A Quora nevű közösségi oldalon valakinek eszébe jutott kilőni az éterbe a következő kérdést: "A repülőgép-pilótáktól kérdezem, hogy mi az, amit soha nem mernének elmondani az utasoknak?"


És jöttek a válaszok. Többnyire saját néven, vagy profilnevek mögé bújtatva, de egyértelmű, hogy hozzáértőkről volt szó, a profi pilóták, úgy látszik, örültek, hogy valahol kiönthették a lelküket. A következőket tudtuk meg (öveket bekapcsolni!):

Soha nem mondanák el az utasoknak, hogy

"A turbulencia teljesen kiszámíthatatlan, a pilóták sem sejtik előre, így az lenne a legjobb, ha az utasok állandóan be lennének szíjazva az ülésbe. Mindig attól félek, hogy jön egy váratlan széllökés, és az utasok fele felkenődik a plafonra."

"Ha bomba lenne a fedélzeten, azt biztos nem mondanám el. Az utasok egyik fele őrült sikítozásba kezdene, néhányan elkezdenék keresni a bombát, hogy hatástalanítsák, és legalább ketten megpróbálnák kinyitni a vészkijáratot. Na ez nem hiányzik."

"Néha landoláskor alig találom a repteret. Képzeljétek el, mennyi átkozott lámpa van egy nagyvárosban! Nem olyan könnyű ám eligazodni."

"Én soha nem mondanám el az utasoknak, hogy a gép, amin ülnek, nem ritkán 1968 óta repül, tehát ötven éves."

"Két út között olyan kevés idő van, hogy kábé 15 perce van a földi személyzetnek kitakarítani a gépet. Ez semmire se elég: egy gyors porszívózás, meg kiviszik a szemetet. Ennyi."

"Nem mondanám el, hogy a pilótafülkében ülő emberek sokszor jóval kevesebbet keresnek, mint jó pár utas. Azt hiszik, ez egy jól fizető munka, és ez igaz is, de csak évtizedes szolgálat és egy bizonyos rang után. Addig nem olyan sok pénz ám az."

"Ha valami hülyeséget, szakmai hibát csinálnék, amit nem feltétlenül kell az utasok tudtára adni, mélyen hallgatnék róla. Nem kell mindig, mindent elmondani."



ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!