Néha ütőt tör, máskor megölel a jövő világelsője

Jóllehet Alexander (Sascha) Zverev német állampolgár, a nevéből is kiderül, hogy orosz felmenőkkel rendelkezik. Édesapja, idősebb Alexander Zverev a Szovjetunióban született és ő is tenisszel kereste a kenyerét több-kevesebb sikerrel. A mai Ukrajna területéről indulva nem robbantott bankot: az ATP-világranglista 175. helyéig kapaszkodott fel. Miután visszavonult, edzőnek állt, ám eközben a Szovjetunió szétesett. A család Németország felé vette az irányt.

Irina, a mama, aki szintén teniszezett korábban, Alexander, és a négyéves Mikhail Alexandrovics Zverev 1991-ben áttelepedett Hamburgba. Mischa, ahogy ma már a teniszvilág ismeri, elkezdett leckéket venni édesapjától. Hat évvel később, 1997. április 20-án a család legkisebb tagja, Sascha már Németország második legnagyobb városában született. Tíz évvel idősebb bátyjához hasonló utat járt be, ám neki már csak a játékra kellett koncentrálnia.

A két fiú a nagy korkülönbség ellenére szoros viszonyt ápol. Alexander többször beszélt arról is, hogy igazi példakép volt számára a testvére. Ez persze érthető is, hiszen még iskolába járt, amikor Mischa már a világot járta és profi pályafutását építette (jelenleg 69., de a 25. hely volt a csúcsa a világranglistán). A tesótól pedig elleshetett ezt-azt - karrierje pedig 2013-ban robbanásszerű fejlődésnek indult.

Négy év alatt a semmiből a csúcs közelébe

16 évesen a junior a Roland Garroson csak a fináléban állították meg, a US Openen pedig elődöntőbe jutott, erre mindenki felkapta a fejét. A következő év januárjában összejött az első siker is a korosztályos Australian Openen, ezen a ponton pedig úgy látta édesapja, hogy Sascha kinőtte a gyerekteniszt, elérkezett az idő a felnőtt tornákra.

A legjobbak között ilyen fiatalon nem volt könnyű érvényesülni. Eleinte túl nagynak is bizonyult az ugrás. Ugyan Németországban szabadkártyákat kapott, de az első hónapokban nem jutott fel a Challenger versenyek főtáblájára. Ám szép lassan beleerősödött a felnőtt mezőnybe és

2014-ben meglepetésre úgy nyert meg egy versenyt Braunschweigben, hogy három top 100-as játékost is legyőzött. Évek óta ő volt a legfiatalabb játékos, aki győzni tudott egy Challenger versenyen.

Innentől nem volt kétség: Zverev előtt nagy jövő áll. Korával, fizikai fejlődésével egyenes arányban nőtt a játéktudása, és igaz ez még akkor is, ha, mint minden testi és lelki fejlődése közepén tartó tinédzsernél, akadtak hullámvölgyek a játékában. 19 éves korára a világranglista 827. helyéről felkapaszkodott a top 20-ig.

• 17 évesen legyőzte a világranglista 19. helyezettjét, Mikhail Juzsnyijt.
• Egy évvel később a rangsor 85. helyén találta magát.
• 2016-ban ő lett a legfiatalabb játékos a legjobb 20 között Novak Djokovic feltűnése óta.
• 2017 májusában megverte az olaszországi ezres döntőjében Djokovicot, ezzel első Masters-torna sikerét aratta és a top 10-be is bekerült. Azóta már három győzelemnél jár az 1000-es tornákon.
• Idén novemberben az elődöntőben Roger Federert, a döntőben ismét Djokovicot legyőzve megnyerte az ATP-világbajnokságot.
• Ezzel jelenleg negyedik a világranglistán, korábban egy ideig volt harmadik is.

Ezek bámulatos eredmények, bár Zverevnek és rajongóinak is komoly hiányérzete lehet amiatt, hogy a német játékos a Grand Slameken tornákon egyelőre nem képes kiemelkedő eredményre: még a legjobb nyolc közé is csak egyszer jutott be (idén Párizsban).

Megvan a dühkitörés ellenszere?

Sascha Zverev játéka dinamikus, rendkívül gyors, mindent befut és inkább hosszú labdameneteket játszik. Valószínűleg éppen ezért fekszik neki jobban, hogy szinte végig az alapvonalon marad, ahonnan az oldalvonalat bombázza. Egyik legnagyobb fegyvere a kétkezes fonák, ezt a szakírók már pályafutása elején kiemelték, de érdemes a szerváit is megemlíteni.

Legnagyobb hibájának rendszerint a fonák nyeséseit szokták felírni, illetve a hálójáték sem tartozik az erényei közé. Ennél azonban sokkal nagyobb gondja, hogy fegyelmezetlen. A Grand Slam-tornákon saját bevallása szerint azért esik ki idő előtt, mert mentálisan nem bírja még a sorozatterhelést. Az elmúlt évben edzőként a korábbi spanyol világelső Juan Carlos Ferrero próbálta gatyába rázni a nyomást nehezen viselő játékost, ám 2018-ban elváltak útjaik egy komoly vita után.

Ausztráliában összevesztünk, ami alapvetően nem baj, a stáb többi tagjával is előfordul. Csakhogy ezúttal volt egy pillanat, amikor megsértett engem és az egész edzői csapatomat, ezért nem akartam tovább dolgozni vele.

-- mondta márciusban Ferrero a szakításról.

Sokáig nem kellett keresgélnie sztáredző után: augusztusban Ivan Lendl vette szárnyai alá. A cseh szakember rövid idő alatt komoly fejlődést ért el Zverevnél, a német játékos magabiztosabban és pontosabban mozog a pályán. Nem mellesleg a világbajnokságot is megnyerte. Lendl így Andy Murray után újra világelsőt faraghat egy játékosból, ám ahhoz újra meg kell zaboláznia egy forrófejű teniszezőt.

Zverevnek abban igaza van, hogy mentálisan fejlődnie kell. De nemcsak a sorozatterhelést kell jobban elviselnie, a pályán való viselkedésén is változtatnia kell. Mentális labilitását jelző visszatérő probléma, hogy ha nem megy neki a játék, dühöng. A legemlékezetesebb fejvesztése a 2016-os Paul Henri Mathieu elleni mérkőzésen, Franciaországban történt, amikor Manuel Messina székbírónak két méterről ordította az arcába, hogy "kibaszott idióta".

Nem mindig a bírón tölti ki haragját, a YouTube-on szép gyűjteményt találunk a német játékos dühkitöréseiből, amit általában az ütője szenved meg.

Mindemellett sokak szimpátiáját és támogatását elveszítette azzal, hogy az ATP-vb elődöntőjében, a Federer elleni mérkőzésen a labdaszedő miatt reklamált a bírónál - a szabályok értelmében joggal. Pedig a svájcinál akarná kihúzni a gyufát legkevésbé: korábban elmondta, hogy Federer a példaképe.

Drama, drama everywhere

❤ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!