Magyarország és Szerbia a napokban együtt szerepelt a hírekben, mint azon két állam, amelyik nem kap amerikai katonai segélyt. Feltehetően a két kormány Moszkvával fenntartott szoros kapcsolata is szerepet játszhatott az amerikai döntésben.
Orbán Viktor és a Szerbiát uraló Aleksandar Vucic elnök amúgy is jó barátságban vannak. Orbánnak nincs sok szövetségese ma Európában, így meg kell becsülnie Vucicot, akivel együtt építik kínai hitelből a pekingi kérésre titkosított feltételekkel megvalósuló, talán 979 év múlva megtérülő Belgrád-Budapest vasútvonalat.
Szerbia viszont idén, az év elején, az Ukrajna elleni putyini agresszió után kezdett elszigetelődött Európában, amikor nem volt hajlandó csatlakozni a Moszkva elleni nyugati szankciókhoz. Ráadásul Belgrád nem tagja az Európai Uniónak, így nagyobb kockázatoknak van kitéve, mint Magyarország. Most ki is derült: Vucic hiába maradt lojális Vlagyimir Putyinhoz, Szerbia kénytelen volt az IMF-hez, azaz a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Egyesült Arab Emírségekhez fordulni, hogy segítsék ki az egyre nehezebbé váló adósságtörlesztései miatt.
Éppen a Moszkva által kezdett háború miatt ugrottak meg azok a költségek, amelyeket Belgrádnak állnia kell, amikor a hiteleit megpróbálja visszafizetni. A kamatok ugyanis emelkednek. Látszik tehát, hogy a kínai és orosz függés nem sokat segített Szerbián: a Financial Times híre szerint Belgrád az Egyesült Arab Emírségektől (pontosabban az egyik emírségtől, Abu Dhabitól) kért egymilliárd dolláros hitelt. Abu Dhabi állítólag egyébként "féláron", azaz 3 százalékért hajlandó lenne hitelezni Szerbiát.
Abu Dhabi egyébként "szalad a pénze után", hiszen már így is nagybefektetőnek számít Szerbiában. Az emírségek holdingjai nagy részesedéssel rendelkeznek a szerb nemzeti légitársaságban, és jelenleg is egy hatalmas projektet fejlesztenek a belgrádi Duna-parton, több milliárd dollárért.
Az emírség felajánlotta, hogy 3 százalékon ad pénzt, ami legalább két és félszer olcsóbb, mintha a piacon próbálnának meg hitelt szerezni - tűnt ki Vucic hétfői közleményéből. Szerinte az összes többi befektető ellenállásába ütközött Szerbia.
Valójában Szerbia ennél is rosszabb helyzetben van: a leglikvidebb (a piacon leginkább "forgó") papírja eladásakor 6,3 százalékos euróhozamot volt kénytelen ígérni kedden, ami több mint háromszor annyi, mint a tavaly év végi 1,8 százalék. Bár egész Európában emelkednek a kamatok és ezzel együtt az állampapírok hozamai, Szerbia sokkal rosszabb állapotban van, mint az átlagos nyugat-európai országok. Belgrád esetében ugyanis sokkal gyorsabban romlanak a hitelfelvételi feltételek, mint az Európai Unió tagállamai esetében. Januárban a németeknél még csak 2,2 százalékponttal kellett többet ígérniük a szerbeknek, hogy el tudják adni az állampapírjaikat, mostanra ez a különbség majdnem 5 százalékra ugrott.
Az IMF kedden megerősítette, hogy Belgrád megbeszéléseket kezdeményezett egy úgynevezett "stand-by rendezésre", ami gyakorlatilag készenléti hitelt jelent. Ez a kölcsön mentőöv arra az esetre, ha Szerbia nem tudná a szabad piacon értékesíteni államkötvényeit. Vagyis akkor válhat életbevágóvá a valutalap kölcsöne, ha a magánbankok és befektetők nem hajlandók hitelezni Vucic rendszerének. Magyarország ilyen helyzetbe a 2008-as pénzügyi válság idején került, amikor az IMF-től stand-by-hitelt kellett felvennie, a valutaalap akkor 15,7 milliárd dollár kölcsönről döntött.
A szerb hatóságok most azt remélik, hogy a piacokat megnyugtatja, ha az IMF garanciát ad az ország finanszírozására, és így csökkenteni tudják az adósságtörlesztésük költségeit is.
Az IMF-fel várhatóan a következő hetekben folytatódnak a tárgyalások, ekkor becsüli fel Belgrád és a valutaalap, hogy mekkora segítségre van szüksége Szerbiának, és ekkor dől majd el, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie Vucic kormányzatának. 2015-ben Szerbia egyébként már megállapodott az IMF-fel egy 1,2 milliárd dolláros hitelkeretben, de azt a stand-by konstrukciót a szerbek akkor nem vették igénybe.
A Financial Times megemlíti, hogy Szerbia mellett Magyarország és Románia is azon kelet-közép-európai országok között van, amelyek számára megdrágult a hitelfelvétel, miután az amerikai jegybank szerepét ellátó Fed és az Európai Központi Bank is meredeken megemelte a kamatokat. Szerbia és Magyarország helyzete ugyanakkor eltér egymástól. Gerőcs Tamás szerint, aki Magyarország függő fejlődése címmel jelentetett meg egy kötetet nemrégiben, a szerb és a magyar gazdaság forrásai között döntő különbségeket lát. A kínai terjeszkedés ugyan mindkét államot érinti, de az Új Selyemútnak is nevezett Egy Övezet, Egy Út pekingi projektjeinek, infrastruktúra-fejlesztéseinek más a súlya Belgrádban és Budapesten - legalábbis a 2017 előtti évekig érvényes statisztikák szerint.
Ugyanis az Európai Unió keleti tagállamaiban (így Magyarországon is) az uniós támogatások dominálják a finanszírozási formákat. Persze Magyarországon is megjelentek a kínai hitelek, de a hagyományos uniós tőke a meghatározó nálunk Gerőcs szerint. Ráadásul amíg Magyarország EU-hiteleket nem, viszont EU-transzfereket (vissza nem térítendő juttatásokat) nagy arányban vett igénybe a kínai hitelek mellett, addig egészen más a kép Szerbiában. Belgrád az EU-tól szinte csak hitelt kapott, transzfert nem, és emellett kínai kölcsönei vannak, óriási arányban. Így tehát Belgrád kiszolgáltatottsága sokkal nagyobb Magyarországénál.
Igaz, ehhez hozzátehetjük: ha Magyarország nem vagy nem elegendő mértékben jut hozzá az EU-s forrásokhoz - amire van esély a Brüsszellel folytatott viták miatt -, akkor mi is könnyen a "szerb útra" tévedhetünk.
