Művészkarantén: A fiúk a nappaliban őrjöngve lőnek kapura, ilyenkor szeretnék bevenni egy nyugtatót

Sokan nemcsak a hivatalos kijárási korlátozás kezdete, hanem már március közepe óta otthon tartózkodnak. Aki tud, home office-ban dolgozik, mások viszont munka nélkül maradtak. Írókat, színészeket, valamint tévéseket kerestünk meg, hogy ők mivel töltik az időt az önkéntes karanténban, és az alábbi kérdéseket tettük fel mindenkinek. Cikksorozatunk harmadik részében Péterfy Bori, Háy János, Galambos Péter, Hadas Kriszta, Hajdu Steve és Pokorny Lia mondta el, mit csinál mostanában. Sorozatunk előző részei itt és itt érhetők el.

Az alábbi kérdéseket tettük fel válaszadóinknak:

1. Hogy viseli a járvánnyal járó bezártságot? Tud-e dolgozni ebben a helyzetben?
2. Sokan olvasással és/vagy filmezéssel múlatják az otthon töltött időt. Milyen könyveket olvas, illetve filmeket, sorozatokat néz ezekben a napokban?
3. Van-e kialakult napirendje, és mi az, amit azért csinál rendszeresen, hogy könnyebben viselje ezt a helyzetet?

Péterfy Bori

1. Szerencsére van egy kicsi nyaralónk az erdőben Visegrád közelében. Ez nagyon nagy dolog most, hogy nem a városban, a lakásban kell lenni. Az új lemez számain dolgozunk, és egy klipet is fogunk forgatni, teljes minimálban. Persze még én is sokkban vagyok, az az igazság. Nehezen szakadok le a hírekről. Próbálok megfelelni ennek a helyzetnek, nagyon nyomaszt az, hogy per pillanat minden munkámat elvesztettem, és a megszokott cselekvéseiből az életemnek szinte semmit sem lehet csinálni.

Kicsit úgy érzem magam, mint egy versenyló, akit gúzsba kötöttek.

De persze benne van a helyzetben az is, hogy ilyen fokú leállást, befelé figyelést sose engedtem meg magamnak. Próbálom jól használni.

2. Most párhuzamosan egy Jo Nesbo-krimit és Bruce Dickinson életrajzát olvasom. Meg a Winettou-t a kisfiamnak. És a ZéróZéróZéró című sorozatot nézem.

3. A szülőkre most brutális teher hárult ezzel az otthoni oktatással. Pont most kaptam egy cikket: If corona doesn't kill us, distance learning will (Ha a koronavírus nem öl meg bennünket, akkor majd a távoktatás fog). A tanulás határozza meg a napirendet meg a főzés. A legfontosabb, hogy a gyerekek boldogok legyenek, és ne érezzék a szorongást. Ha van egy kis időm, akkor jógázom. Esténként társasozunk. Őrület, hogy mi mindenre van most idő.

Háy János

1. Azt hiszem a járvány is olyan, mint a drogok vagy az alkohol, azt erősíti fel benned, amilyen vagy, így aztán elég sokszor végighullámzik rajtam a rosszkedv. De ez nem akadályoz abban, hogy dolgozzak. Előrehoztam az őszi kezdését egy regénynek, amit már régen meg akarok írni, meg egy másik szövegben megpróbálok átgondolni néhány dolgot, hogy például honnét látom a világot, és mit lehet onnan látni, mit lehet másképp látni, mint eddig láttam. Ezt a kettőt írom és igyekszem főzni, amit mindig is szerettem, ha lehet, viszek a gyerekeimnek is belőle. Próbálok rendet tartani magam körül, és amennyire engedik az új szabályok, ki is lopakodok a lakásból, bár közösségbe nem megyek. Végre törvény írja elő, hogy messzire elkerüljem az embereket. Jó, ez csak vicc. Mert bennem is, mint mindenkiben van egy alapvető közelségigény.

2. Én hülye sorozatokat nézek, inkább le se írom, hogy miket (na mégis: Murdock nyomozó rejtélyei, Dr. Blake, Döglött akták), kizárólagosan olyanokat, amelyekben nincs autósüldözés és egyéb hangoskodás, valamint annyira unalmasak, hogy tudok mellettük másra gondolni vagy épp aludni. Sajnos ez a rossz szokásom van, hogy filmre alszom el. Olvasni magyarul jószerével csak filozófiát olvasok, most éppen Foucault-t, szeretem azokat a könyveket, amelyek megdobják az agyam, amelyek állítását kétségbe lehet vonni, és vitára késztetnek. Szépirodalmat általában angolul olvasok, nyelvgyakorlási céllal, mert lassan kikopok a világból, de nem tettem le róla, hogy egyszer majd fényesen tudok ezen a nyelven.

