Ursula von der Leyen élete beszédére készül. Kedden fogja elmondani az Európai Parlamentben, ahol a 751 képviselőből 374-et kell meggyőznie arról, hogy támogassa a megválasztását az Európai Bizottság élére. Azért ennyit, mert három, börtönnel fenyegetett katalán képviselő nem vehette fel a mandátumát, és kiesett egy dán miniszter is, aki helyett egyelőre nem jelöltek mást a parlamentbe.
Von der Leyen nem áll valami jól. Írtunk már róla bőven, a posztjáról leköszönő német honvédelmi miniszter úgy került képbe, hogy az Európai Tanács, amelyben a tagállamok kormányfői ülnek, az EP-választás után felborította az öt éve már működő csúcsjelölti rendszert. Nekik ugyanis csak annyit írnak elő a szerződések, hogy figyelembe kell venniük a választás eredményét. Amit meg is tettek, hiszen néppárti politikust javasoltak az Európai Bizottság elnökének, ráadásul németet - csak nem azt, akit a győztes Európai Néppárt csúcsjelöltként futtatott. Manfred Weber sokak szerint alkalmatlan a Bizottság vezetésére - és mivel egy kormányfőkből álló testületről beszélünk, számukra az alkalmatlan azt jelenti, hogy Weber soha nem volt miniszterelnök, de még csak miniszter sem, teljes politikai karrierjét az Európai Parlamentben nyomta le. Érdekes lett volna megnézni, mi történik, ha nem ő a Néppárt csúcsjelöltje, hanem a másik induló, a finn Alexander Stubb, aki volt hazája miniszterelnöke. Weber nevét ugyanis nagyon hamar levették az étlapról.
Visszaütés
Frans Timmermanst, a szocialisták holland csúcsjelöltjét egyenesen Angela Merkel ajánlotta a tanácsnak, miután Webert elvetették. Aminek a vége az lett, hogy a jelölt végül inkább Merkel párttársa, egyik legrégebbi szövetségese, Ursula von der Leyen lett, aki 14 évig tartó miniszterségével kimeríti a kormányfők elvárásait.
Ezzel viszont sikerült felidegesíteni az Európai Parlamentet. Az Európai Unió a három irányító testület folyamatos hatalmi harcáról szól. Az EP felbátorodott azon, hogy sokan mentek el szavazni, a bizottság, ellentétben azzal, amit a tanács szeretne gondolni róla, egyre inkább politikai testület, nem hivatalnokok csoportja. A tanács pedig mindeközben igyekszik megőrizni azt a hatalmat, amelyet eddig gyakorolt a kontinens működtetésében, ezért végig ellenezte a döntési szabadságát korlátozó csúcsjelölti rendszert.
Ezért elkerülhetetlennek látszik, hogy a parlament most visszaüssön. Jelölni ugyanis bárkit jelölhetnek a kormányfők, jóváhagynia viszont az Európai Bizottság elnökét már a parlamentnek kell. Nem tudják ugyan megvétózni az alku egészét, hiszen a tanács elnökéről nem ők szavaznak (oda a belga miniszterelnök Charles Michel a jelölt, akit az isten is az Európai Tanács élére teremtett, már az apja is külügyminiszter és uniós biztos volt), de leszavazhatják von der Leyent, a spanyol szocialista külügyi főképviselő-jelöltet, és később akár az egész bizottságot is, ha úgy alakul, de itt egyelőre nem tartunk.
Tárgyalások
Az elmúlt két hét és a mostani eleje ezért arról szólt, hogy Ursula von der Leyen meggyőzze a pártcsaládokat, hogy szavazzák meg. Az Európai Néppárt ugyan támogatja, de mivel titkos szavazásról van szó, lehetnek dezertőrök. De ha nincsenek is, akkor sem elég csak az EPP támogatása, sőt még egyszer ennyi szavazatra van szükség meg még egy kicsire, hogy átmenjen a jelölése, és rosszul nézne ki, ha sokkal kevesebben szavaznának rá, mint ahány képviselője (444) a három nagy pártnak, a Néppártnak a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak van.
Elveszítheti a választást a bizottság leendő elnöke, ha a demokrácia a másik induló
Most kezdődik az igazi hatalmi harc Európában: az Európai Parlament csúnyán visszaüthet azoknak, akiket nem érdekelt a kontinens demokráciájának jövője. Ha Von der Leyen kevés szavazatot kap, minden megváltozhat.
