez sem kárpótolta a hatalmas csúszást, mert bizony sokan csak ezért utaztak a fővárosba.
Nem véletlen, hogy a helyszínen lévő emberek falunapi haknit emlegettek, mert a kötelező dalokon kívül szinte semmi egyéb pluszt nem hozott magával a 36 éves rapper. Szokták mondani, hogy van egy bizonyos szintű, elegáns késésnek nevezett csúszás, amit az előadók szándékosan csinálnak, még jobban kiéheztetve a rajongókat. Azonban Minaj Pozsonyban technikai blamát emlegetett, mert nem volt elég áram a showelemekhez. A magyar késés oka pedig a rossz útviszonyoknak volt köszönhető, ugyanis a díszletet csak aznap délután hozták át Szlovákiából. Minimum érdekes indokok - főként, hogy ezekre simán fel lehetne előre készülni, elkerülve a kellemetlenségeket.
Ezekkel együtt úgy tűnt, mintha a kötelező körön kívül a háta közepére nem kívánta volna a fellépést.
Amikor érdekel a közönség
1986 már jó rég volt, de talán a legnagyobb koncertélmény a magyar nézőknek a Queen budapesti fellépése lehetett. Az angol rockbanda egészen új élményt jelenthetett ekkoriban, ami generációk zenei ízlését befolyásolta aztán az elkövetkező évekre. Freddie Mercury-nak különösebb szüksége már ekkor sem volt arra, hogy újabb nemzet imádja meg egy életre, de az tuti, hogy a Queen nem vette félvállról a másfél órás koncertet. Mi sem bizonyította ezt jobban, minthogy Brian May és Mercury megtanultak egy magyar népdalt, hogy azzal kedveskedjenek kicsit a nézőknek. Erre nyilván semmi szükség nem volt, mert csak plusz energiákat emésztett fel a Queen-tagokból. Viszont a világtól elszigetelt közönség felrázása mellett nagy valószínűséggel azt is tudták, hogy a koncertről készülő, speciális VHS-film nagyot fog robbantani a következő hónapokban, így ez is közrejátszhatott abban, hogy kizenélték magukból a maximumot. Meg akkoriban még számított valamit az ilyen koncertekért kapott gázsi is, a zenészek pedig szerettek megdolgozni a kapott lóvéért.
Fotó: Brian Rasic/Getty Images
A jegyek 160 forintba kerültek akkor, a koncert csúcspontján pedig Brian May ismerős gitárszólóba kezdett, Mercury pedig csak ennyit mondott az extázisban lévő közönségnek:
Ez egy nagyon különleges dal a Queentől, nektek.
Majd a maga angolságával elénekelte a Tavaszi szél vizet árasztot, ami több mint 30 év távlatából is frenetikus élményként hat a képernyőkön keresztül. Valószínűleg ennél kisebb élményt vár el az átlag koncertlátogató, ha elmegy egy ilyen eseményre, viszont az ilyen kis- vagy nagy pluszok brutálisan semmissé tudják tenni a jegyekért kifizetett összeget. Ez Nicki Minaj esetében nem igazán történt meg, de az is biztos, hiába hangzik porosan: más zenészgenerációk uralkodnak manapság, különös felfogásokkal. És bizony azért helytálló a Queennel való összehasonlítást, mert Minaj ugyanilyen világsztárnak számít a maga kategóriájában, még ha ezt sokan kétkedve is akarják elfogadni. Minaj istennőként futtatta magát megint, ami bizonyos élvezeti értékkel akár bírhat is, de személyességet azért ne keressünk ebben. Ez a show nem arról szól, ahogy Minaj egész lénye sem.
Hasonlóan emlékezetes koncerttörténeti pillanat volt 2018 áprilisában, mikor a Metallica látogatott Budapestre, hogy felperzseljék kicsit a magyarok hangulatát. A koncert egy pillanatában Robert Trujillo és Kirk Hammett egy gitárszólóval egybekötött énekléssel előadták a Tankcsapda Legjobb méreg című slágerét. Az, hogy választottak egy olyan számot, amit a fél ország ismer, nagyon is tudatos döntés volt: ugyanezt megtették Prágában és Bécsben is, nem kis örömöt kiváltva az emberekből. A dolog nem volt annyira tökéletes, mint Freddie Mercury népdal-éneklése, de azonnal jegyezzük meg: a Legjobb méreg egy pörgősebb, sokkal nehezebb nyelvezetű szerzemény, amit a magyar nyelv totális ismerete nélkül majdhogynem csodaszámba menne ennél ügyesebben előadni.
Valószínűleg a közönség is inkább a gesztustól őrült meg a helyszínen, mert ahogy a Queen, úgy a Metallica sem volt rászorulva arra, hogy ekkora jófejkedéssel szerezzen még több szimpatizánst magának. Egyszerűen az előadóművész létbe vetett alázat adja az ilyen pillanatokat, nem kizárólag a sztárgázsi vagy bármilyen mögöttes szándék.
A közelmúltból megemlíthetjük Robbie Williams groupamás koncertjét, amikor kőkemény hátfájással hozta el show-ját a magyaroknak. Williams közel másfél órás bulit tartott, sokszor ücsörögve a fájdalomtól, de jutott ideje sztorizgatni, majdhogynem ráérősre venni a figurát. A brit énekes úgy csinálta meg magyarországi fellépését (ami egy turné állomása volt), hogy míg a showelemek országról országra ismétlődtek, addig Williams mindig tartogatott valami kis személyes dolgot az aktuális közönségnek. Apróságokat, amik kiemelik a monotonitásból a színpad előtt ácsorgókat is.
Változó igények
Nicki Minaj tulajdonképpen egy termék, ami tökéletesen eladható a mostani fogyasztói társadalom bizonyos részének. Nem túl bonyolult a munkássága, cserébe hangos és látványos, mondjuk ki bátran: ma már mélyebb tartalom nélküli. Nem kell persze mindenkinek Mariana-árok mélységű szövegeket és klipeket alkotnia, de az a fajta extravaganciának álcázott átlagosság, amivel Minaj is működik, kissé elgondolkodtató - holott ennél eredetibbnek tűnően indult a pályája.
De szépen és lassan belesilányult abba a vonalba, amivel a YouTube-on szocializálódó közönséget a legkönnyebben lehet megszólítani. Hiába a néha rendkívül csípős és komoly raptartalommal bíró szerzeményei, Minaj egyszerűsödött: a fenekét, káromkodását és indokolatlan balhéit állította személyiségének legfontosabb védjegyeivé, a zene pedig úgy lett másodlagos, hogy még ezek ellenére is szétkajálják. Azzal viszont nehéz vitatkozni, hogy óriási rétegeket elégít ki mindezzel, ami az előadóművészet bizonyos értelemben vett csúcsa is lehet.
És végül is: még Magyarországon is megtömött egy egész stadiont.
Kiemelt kép: Dave Hogan/Hulton Archive/Getty Images és Michael Loccisano/Getty Images for TNT
