Kezdjük a képbe helyezéssel, azon kedves olvasóink kedvéért, akik nem a nemzetközi szórakoztató-ipari hírekkel kelnek és fekszenek. Marie Kondo ugyan minden létező csapból ömlik hetek óta, ám ettől még simán elveszhet a hírzajban. A nevét néhány éve már ismeri a világ, mióta könyvei, melyekben a rendrakás varázslatát tanítja meg a nagyérdeműnek, elsöprő sikerű bestsellerek lettek nemcsak Kondo hazájában, Japánban, hanem világszerte is - nálunk is kapható valamennyi. Az amerikaiak különösen rajonganak a KonMari-módszer néven futó rendrakási metódusért, így csak idő kérdése volt, hogy a rengeteg médiaszereplés után saját tévéműsort kapjon.
Ezt végül a Netflix hozta el, stílusosan január elsejei indulással, amikor az életmódváltással kapcsolatos tervek felbuzognak a lelkekben. A Tidying Up With Marie Kondo című reality-sorozatban Marie epizódonként más családnak segít rendet tenni a házukban - és ezáltal sok esetben az életükben is. Fontos kiemelni, hogy a Marie Kondo-jelenség erősen first world problems-pozitív, vagy, kevésbé pikírten fogalmazva, a középosztálynak szól - hisz akinek nincs semmije, annak aligha vannak rendszerezési problémái -, annak viszont relatíve széles spektrumához. Marie tanácsai mentén kisgyerekesek és nyugdíj előtt álló párok gyürkőznek neki az évek alatt felépült kupinak, és szép apránként, négy-hat hét alatt rendet teremtenek a környezetükben - amely folyamat minden esetben együtt jár némi előrelépéssel a családtagok egymáshoz fűződő viszonyában is. Szakmai szemmel a műsor igazi telitalálat, jól kottázott, emberi, érzelmes, és nagyon profin kivitelezett, Marie Kondo kétségkívül sugárzó személyisége képernyőn keresztül is érezhető, pedig a szinte folyamatos tolmácsolás nem könnyíti meg a stáb dolgát. A show mégis élvezhető marad, sőt Marie örökké lelkes japán hadarása tovább növeli a műsorból minden amerikaisága ellenére is áradó egzotikus hangulatot.
Fotó: Netflix
Ám hiába tett meg a Netflix mindent, hogy hangsúlyozza Kondo hátterét, a nézői hiszti nem maradhatott el. Hazai sajtóban is olvastam már lekezelő heherészést, melyben kamu ténsasszony-stílusban küldik el a rendszerezés nagyasszonyát és ötleteit melegebb éghajlatra, miközben Marie Kondo minimalizmusán élcelődni körülbelül ugyanaz, mint azon, hogy a zsidók nem esznek disznóhúst: kulturális vakság, no meg nettó tiszteletlenség.
Fogyasztói társadalom versus KonMari
Merthogy Marie Kondo esetében brutálisan különböző kulturális hátterek ütköznek, így Kondo mondandóját nem lehet anélkül értelmezni, hogy látnánk, milyen ideák szülték, és milyenekkel találja magát szembe. A leglátványosabb ütközés alighanem a túlfogyasztás kultúrájával szemben történik. Ettől eltekintve Marie nem véletlenül Amerikában kapott egy ilyen műsort, a fogyasztói társadalom csúcsmodelljében az a minimalizmus, amit a KonMari-módszer képvisel, még kontrasztosabb, mint önmagában véve.
Ez adja a műsor egyik fő hatásmechanizmusát is: persze, hogy a tetszőleges amerikai középosztálybeli rácsodálkozik, mennyi tárgyat birtokol, ha egy kupacba kell rakodnia az összes ruháját. Egy plafonig érő ruhahalomnál azért különösebb szájbarágás nélkül is felmerül az emberben, hogy talán nem teljesen egészséges a viszonya a vásárlással, az öltözködéssel kapcsolatban, és ha ennyitől elemi változás nem is várható, mégis, legalább a gondolat ott lesz a fejekben a következő plázázás során, és talán nem fogja megvenni a hetvennegyedik zarás trikót, amit aztán háromnál többször úgysem visel majd.
A tömegfogyasztás által magával hozott "a több jobb", valamint "az vagy, amid van"-szemlélet, ami az amerikai kultúra egyik sarokköve - és tőlünk, európaiaktól sem idegen -, egyre inkább szembe kerül a fenntarthatóság utóbbi években sokat emlegetett kérdéseivel. És bár Kondo egy árva szót sem beszél környezetvédelemről, túlfogyasztásról, zero waste-ről és társairól - sőt, ami azt illeti, dobozolási mániájával sokakat éppenséggel cuki, egyforma üvegek és dobozok, magyarán újabb tárgyak vásárlására buzdít - mégis, az általa tanított elvek lényege a mindfulness, ennek részeként pedig a gépies, agyatlan fogyasztásról való leszokás, és a hála mindazért, amink van.
View this post on Instagram
