Az Ötvös Csöpi filmek az utánozhatatlan hangulatukkal maguk a retró balatoni életérzés esszenciái. Olyan sokat mondanak el a nyolcvanas évek viszonyairól a tó körül, amit talán egyetlen más film sem képes felmutatni. Mostani posztunkban annak járunk utána, hogy a képzeletbeli nyomozó és baráti által elköltött ételek és italok vajon mennyibe kerülhettek a leghíresebb filmek (A Pogány Madonna 1981, Csak semmi pánik 1982) idejében.
Aki az utóbbi alkotást végignézte, annak biztosan azonnal beugrik Kardos doktor teljes játékidőn keresztül átvonuló vergődése a felesége által összeállított bevásárlólistájával. Már a film nyitójelenetében is ez a téma, vagyis annak egyik tétele, melyet a pallérozott elméjű főnyomozó semmiképpen sem tud azonosítani. Igen, valóban a Pritaminról van szó. Másfél órányi filmidő kell ahhoz, hogy Csöpi megkönyörüljön a jó doktoron, és elárulja neki miről is van szó. A szóban forgó cikk egy paprikasűrítmény, melyet 1961-ben dobott piacra a Kecskeméti Konzervgyár.
Nem csoda egyébként, hogy még a doktor által megkérdezett nők sem nagyon tudták miről is beszél, hiszen a nyolcvanas évekre a helyét mér régen átvette a Piros Arany. Ráadásul a film készítésekor a Pritamin igen kurrens exportcikknek számított, így a boltokban csak elvétve lehetett vele találkozni. Ahogyan Csöpi a filmben is megemlíti ekkoriban 21,40 volt az ára, ami bizony eléggé húzósnak nevezhető, ahogyan ezt a későbbiekben is látni fogjuk.
A további étel-ital említéseket keresve át kell térnünk a Pogány Madonnára, hiszen ebben tobzódtak a kulináris említések. Az első mindjárt újra csak Kardos doktor nevéhez fűződik. Kern András figurája itt éppen az éhhalállal küzd szinte a teljes játékidő alatt és Csöpi újra csak segít rajta. A füredi hajóállomás zárt büféablakán kopogtat be a magyar Bud Spencer, és három adag tükörtojást szerez Kardosnak, azzal a legendás, csodás kinézetű zsömlével, amivel valószínűleg egy szöget is be lehetett volna verni a falba.
Egy ilyen reggeli akkoriban 3,60-ba került adagonként vagyis összességében 10,80-at áldoz az életmentésre. Azaz – ahogy ma mondanánk – megoldja „okosba” és az autójába bekészített termoszból(!) kilöttyint egy adag körtepálinkát, ellentételezésként a fejedelmi reggeliért. Bár valószínűleg a pálinkaházi készítés, ha ott helyben vásárolta volna, akkor fél decinként 5,40-et kellett volna a pincérnőnek adnia. Mivel a film alapján a kiöntött adag kb. 1 dl lehet, így azt mondhatjuk, hogy tökéletesen árazta be az ellentételezést. Volt azonban olyan eset, amikor Ötvös főhadnagy/hadnagy (a kiosztott verések függvényében változó) a nyomozás előmozdítása érdekében valóban a zsebébe kellett, hogy nyúljon.
A Helka diszkóhajó (a hajóról írt cikkünk itt olvasható) fedélzetén játszódott a jelenet (nagyon megfoghatta ez a hajó Bujtor Istvánt), ahol az öreg Matuska legendás kémkedését mutatta be. Mivel Ötvös egy egész nyárra ingyenes nagyfröccsöt ígért neki, ha segíti a nyomozást a Pogány Madonna után, így hozat az öregnek egy tálca italt előlegként.
A Helkához hasonló helyeken egy jobb, balatoni borból készült nagyfröccs nagyjából 14 forintba került, így könnyen kiszámolható, hogy a tálcán lévő 20 pohár 280 forinttal terhelte a nyomozó számláját. Csakhogy egy teljes szezonra szólt az ígéret (a film vége felé el is hangzik, hogy a „teljes szezonra ki van fizetve"), ami nem kevés pénz. Ha Matuska napi fogyasztásának fogadjuk el ezt a húsz poharat és 90 nappal számolunk (akkoriban már május közepétől indult a SZOT üdültetés vagyis a szezon), akkor bizony 25 200 forint a végső kontó. Ez még akkoriban is egy átlagember majd 10 havi fizetését jelentette, tehát elég nagyvonalú ellentételezésről beszélhetünk a nyomozás segítéséért. Apropó Matuska!
Az egyik jelentben az élelmes, feketéző magyar embert megtestesítő nyugdíjas matyóbabákat árul, amihez pult alól „hajnövesztő” szer is vásárolható. A mozgópult tetején pedig ott virít egy minőségi pálinkás üveg, vagyis nem is házi keverésű „hajnövesztőt” ad, ahogy ő mondja „Árukapcsolásban”.
Matuska 100 forintért adja a szuvenírt, míg pálinkával ugyanez 150-be kerül (persze csak addig, míg Ötvös fel nem tűnik, mert akkor hirtelen elfogy a csodaszer). Ebből rögtön kiderül, hogy az öreg nem csak élelmes, de kiváló üzletember is, hiszen amellett, hogy így el tudja adni a gondjaira bízott babákat, jóval alá megy az éttermekben található áraknak. Az előzőkben említett 5,40-es féldeci árakat figyelembe véve a Helkán még egy fél liter sem jött volna ki a különbözetből.
Végezetül a két filmben több alkalommal is feltűnnek a dobozos sörök, melyeket a magyar emberek akkoriban csak üres dobozként, a szekrények tetejéről ismerhettek. Bár az olyan menő helyeken, mint a Pogány Madonnában szereplő Tihany hotelben (ma Club Tihany) valószínűleg meg lehetett őket vásárolni, azonban az árakat nem sikerült felderítenünk (ha valaki tudja, akkor ne tartsa magában!).
Abban azonban biztosak lehetünk, hogy nem a szegény emberek sportja volt a külföldi dobozos sör szürcsölgetése. Csapolt formájukban ezek a nedűk kétszeresébe kerültek a hazai (Kőbányai, Kinizsi, stb.) söröknek, így dobozban a csillagos ég lehetett a határ. Márpedig biztosan import áru került a filmkockákra, mivel az első, hazai dobozossört, a Jubileumot csak 1984-ben vezette be a Kőbányai Sörgyár, 20 forintos áron.
