Az elmúlt években heti rendszerességgel tűntek fel a belső-erzsébetvárosi bulinegyedet érintő hírek, hiszen a XIX. század hajnalán már nyüzsgő Király utca - Pest egykori főutcája - és környéke az elmúlt évtizedben az egymás lábfején áteső, alkoholmámorban úszó turistacsoportok, a nem épp kellemes szagok, és a sokszor hamis drogok olvasztótégelyévé vált, ahol az állandó lakók minden eszközt megragadtak a helyzet rendezése érdekében. A tömeget a márciusban megjelent koronavírus-járvány egy pillanat alatt semmivé foszlatta, a helyek pedig bezárásra kényszerültek. A lakók és a kocsmák helyzetét a június végi csendrendelet csak tovább nehezítette: előbbiek túl enyhének találták azt, utóbbiak pedig úgy érezték, hogy egyetlen tollvonással lassú halálra ítélték őket, és sokan képtelen lesznek életben maradni az egyébként is csekély turistaforgalom mellett. A helyzet rendezése semmiképp sem könnyű, főleg úgy, hogy a Király utca, a Nagykörút, a Károly körút és a Rákóczi út közti terület lakóinak is megfelelő megoldást kell nyújtani, biztosítva számukra a megfelelő életkörülményeket.
A Király utca a belváros mételye, ami megmentésre vár
A Király utca sosem volt Budapest legelegánsabb utcája, de a helyzet a bulinegyed népszerűségével romlott. A nyári csúcsban vettük végig, hogyan mutat rá a Király utca Belső-Erzsébetváros hibáira.
Nem feltétlenül kellett volna azonban a rendszerváltás után a Zsidónegyed egészének lassan bulinegyeddé válnia, ha a szocializmus utolsó évtizedének hajnalán, 1981-ben napvilágot látott tervek válnak valóra, hiszen a Margit utcai - néhány napja lebontott - Margitkert vendéglőt vezető vendéglátóipari tanácsadó, Bökönyi Tibor, valamint az Erdészeti és Faipari Tervező és Szervező Iroda mérnökei, Drávai Tamás építész, Szuhai Géza szerkezettervező mérnök, illetve Edőcs Ottó közösen kidolgozott tervei válnak valóra.
A négy szakember 1981-ben ugyanis úgy gondolta, hogy a Margit híd budai hídfőjétől alig néhány perces sétányira, a Rózsadomb
több mint nyolcvan százalékban egyébként is szanálásra szánt területén építenék fel a főváros új szórakoztató negyedét.
A mintegy 28 ezer négyzetméteres, a Dunára és Pestre is szuper kilátást adó, a villamosok és a buszok megállóitól néhány lépésnyire lévő földdarabra felvázolt terveket több, diavetítéssel egybekötött előadáson mutatták be, így a nyolcvanas évek hajnalának országos, illetve fővárosi lapjai sorban számoltak be a terv részleteiről.
A Népszabadság szerint (1982. március 7.) az Apostol, Margit és Mecset utcák, illetve Gül Baba türbéje és a Wagner-villa romjai közti kis világ több lehetett volna,
mint a bécsi Grinzing, s talán érdekesebb, mint a koppenhágai Tivoli,
és habár az ötletgazdák nem hivatalos tervekről, hanem társadalmi munkában született koncepciótervről beszéltek, a sajtóban sorra jelentek meg az optimista írások.
Talán nem meglepő módon, hiszen a felvázolt álomkép óriási ugrást jelentett volna a rendszerváltás előtti Budapesten, a beruházásra elköltött - akkori árfolyamon - hárommilliárd forint pedig az idegenforgalmi szakértők szerint legkésőbb hat-nyolc év alatt megtérülhetett volna, így a három éves építési periódus után a szórakoztatónegyed a kilencvenes évek hajnalán már jövedelmezővé vált volna.
A helyzetet tovább javították az 1982 végén szárnyra kelt információk, amik a kezdeti kiadásokat is levették volna a befektetők válláról.
Lehetőség van arra, hogy a kivitelezés bekerüljön az osztrák hitelkonstrukcióba, amelynek segítségével épült fel az új szállodák egy része (köztük a Forum és az Átrium Hyatt), valamint a hegyeshalmi új határállomás, és készül a ferihegyi repülőtér bővítése
- írta december elsején a Magyar Szó.
A tervek
A Wagner-villa helyreállítását is magában foglaló, nagyra törő álmok szerint magyaros ételeket, illetve az olasz, az orosz, a szerb, a francia és a kínai konyha legismertebb fogásait (utóbbiak egy központi konyháról, földalatti folyosókon át érkeztek volna) étlapján tartó kertes kisvendéglők, sörözők, a tizenegy már meglévő, de befalazott idős pincéből kialakított borozó, bevásárlóközpont, művészkávéház, hatpályás bowlingpálya, éjszakai szórakozóhely, játékterem, illetve játékterem kapott volna helyet a nyüzsgő Margit körúttól kőhajításnyira lévő utcákban, egyidejűleg öt-hatezer embernek sokszínű szórakoztatási lehetőségeket nyújtva.