3. Van kialakult napirendem, amit folyamatosan felrúgok, holott pontosan tudom, úgy tud az ember eredményes lenni, ha betartja. Az otthondolgozás nehézsége, hogy rád van bízva az idő strukturálása, senki nem segít ebbe bele, nincs főnök és munkahelyi ritmus.

Általában nem reggelizek, mert úgy gondolok az írásra, mint az ősember a mamutvadászatra, hogy ahhoz, hogy együnk, először le kell vadászni.

Persze ez biztos hülyeség, de ennek ellenére nem eszem, csak délben. Addig általában írok, reggel és délelőtt tudok a legjobban koncentrálni, s az írásnál ez elengedhetetlen. Délután jöhetnek a könnyebb dolgok, az olvasás, a haverkodás meg a család, most természetesen telefonon, általában este főzök és többnyire kétnaponta, tegnap gombapaprikást csináltam nokedlivel. Korán fekszem, és korán kelek.

Galambos Péter

1. Tök jól. E pillanatban sokkal több dolgom van, mint annak előtte, a három fiamat rendesen le kell kötni, nem beszélve az otthoni oktatásról, ráadásul nyakunkba szakadt a szinkron szakma home office-re átállítása, úgyhogy elfoglalom magam.

2. Egyelőre semmire nem volt időm. Tegnap este a Netflixen elkezdtünk egy Ellen DeGeneres stand-upot nézni, de belealudtam. De azt hiszem,

leginkább lazításra, nevetésre van szükségünk, nem most fogok az Ulyssesnek nekivágni.

3. A közös családi torna, a kutyasétáltatás a Duna-parton, a homeschooling megadja az alapritmust, aztán ha beindul a szinkron home office, majd "munkába is kell járnom".

Hadas Kriszta

1. Nem tagadom, hogy a bezártság tépázza az idegeinket. Egymást kerülgetjük egész nap. Délelőtt a férjem home office-ban dolgozik, Zsiga a szobájában online tanul, ami egyébként jól működik. Most látom először, hogy a fiam leül az asztalához, és tényleg figyel, de percenként harsan az ellentmondást nem tűrő mondat, hogy "anya, gyere, segíts!" És akkor persze menni kell, ami nem baj, de közben főzni próbálok, mert ugye én vagyok a családi cateringes. Rántott csirke, babgulyás, rakott krumpli készül. Délután pedig próbálok dolgozni. A Jön a baba dokusorozatom tavasszal, a Spektrum Home-on induló első négy epizódját sikerült leforgatni még a veszélyhelyzet előtt, aztán leálltunk. A hat másik részt majd egyszer folytatjuk. Szóval ebéd után nyersanyagot jegyzetelni, szöveget írni, vágni kell késő estig. De közben kint a fiúk a komód lábai közé őrjöngve lőnek kapura. Ilyenkor szeretnék bevenni egy nyugtatót.

2. Furi, de most még kevesebb időm van magamra, pedig a legmunkásabb időszakokban is mindig hajnalig olvastam. Most viszont azonnal bealszom. Lassan úgy nézek ki, mint egy neandervölgyi ősasszony. Mondjuk, ez most nem számít. És úgy tűnik, hiába kezdtem el januárban egy szigorú edzésprogramot, megint Barba mamára fogok hasonlítani. De ez is másodlagos.

3. Ami fáj, hogy a nagylányommal (aki persze maszkban, kesztyűben jön-megy, dolgoznia kell) és a 74 éves anyukámmal nem találkozhatunk személyesen. Anyának csak a kajás szatyrot akasztja a család a kilincsére. A karanténban ünneplem a 49. szülinapomat. Hát családi buli, az nem lesz, meg torta se, mert hótziher, hogy nem sütök magamnak. Hogy mi a jó ebben mégis? Este nyolckor kiállunk az erkélyre, és azokért tapsolunk, akik a kórházakban robotolnak. A férjem maszkban, kesztyűben vásárol a szomszéd néninek, aki eddig is alig tudott eltotyogni a sarki közértig. És még valami: megtanuljuk elviselni egymást. Többet beszélgetünk, játszunk.

Reggelenként egy ágyban ébredünk. Zsiga, a férjem és én. És van néhány áldott perc, amikor egymást cirógatjuk.

Hajdu Steve

1. Nagyon jól tudok dolgozni, mert végre az elmarad dolgaimmal haladok. Például dalszöveget, színdarabokat írok, filmtervet készítek, és természetesen önéletrajzi könyvet írok. Sok-sok feladat.

