Az északi féltekén a nyári napforduló, az év legrövidebb éjszakája és leghosszabb nappala ősi ünnep, szimbolikája adja magát: a fény győzelme a sötétség felett. A kereszténységben a nyári napfordulóra eső Szent Iván napja, Keresztelő Szent János ünnepe az V. században lett általánossá, a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket, rítusokat, amelyek különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.
A legrövidebb éjszaka misztériumának minden kultúrában központi eleme volt a tűz a tisztító, gyógyító és termékenyítő erejébe vetett hit okán. A Szent Iván éji tüzet az egyház később néhány országban az ördögi cselekedetek közé sorolta, de máshol tűrte, sőt hazánkban egyenesen szentelménynek tekintette.
Pogány babona
Magyarországon régi hagyomány a Szent Iván éjjelén gyújtott tűz, első írásos emléke a XV. századból maradt fenn. A XVI. és XVII. század fordulóján élt jezsuita Inchoffer Menyhért egyik művében leírja, hogy Keresztelő János ünnepét
a magyarok szemkápráztató fénnyel és tűzgyújtással, tűz körüli ugrándozással és ünnepi tánccal, harsány nótázással ülik meg. Ez olykor már pogány babonába fulladt, amíg egynémely mérséklő rendelkezéssel végét nem vetették.
Keresztelő Szent János ünnepe a nép nyelvén megmaradt Szent Ivánnak. A meggyújtott tűz átugrásának egészség- és szerelemvarázsló célja volt, rituálisan zajlott. A Csallóközben például egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd egy legény ugyancsak háromszor körbefutotta és égő fáklyával meggyújtotta, a tűz átugrása közben párosító és kiházasító dalokat énekeltek.
E dalok sokszor véget nem érőnek tűntek, innen származik a szólás: "Hosszú, mint a szentiváni ének". Heltai Gáspár tréfásan tette hozzá: igen hosszú a Szent Iván éneke, az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta.
Hónaljszőrön átszűrt bor
Számos szerelmi varázslat elvégzésére volt alkalmas e napformájuk ismert, de az alapgondolat mindegyik esetben azon a hiten alapult, hogy ha valaki birtokába jut egy tárgynak vagy anyagnak, ami valakivel testi kapcsolatban áll, akkor ezzel hatalmat nyer az illető felett. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
- Szatmár megyében ha a leány az inge alsó részén átszűrt tejjel sütött kenyeret ad a legénynek, az elszakíthatatlan lesz tőle.
- Göcsejben ugyanezen okból a hónaljszőrön átszűrt bort kellett a legénnyel itatni.
- Ugyancsak Szatmárban a legény kisujjából vért cseppentett a borba, és ha ezt megitatta a kiszemelt lánnyal, a hódítás már gyerekjáték volt.
- Sok helyen működött a nyomfelszedés: a legény lábnyomából kellett a port felszedni, amit a leány a kemencébe tapasztott, a küszöb alá ásott vagy csak a kendőjében hordott magával, ezzel magához láncolta az illetőt.
- Fontos kellék a gatyamadzag is, amit ha valaki megszerzett és elégetett, egykori tulajdonosát többé le sem vakarhatta magáról.
- Ezt a célt szolgálta a kapca megfőzése is, ami elég hatékony lehetett, mert egy szólás is őrzi emlékét: "főzik már a kapcáját".
De nem csak szerelmet lehet varázsolni Szent Iván éjjelén. A kutak és források mellett füstöt támasztottak ilyenkor, ezzel űzték el a kígyók és sárkányok mérgét. Üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyót távol tartsa, egyes területen pedig ezen az estén koszorút fontak, amely a ház elejére akasztva tűzvésztől oltalmazott.
Mágikus szerepe volt a Szent Iván-i tűzbe dobott gyümölcsöknek is. A tűzben sült almát a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak, Szeged vidékén pedig a fog- és hasfájás orvossága volt.
