Tavasszal nemcsak a kiskertekben indul a munka, lázas tevékenység kezdődik az erkélyeken, ablakpárkányokon is: milliónyi új növényt ültetünk ilyenkor, a régieket pedig lehetőség szerint "új földdel" frissítjük fel. Biztos sokaknak feltűnt, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható virágföldből idővel olyan növények is előbukkannak, amelyeket nem mi ültettünk. Ezeket a "gyomokat" az ember általában kitépi, félredobja, nem fordít rájuk különösebb figyelmet.
Mindeddig a kutatók érdeklődését sem keltette fel, legalábbis ami az eddigi tudományos publikációkat illeti, pedig napjainkra a jelenség - azaz a kultúrnövények és termesztőközegeik kereskedelme egyre nagyobb méreteket ölt.
A "virágfölddel" tömegesen terjedhetnek idegenhonos, esetleg invázióssá váló növényfajok magjai szerte a világban.
Az élővilágot fenyegető számtalan veszély között az idegenhonos fajok korlátlan terjedése igen komoly tényező, ami persze sok egyébbel kölcsönhatásban napjainkra ökológiai katasztrófával fenyeget. Elég csak a klímaváltozásra, természetpusztításra gondolnunk. A MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport munkatársai Dr. Török Péter és Dr. Sonkoly Judit vezetésével hosszú idő óta először helyezték fókuszba a különböző termesztőközegekkel terjedő fajok kérdését - tanulmányuk júniusban fog megjelenni a Science of the Total Environment című rangos tudományos lapban.
A részletekről Török Pétert, a Debreceni Egyetem növényökológus professzorát, a tanulmány egyik vezető szerzőjét kérdeztük.
Nagy távolságra jutnak el
A felfoghatatlan méretűvé nőtt globális személy- és áruforgalom hatására a növények terjedése előtt soha nem látott távlatok nyíltak meg. Nézzünk egy egyszerű, hétköznapi - mondhatni "földhözragadt" példát. Valaki a Grand Canyonban kirándult, itthon kirázza a ruháját, leveri a cipőjére tapadt sarat: jó eséllyel a világ másik feléből származó, magok is a földre hullanak.
Persze megfelelő közegbe kell kerülniük, csíraképesnek kell lenniük, sok "véletlen" szükséges még, ám a nagy számok törvénye alapján igencsak gyakori a terjesztés ilyen, mondhatni banális módja. Nagyobb léptékben, de hasonlóan képzeljük el az országok közötti, nemzetközi szállítmányok esetében is az akaratlan terjesztést, illetve a virágföldeket.
Több száz mag egy zsákban
A virágföld-kereskedelem volumenére egyetlen, 2009-es felmérés alapján következtethetünk: abban az évben az EU akkori 27 tagállamában összesen 30 millió köbméternyi termőközeget állítottak elő, illetve forgalmaztak, melyek egy jelentős részében egyes alapanyag-komponenseket vagy akár a teljes kész terméket az EU-n kívüli, gyakran távoli országból szállították be. A mostani kutatás pedig rávilágít arra, hogy milyen nagy számban rejtőznek benne csíraképes magok.
Egy liter virágföldből átlagosan mintegy 6 faj 13 magja csírázott ki a vizsgálatunkban. Vagyis egy átlagos 20 literes zsák akár 300 életképes magot is tartalmazhat
- mondja a 24.hu-nak Török Péter. Hozzátehetjük, hogy 20 liternyi föld nagyjából két balkonládára elég.
Kiderült az is, a magtartalom arányosan nő azzal, hogy mennyi szerves trágyát kevernek az adott virágföldbe. A nyers tőzeg és a komposzt alacsony magtartalmú, és egyikük sem ideális környezet a magok szempontjából, de ezek az anyagok is gyakran szennyeződhetnek, amíg a feldolgozás során halmokban pihennek a szabadban.
Sok faj fog még előkerülni
Országon, régión belül az őshonos magok véletlenszerű terjedése persze nem okoz komoly problémát, baj abból lehet, ha idegenhonos fajok magjai kerülnek ki. Hazánkban példa erre az aranyvessző vagy a betyárkóró - ezek a ma már kiirthatatlan inváziós növények könnyen érkezhetnek akár a virágfölddel is egyes területekre.
De nemcsak a zsákolt termesztő közeg fontos ilyen szempontból, hanem az élő növények is: például egy Mediterráneumból érkező faj földlabdája, illetve cserepének földje ugyancsak idegenhonos fajok magvait tartalmazhatja, amelyek nálunk is képesek lehetnek megtelepedni - különösen a klímaváltozás nyomán várható időjárási változások fényében. Tenni ellene leginkább azt tudjuk, hogy a növényeink földjét, cserepét gyommentesen tartjuk, és ha elpusztulnak, a talajukat ne szórjuk ki a természetbe.
Török Péter megismétli, hogy rendkívül kevés a témában fellelhető publikáció, jelen kutatás mintegy kezdeti lépésként is értékelhető. Folytatják a munkát, többek között olyan kérdésekre keresik a válaszokat amelyekkel pontosabb képet kapjunk, hogy milyen idegenhonos fajok és honnan érkeznek a legnagyobb számban az importált termesztőközegekkel és cserepes növényekkel Magyarországra. "Abban biztos vagyok, hogy számos új idegenhonos potyautas faj fog még például dísznövénykertészetekből előkerülni" - teszi hozzá a professzor.
