A földi élet történetében számos kihalási esemény zajlott, ezek olyan viszonylag rövidebb időszakok voltak, melyek során nagy arányban pusztultak a fajok. Az ilyen, tömegkihalásnak is nevezett folyamatokat általában a kövületek felmérésével lehet megismerni, bizonyos esetekben azonban még fosszíliák sem állnak rendelkezésre.
Sok szakértő úgy véli, hogy a legkorábbi kihalási esemény mintegy kétmilliárd éve történt, és az egysejtű organizmusokat érintette. Egy új kutatás most rávilágított, hogy a korai tömegkihalás a véltnél is súlyosabb lehetett - számol be a ScienceAlert. Az érintett esemény jóval a komplex organizmusok megjelenése előtt zajlott, ebből a periódusból nem maradt fenn kellő mennyiségű kövület.
2,4 milliárd évvel ezelőtt a földi oxigénszint még igen alacsony volt, az anyag nagy része ráadásul a vízben lévő ásványokban rakódott le. Ekkoriban a fotoszintézisre képes cianobaktériumok uralkodtak, melyek anyagcseréjük során az oxigént a légkörbe juttatták. Az élet ezen időszak alatt virágzott, a környezet drámaian megváltozott, majd hirtelen tömegkihalás jelentkezett.
Ez volt az úgynevezett nagy oxigenizációs esemény vagy oxigénkatasztrófa.
Malcolm Hodgskiss, a Stanford Egyetem munkatársa és kollégái a Hudson-öbölben fekvő Belcher-szigeteken található baritokat elemezték. A térség viszonylag keveset változott az évmilliárdok során, a helyi ásványok oxigén-, kén- és báriumizotóp-tartalmának vizsgálata után pedig a kutatók felfedezték, hogy nem sokkal az esemény után negatív oxigénizotópok jelentek meg a légkörben. Ez a baktériumok ugrásszerű csökkenésének nyoma lehet.
A kutatók úgy gondolják, hogy a jelenség hátterében a mikroorganizmusok számára hasznosítható tápanyagok hiánya állhat. Elképzelhető, hogy a mikroorganizmusok száma egy olyan kritikus csúcsot ért el, mely után a környezet nem volt képes fenntartani őket. A szakértők szerint ez a kihalási esemény lehetett a Föld történetének legjelentősebb biológiai átalakulása.
Kiemelt kép: iStock