Ha a zöldek is csatlakoznának, von der Leyennek már ötszáznál több szavazata lehetne, és bár néhányan biztosan támogatják majd az euroszkeptikusok közül is, simán lehetne azt mondani, hogy az Európa-párti többség áll mögötte. Sokkal kellemetlenebb lenne, ha csak a Néppárt, néhány (tucat) balos képviselő és az euroszkeptikusok szavazatai juttatnák tovább. És annál is kellemetlenebb, ha ők sem.
A kedd esti szavazás eredménye nem megjósolható. A Néppárton kívül ugyanis egyelőre senki nem mondta azt nyíltan, hogy támogatná von der Leyent. Az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformisták csoportja, amely leginkább a lengyel kormánypárt köré szerveződik, mondott egy talánt, de a liberálisok, a szocdemek és a zöldek kivárnak. Közülük nagyjából ugyanez a sorrend meggyőzhetőségben is.
Ajánlatok
A liberálisok alapvetően támogatják a dealt, de csak akkor, ha a dán Margrethe Vestager pontosan ugyanolyan első elnökhelyettesi posztot kap a bizottságban, mint Timmermans. A szocialisták ugyan megkapták azt, hogy Timmermans lehet von der Leyen legfontosabb helyettese (ahogy az volt Jean-Claude Juncker mellett is), de igazából ők bizottsági elnöknek szerették volna a hollandot, amit Merkel be is lengetett, és ez még mindig nem tűnik teljesen elveszett lehetőségnek. Különösen a német szociáldemokraták ellenzik von der Leyen jelölését, de például az MSZP-s Ujhelyi István is bejelentette, hogy nemmel szavaz majd rá, míg a DK konzultációt indított, hogy négy képviselője mitévő legyen. Aligha növelte a szociáldemokraták szavazási kedvét, hogy von der Leyen nem volt túl meggyőző a meghallgatásán, a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekre kimondottan sablonválaszokat adott. Hétfőn azonban új menekültügyi megállapodást ígért a német politikus a szocdem frakciónak a megválasztása esetére, ambiciózusabb klímavédelmi célokat is említett levelében, sőt még az elfogadható szintű minimálbérre is tett utalást - vagyis láthatóan igyekszik megszerezni a baloldal támogatását.
A zöldek számára azért fontosak a tárgyalások, mert a parlamentnek önmagában nincs törvényalkotási jogköre, csak a tanácsnak, ahol viszont nem ül zöld miniszterelnök. Ezért a zöldeknek kemény ígéretekre van szükségük a hamarosan megszülető szabályozásokkal kapcsolatban. Egyébként ezen valamennyit már változtatna von der Leyen, hiszen ígéretet tett a pártoknak küldött levelében arra, hogy kiterjeszti a törvényalkotás kezdeményezését a parlamentre is, amivel alapvetően új helyzet állna elő.
Lehetőségek
Több lehetőség is van, hogy mi fog történni. Az első, hogy végül mind a négy nagy párt támogatja a jelöltet, ez tűnik a legegyszerűbb, de legvalószínűtlenebb lehetőségnek. A második, hogy három nagy párt vagy a négy párt nagy része támogatja, így nem túl erős felhatalmazással, de átcsúszik. Sokan válságot emlegetnének ebben az esetben, de meg lehetne így is oldani az EU vezetését. Ennél is furcsább helyzet lenne, ha - titkos szavazás ide vagy oda - az euroszkeptikusok támogatásával lehetne bizottsági elnök von der Leyen.
Ha viszont úgy tűnik, hogy nincs meg a kellő szavazatszám, elhalaszthatják a szavazást szeptemberre. Akkor Ursula von der Leyen kap pár hónapot, hogy tárgyaljon a pártokkal, és ha nem jár sikerrel a meggyőzésükben, új jelöltet állíthatnak a helyére. Ugyanez történhet akkor is, ha kedden leszavazzák a bizottság elnökjelöltjét.
A tanács akár újra is tárgyalhat mindent, és új jelölteket ajánlhat, bár ebben az esetben is valószínűtlen Timmermans vagy Vestagher jelölése, a szocialisták ugyanis már megkapták a parlament elnöki posztját és a külügyi főtárgyalói posztot, a liberálisok pedig a tanács elnökségét. Így a Néppártnak, amely mégiscsak a legnagyobb párt a parlamentben, jár a bizottság vezetése. Ha nem Ursula von der Leyennek, akkor egy nagyon hasonló jelöltnek.
Von der Leyen eltökéltnek tűnik, hétfő délután bejelentette, lemond a miniszterségről, hogy az unióra koncentrálhasson. Csak az a kérdés, mit fog csinálni, ha mégsem ő lesz a bizottság elnöke.
Kiemelt kép: Adam Berry/Getty Images
