Súlyos csapást mértek a választók a brit konzervatívokra a pénteki angliai és észak-írországi helyhatósági választásokon. A toryk olyan drasztikus mértékű vereséget szenvedtek el, amivel kormányzó erő 1995 óta nem kényszerült szembenézni: 1330 tanácsnokkal kevesebbet küldhet Theresa May miniszterelnök pártja az önkormányzati testületekbe.
Mindezek után meginoghat May pozíciója, hiszen elutasítottsága már eddig is komoly volt saját pártján belül is, amiért három évvel a népszavazás után sem tudta kiléptetni országát az EU-ból. A konzervatívok leginkább brexitpárti irányzatának meghatározó személyisége, Iain Duncan Smith most viszont meg is ismételte, hogy a miniszterelnök lemondását szeretné elérni, s Mayt egyszerűen csak ügyvezető kormányfőnek nevezte a helyi választások kudarca után.
A The Times szerint Maynek állítólag vezető konzervatív politikusok megmondták: a napokban ki kell tűznie távozásának időpontját. 1300 képviselői hely elvesztése - úgy tűnik - sok volt a párt más vezetőinek.
A mostani helyhatósági választások azt mutatják, hogy a konzervatívok választói bázisuk egyharmadát elvesztették. Minthogy a Munkáspárt is veszített szavazatokat, bár nem ilyen mértékben, a kétpártrendszer összeomlását vizionálják egyes megfigyelők. May persze nem ezt a következtetést vonta le az eredményekből, hanem azt, hogy a toryknak és a Munkáspártnak is igyekezniük kell, hogy gyorsan "leszállítsák" a brexitet, amire az emberek szűk többsége szavazott 2016-ban.
May egyébként már korábban megígérte: távozik posztjáról, ha sikerül elfogadtatnia a parlamenttel az Európai Unióból való kilépésről szóló, többször leszavazott határozatot. Ám a brexitről nehéz megállapodni, korábban számos cikkben kifejtettük, hogy megvalósulása az Egyesült Királyság létét fenyegeti a rendezetlen és rendezhetetlen észak-ír kérdés miatt.
A parlament eddig minden lehetséges megoldást elutasított, a konzervatívok ezért most egy pártközi tárgyalásba is belementek. Vasárnap az ellenzéki munkáspárt árnyék-pénzügyminisztere, John McDonnell azonban bejelentette: nem bízik Theresa Mayben, mert kiszivárogtak a tárgyalások részletei, és egy ingatag kormánnyal nagyon nehéz tárgyalni.
Ugyanakkor a hétfői londoni lapok szerint egy hajszálnyira vannak a megegyezéstől a pártok. A toryk és a munkáspártiak most egyaránt lépéskényszerben vannak, mert bár a konzervatívok történelmi vereséget szenvedtek a helyhatósági választásokon, a legnagyobb ellenzéki párt ebből nem tudott profitálni, s a Labour is vesztett mintegy nyolcvan képviselőt. (A nyolcezer helynek azonban ez csak 1 százaléka, míg a konzervatívok vesztesége a munkáspártéhoz képest 16-17-szeres.)
Mindez elemzők szerint nem meglepő: egyik párt sem tisztázta álláspontját az Egyesült Királyság jövőjét alapvetően meghatározó brexit ügyében. Éppen ezért nyertek nagyot azok az EU-ban maradni kívánó pártok, amelyek határozott álláspontot képviselnek. Így a legnagyobb sikert a Liberális Demokraták érték el, akik hétszázzal növelték önkormányzati képviselőik számát, de a Zöldek is nagyon jó eredményt értek el - plusz kétszáz helyi mandátummal. Észak-Írországban is a hasonló irányzatú (liberális és zöld) helyi erők értek el a korábbihoz képest nagyobb sikereket.
Elvileg jó hír lenne magyar szemmel nézve - hiszen semmi jót sem jelentene a brit kiválás hazánknak -, ha a maradáspárti brit politikai erők nyernének teret Angliában, ám a helyzet nem ennyire egyszerű. A helyhatósági választásokon nem indult két frissen alakult párt, a kilépést vehemensen támogató Brexit Party, illetve a UK Change nevű, Európa- és maradáspárti tömörülés, amelynek alapítói idén februárban léptek ki a Munkáspártból, független képviselőcsoportot alakítottak, de hamarosan konzervatívok is csatlakoztak hozzájuk.
A két tömörülés közül elsősorban
a Brexit Party forgathatja fel a brit politikai erőviszonyokat, a konzervatív pártot akár a harmadik, sőt szélsőséges esetben a negyedik helyre is leszoríthatja a közelgő EP-választáson.
