Amikor Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok felfüggeszti a WHO-nak, az ENSZ egészségügyi szervezetének küldött támogatást, a világ nagy része azt hihette, hogy ez csak a szokásos Trump-féle őrület. Az amerikai elnök rendszeresen feszegeti azokat a határokat, amelyeket a hagyományos politikai szereplők megközelíteni sem mernek.
Trump nem tudja kezelni a kritikát, főleg akkor, ha politikai következményei is lehetnek. A WHO támogatásának megvonása pedig egy olyan vitát követett, amelyben az elnök felelőssége merült fel. Trump rendszeresen maratoni sajtótájékoztatókat tart a koronavírus-járványról, amelyeken elvileg tájékoztatnia kellene a fejleményekről, ehelyett inkább kampánybeszédeket tart. Egy ilyen két és fél órás szereplés alatt került elő kérdésként, hogy mit is csinált Trump a vírus megjelenésének első hónapjában.
A társadalmi távolságtartás szerepe nem az, hogy megállítsa a vírust, erre ugyanis nem képes. Arra viszont igen, hogy a vírusgörbe kilapításával lehetőséget adjon a kormányoknak arra, hogy növeljék a kórházi kapacitásokat. Jelenlegi ismereteink szerint a koronavírus akkor a leghalálosabb, amikor váratlanul és nagy sebességgel kezd el terjedni, ilyenkor ugyanis teljesen leterheli az államok egészségügyi rendszereit, és miután sokan nem jutnak hozzá a szükséges lélegeztetőgépekhez, olyanok is meghalnak, akiket meg lehetne menteni, ha ugyanezt a betegmennyiséget hosszabb idősíkon elosztva kezelnék. Márpedig az Egyesült Államokban már több mint 33 ezren haltak meg a koronavírus miatt, minden második közülük New Yorkban, ami máris hatszor annyi, mint ahányan a szeptember 11-ei terrortámadásban veszítették életüket a városban.
Dr. Bénes Linda egy New York-i kórházban naponta néz szembe a koronavírus-járvány okozta szenvedéssel. Lapunknak arról mesélt, hogyan gyógyítanak, milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és hogy viselkednek az emberek a városban, ami sosem alszik.
Fontos kérdések
Ezért is fontos, hogy mit csinált az amerikai elnök a vírus berobbanása előtti hetekben. Annyi biztos, hogy az amerikai kormányzat nem a legjobb oldalát mutatta meg. A döntések késve születtek meg, bizonyos területek - így New York állam - mostanra katasztrófafilmek helyszínére hasonlítanak.
Ezért is feltételezte a világ, hogy Trump erről a nem túl fényes teljesítményről szerette volna elterelni a figyelmet azzal, hogy kijelenti: az Egészségügyi Világszervezet akadályozta a járvány megelőzését, és egyébként is, a szervezet Kína zsebében van.
Ahogy viszont Donald Trump annyiszor, most is kiderült, hogy az állításainak van alapja, legfeljebb nem úgy, ahogy ő gondolja. A WHO természetesen felléphetett volna bármilyen határozottan, ha a Trump-kormányzat és maga az elnök hetekkel ezelőtt még arról beszélt, hogy a járványnak hamarosan vége, és az Egyesült Államokban nem is lesz probléma. Nyilvánvalóan ők sem vették elég komolyan a világjárványt.
Némi igazság
Ettől függetlenül viszont van abban igazság, amit Trump a WHO-ról állít. Erre a legjobb bizonyíték az, hogy a világszervezet milyen viszonyt ápol Tajvannal. A majdnem 25 milliós sziget helyzete egészen speciális. Mivel Kína saját részének tekinti, és borzasztóan sok energiát öl bele, hogy a világ többi része is így tegyen, kevés ország ismeri el önálló államnak. A gyakorlatban viszont az egy ország - két rendszer politikája miatt mégis az.
Azt, hogy Tajvannak mennyire szüksége van a nemzetközi elismerésre, mutatja, hogy az állami hírügynökség örömködve közölte hírként, hogy Tajvan zászlaja is szerepelt abban a posztban, amelyben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke köszönetet mondott azoknak az országoknak, amelyek maszkokat küldtek Európába. Tajvan pedig azért tudott maszkokat küldeni Európába és az Egyesült Államokba, mert a világon talán ott kezelték a legjobban a koronavírus-járványt. Hiába szomszédos Kínával, mindössze 395 megbetegedést és hat halálesetet regisztráltak.
Példás kezelés
Ebben több dolog is szerepet játszik. Az egyik, hogy a tajvani egészségügy a világ legjobbjai közé tartozik, ezért nehéz nagyon leterhelni. A másik, hogy Hongkonghoz és Szingapúrhoz hasonlóan Tajvant is komolyan érintette 2002-2003 fordulóján a SARS-járvány, ezért sok olyan biztonsági rendszert kiépítettek, amelyeket most gyorsan be lehetett vetni. A SARS miatt - amit szintén egy koronavírus okozott, és tüdőgyulladással járt - Tajvan is elkezdett nagy mennyiségben felraktározni védőfelszereléseket és a PCR-tesztek elvégzéséhez szükséges reagenseket.