A helyek jó részének tervezett, nem ritkán teljesen nonszensznek tűnő nevét a Magyarország (1982. május 2.) őrizte meg:
- Gül Baba rózsabolt
- Juhász Étterem
- Kanászcsárda
- Mélyvíz pinceborozó
- Magasles vadvendéglő
- Magyar borok antikváriuma
- Célzóvíz drinkbár
- Tölgyfatövek vadászbár
- Kuttyogtató halászkert
- Fogas étterem
- Vén Halász bár
- Margitka bonbonnerie és diszkó
- a százötven főre méretezett Kövér Margó orfeum és mulató
- Domboldal söröző
- Lejtő drinkbár
- Szent Margit művészkávéház
- Margit-szálló
A szórakoztatónegyed szélére Margit néven aprócska ötcsillagos hotelt is megálmodtak, melynek az akkor még működő, majd negyedszázadon át kibelezve álló rózsadombi SZOT-szálló (amely luxustársasházként újul meg) alatti barlangrendszerből a Malom-tóba ömlő termálvizét hasznosító medencéjét és szaunáját egy belépőjegy ellenében bárki igénybe vehette volna, de a komplexum közepén egy kirakodóvásárokra, divatbemutatókra, illetve különböző szabadtéri rendezvényekre alkalmas térnek is jutott volna hely.
Az épületekről a lapok nem mutattak látványterveket, noha azok az Esti Hírlap (1982. január 28.) szerint
stílusukban, hangulatban, tetőszerkezetükkel és magasságukkal illeszkedni akartak a környezetbe,
így a tizenkét épülettömb nyilvánvalóan alacsony épületek csoportját jelentette volna, melyek természetesen legalább egy földalatti szintet is magukban foglaltak volna a nagyobb befogadóképesség érdekében.
Nem túl jó fogadtatás
A hazai konyha specialitásait, gasztronómiai különlegességeket, illetve a magyar borvidékek borait ilyen koncentráltan bemutató, bár néhány rossz állapotú lakás megszüntetését igénylő ötlet iránt hivatalos helyeken is érdeklődtek, a Fővárosi Tanács 1983 folyamán azonban pénzhiány miatt eldobta az ötletet, ugyanebben az évben pedig már egy imaházat is magában foglaló iszlám központ létesítésének ötlete (hasonlóról már 1916-ban is beszéltek, sőt, a harmincas években több tervező is foglalkozott a témával) tűnt fel a színen, hiszen az elősegíthette volna az arab világot megcélzó magyar áruimport esélyei.
A terveket rövidesen persze ebben az esetben is lesöpörték az asztalról - épp úgy, mint a Budapesti Műszaki Egyetem építészkarának hallgatói pályázatán született, a türbe környékének fejlesztését megcélzó hallgatói pályázat javaslatait, vagy a Városépítési Tanszék és a Magyar Építőművészek Szövetsége által 1987-ben, 23 ország nyolcvanhárom építészhallgatója, gyakorló építésze és professzora részvételével rendezett, kéthetes nemzetközi alkotótábor ötleteit.
Sem vallási, kulturális, vagy épp konferenciaközpont sem lett a környéken, a rendszerváltás után azonban született néhány új lakóépület, sőt, 2016-ban számos fa kivágása után megindult az iszlám legészakibb szent helyének számító türbe felújítása, illetve a Budapest ostroma során erősen sérült, 1974-ben utolsó föld feletti részeitől is megfosztott Wagner-villa romjainak revitalizálása.
A 2,5 milliárdos költségéhez a török állam közel egymilliárd forinttal járult hozzá. A tervekkel ellentétben nem 2018 tavaszán, hanem ugyanazon év októberében tartott átadási ünnepségen épp ezért nem csak Orbán Viktor, de a török vezető, Recep Tayyip Erdogan is részt vett. A magyar miniszterelnök akkor hosszan méltatta a magyarok és törökök közti, rég fennálló jó kapcsolatokat, a közel százötven éven át tartó megszállásról azonban sajnos egyetlen szó sem esett, sőt, Orbán daliás kornak nevezte a török háborúk korszakát, amikor a Magyar Királyság számos fronton visszafejlődött, országrészek néptelenedtek el, nők tömegei estek erőszak áldozatául, illetve férfiak ezreit hurcoltak el rabszolgának, vagy épp gyilkoltak le.
Orbán szerint Gül Baba korának nagyságához kellene felnőnünk
A megszálló törökökkel érkező harcos muszlim szerzetes felújított síremlékét avatták fel Erdogannal.
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf /24.hu