Az Egyesült Királyság ugyanis kénytelen szavazást tartani május végén az európai parlamenti mandátumokról, miután a brexit határidejét március, majd április helyett október 31-ére halasztották.
A Brexit Party gyakorlatilag egyszemélyes párt. Nigel Farage, a 2016-os brit kilépési kampány egyik élharcosa (1999 óta EP-képviselő) a brexit tavaszi elmaradásakor hirtelen bejelentette visszatérését a brit politikába. Az új politikai erő egyes felmérések szerint akár 27-30 százalékot is kaphat a szavazáson. A helyhatósági választásokon az idő rövidsége miatt már nem tudtak elindulni. Az viszont érdekes, hogy a szintén kilépéspárti, gyakorlatilag Farage vezérletével a brexit népszavazáson 2016-ban sikert elérő UKIP nevű tömörülés így is leszerepelt a pénteki voksoláson.
A mostani szavazáson a Telegraph elemzése szerint egyébként a választók délen a torykat büntették, amiért inkább ki akarnak lépni az EU-ból, északon pedig a szavazók a Munkáspártot sújtották, mert inkább maradni akar az Európai Unióban. A paradox helyzet magyarázata az, hogy délen az emberek inkább maradáspártiak, ezért utasítják el a konzervatívokat, északon viszont, a Munkáspárt hagyományosan erős szavazóbázisainál, a kilépéspártiak vannak helyenként többségben. Ez is mutatja a brit társadalom végtelen megosztottságát, amit a kétpárti politikai szisztéma egyszerűen nem tud kezelni.
A lap szerint a helyhatósági eredményeket összevetjük a korábbiakkal, akkor jelenleg egy munkáspárti-skót nacionalista szövetségnek lenne esélye a kormányzásra az Egyesült Királyságban. Ez azt jelentené viszont, hogy a skótok erőteljes EU-pártisága miatt egy ilyen koalíciós kormány aligha támogatna, egy "kemény brexitet".
Ugyanakkor a Farage-féle Brexit Párt nyomulása megegyezésre kényszerítheti a két nagy pártot a kilépés ügyében. A hétfői legfrissebb hírek szerint a Munkáspárt nem hajlandó olyan kompromisszumot kötni, amely nem tartalmazná egy második népszavazás kiírását. Éppen ezért állítólag Theresa May a konzervatívoknál titkos tanácskozást tartott, és az eddigi merev elutasítás helyett immár a toryk is fontolgatják a második referendumot.
A toryk a hírek szerint már elfogadták a munkáspárti ötletet a vámunió fenntartására az Európai Unióval.
Ez egybecseng korábbi cikkünkkel, miszerint a "brexit halott", csak még sokáig fog vergődni. A vámunió ugyanis gyakorlatilag az Egyesült Királyság EU-ban maradását jelentené, csak éppen politikai jogok nélkül, egyfajta norvég modell jegyében, noha Londonnal nyilván nem csinálhatja meg ugyanazt Brüsszel, mint Oslóval, így várhatóan a britek a norvégoknál végül nagyobb politikai beleszólást kapnak a közös piac szabályozásába - ha a Labour ötlete valósul meg tényleg, és ezt meg is szavazza a brit parlament. (Bő egy hónapja egyszer már majdnem megtette, akkor mindössze három szavazaton múlott, hogy a törvényhozás leszavazta ezt a megoldási javaslatot.)
Ruth Davidson skót konzervatív párti vezető szerint a két nagy pártnak még az Európai Parlament új tagjainak megválasztása előtt kompromisszumra kellene jutnia a brexit ügyében, különben még nagyobb vereséget szenvednek a szavazáson. Ám mások szerint Jeremy Corbyn munkáspárti vezér nem véletlenül húzza el a megegyezést: a Labour még mindig jobban profitálhat abból, ha a konzervatívok nagyot zuhannak, a Munkáspárt támogatottsága pedig csak kicsit csökken. Bár a helyhatósági választások után Corbyn ismét egy kicsit kompromisszumra készebbnek mutatkozott.
Farage szerint emberek milliói adnák fel konzervatív vagy munkáspárti elkötelezettségüket, ha a két párt megállapodna abban a "soft brexit" egyezségben, ami egy "végső árulás lenne", legalábbis a 2016-os szavazáshoz képest.
Közben a Guardian értesülései szerint a munkáspárt a második referendum nélkül nem támogatná a megegyezést. Az új referendumon három opciót kínálnának fel a választóknak: a brexit megállapodás jóváhagyását (azaz megegyezéses kiválást az EU-ból), a megegyezés nélküli no deal-verzió, és végül harmadikként az EU-ban való bennmaradást.
Kiemelt kép: David Cliff/NurPhoto