"Itt nemcsak a vécépapír, hanem az óvszer is elfogyott"
Szingapúr volt a harmadik állam a világon, ahol megjelent a koronavírus, mégis úgy tűnik, sikerült időben megfogni. A megoldás nem az autokrácia, hanem a jó közegészségügyi lépések sora, a profi bürokrácia és az átláthatóság volt. Kint élő magyarokkal beszélgettünk.
Ennél is hasznosabb volt, hogy a tajvani vezetés jóval hamarabb reagált, mint bárki más. Emögött pedig az áll, hogy elképesztően bizalmatlanok voltak Kínával. December 31-én, amikor Kína hivatalosan még nem ismerte el, hogy az új koronavírus emberről emberre is terjed, Tajvan egy mostanra vitatott kérdéssel fordult a WHO-hoz: valóban igaz-e, hogy a vírus nem terjed emberről emberre? Kínához hasonlóan az országgal nagyon barátságos WHO szintén nem erősítette meg, hogy így is terjed a fertőzés, annak ellenére sem, hogy néhány nappal a kérdésfeltevés után Vuhant már vesztegzár alá vonták.
Tajvan viszont még aznap elkezdte szűrni a Vuhanból és Hupej tartományból érkezőket, amivel figyelmen kívül hagyta a WHO ajánlásait. Ez végül kifizetődött. Tajvanon és Ausztráliában ugyanakkor, január 25-én jelent meg a vírus. A két szigetország népessége is hasonló, és mindkettőből elég sokan utaznak Kínába és vissza. Ausztráliában már több mint hatezer megbetegedést regisztráltak, Tajvanon pedig, mint említettük, négyszáznál kevesebbet.
Korai lépések
Ehhez nem csak az kellett, hogy szűrni kezdjék a Vuhanból érkezőket. A tajvani kormány több mint száz rendelkezést hozott a SARS-járvány idején kialakított protokollnak megfelelően. Megtiltották a kritikus helyekről érkező hajók kikötését, felpörgették a maszkgyártást, elkezdtek széles körben tesztelni, és újratesztelték azokat, akik gyanús tüdőgyulladásban szenvednek. A szigetország reakciója az eddigi eredmények alapján szinte hibátlan volt.
A WHO mégsem példaként emlegetik őket. Néhány napja Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO etióp főigazgatója a Trumptól érkező támadásokra reagálva kifakadt, hogy mennyi támadást kapott Tajvanról. Szerinte halálos fenyegetések és rasszista támadások érték. Tajvan azzal válaszolt, ők tudják, milyen érzés, ha valakit kirekesztenek és megbélyegeznek, együtt is éreznek vele.
Kínos kérdések
Azokra a felhívásokra, hogy ideje lenne Tajvant is felvenni a WHO-ba, a szervezet egyelőre nem is reagált. A Kínával való kapcsolat szorossága és a Tajvannal szembeni elutasítás látszik azon a videón is, amelyen Adhanom egyik tanácsadója interjút ad egy hongkongi tévének.
Bruce Aylward @WHO did an interview with HK's @rthk_news When asked about #Taiwan he pretended not to hear the question. The journalist asked again & he even hung up! Woo can't believe how corrupted @WHO is. pic.twitter.com/uyBytfO3LP
- Studio Incendo (@studioincendo) March 28, 2020
Tajvanról is feltettek egy kérdést, amire a kanadai Bruce Aylward először úgy tett, mintha nem hallaná, majd amikor azt mondták, újra feltennék, közölte, hogy menjünk inkább tovább a következő kérdésre. Végül újra feltették az eredeti kérdést, erre megszakadt a vonal. Amikor visszahívták, és ismét Tajvanról kezdték kérdezni, csak annyit mondott,
Kínáról már beszéltünk korábban.
Ennek ellenére egy világjárvány közepén valószínűleg nem jó ötlet pénzmegvonással zsarolni a világjárványok kezelésével foglalkozó szervezetet. A WHO egyébként is borzasztóan kevés pénzből működik, aminek a legnagyobb részét épp az Egyesült Államok adja. A mostani fenyegetés persze arra is ráveheti a Kínával szemben finoman szólva sem túl konfrontatív világszervezetet, hogy lépjen fel valamivel határozottan a koronavírus származási helyével szemben.
Lokálisan küzdünk a járvány ellen, pedig globális irányításra lenne szükség
A WHO utóbbi években megkopott renoméja és a koronavírus-járvány elején hozott kétes intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy az egyes országok inkább saját maguk próbálják kordában tartani a koronavírust, mint hogy egységesen lépnének fel.
Kiemelt kép: Jim Watson /AFP