2. Sorozatfüggő vagyok! Például a Drága örökösöknek az ismétlését is nézem délután, és természetesen az RTL Most-on annyi sorozatot találok, hogy három évre is elég lenne.

3. Napirend: Felkelek - reggelizem, visszadőlök aludni, ebédkor felkelek, aztán ledőlök uzsonnáig, majd ismét pihenek, és a vacsora ébreszt - lehet, hogy elhízom a karantén alatt???

Osvárt Andrea

1. Jelenleg még csodásan! Nagyon élvezem, hogy végre nem kell rohangálnom, nem kell megfelelnem, és van időm kipihenni magam. Persze, gondolom, ez a kezdeti fázis, de akkor is megpróbálom a jó oldalát nézni. Nekem persze "könnyebb", hiszen szerencsére vannak tartalékaim, és jelen pillanatban éppen nem is volt filmforgatás kilátásban, csak egy felújítás, amit most emiatt szakaszosan folytatunk csak a párommal.

2. Én most jógás könyveket olvasok, mivel áprilisban újabb, nemzetközileg akkreditált jógaoktató vizsgát teszek (reméljük), és ezzel kapcsolatban három könyvet is el kell olvasnom, amire karantén nélkül nem is biztos hogy lett volna időm.

3. Nagyjából kialakult az elmúlt egy hétben: reggelente bevezettem egy interaktív, online jógát és az online pilatest a márciusban nyílt jógastúdiómban. Kicsit kényszerhelyzet volt, de rengeteget tanulok ezzel, és így a mozgás sem marad el ebben a passzívabb időszakban, ami most még fontosabb, mint máskor! Akit érdekel, az Osv'ART Yoga & Pilates Studio weboldalán tud bejelentkezni. Ezután házi tündérré változom, és próbálom kreativitásomat a konyhában kamatoztatni. Tegnap például pizzát sütöttem! Eddig minden főztöm sikert aratott. Délután az elmaradásaimat pótolom, barátokkal telefonálok, fejlesztem a weboldalunkat, szóval nem unatkozom! Este másnapi dolgainkat tervezzük és szervezzük át a párommal, és ha mindent megoldottunk, egymással foglalkozunk.

Pokorny Lia

1. Amikor hirtelen belekerültünk ebbe az új helyzetbe, akkor volt pár nap, amíg szorongtam. Részben azért, mert én hittem azoknak, akik azt mondták, hogy nem kell bevásárolni, mert mindent lehet majd kapni, aztán amikor elindultam, hogy veszek ezt-azt, mielőtt bevetjük magunkat a karanténba a fiammal, és láttam, hogy nem nagyon van alapvető élelmiszer a polcokon, akkor egy pillanatra pánikba estem. Persze aztán több boltból azért sikerült összeválogatnom, ami kellett, és kiderült az is, hogy rendelni is lehet, lassan aztán kialakult ez az egész. De a legnehezebb az volt, hogy a fiam, Misi érezte rajtam, még akkor is, ha őelőtte nem akartam mutatni, hogy én szorongok vagy ideges vagyok. Ő, mint a szivacs, úgy szívja magába, hogy én milyen állapotban vagyok. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme nincsen. Legyen forgatókönyvem arra, hogy mi van, ha elkapjuk a betegséget, mi van, ha enyhe lefolyású, mi van, ha nem, én ettől megnyugszom, és onnantól kezdve éljük vígan az életünket, mert különben megbolondulnánk. Az idegesség meg a félelem nem fogja megoldani ezt a helyzetet, és igyekszem inkább végtelen türelemmel, humorral, megértéssel állni a helyzethez meg a fiamhoz, aki, mint minden kamasz, szeretne leszakadni, ehhez képest most összezárnak minket. Mióta ezt eldöntöttem, azóta a körülményekhez képest felhőtlenül töltjük ezt a saját érdekünkben vállalt karantént. Amíg itthon vagyok, addig minden jó,

kimenni az utcára már kevésbé jó érzés, úgy érzem magam, mint valami bozótharcos asszony, aki bármi áron megszerzi az élelmet.

Folyamatosan, reggeltől estig csinálok valamit folyamatosan. Jó, ma éppen nem, mert tegnap a gyerekkel hajnali háromig jammeltünk kettesben a nappaliban - a szomszédaink nagy örömére. Már harmadik napja nem nagyon kommunikáltunk, de hagytam, hogy elvonuljon, mert ismerem annyira, hogy majd jön, ha akar. És ez is történt, jött, elkezdett mesélni, hozta a gitárját, és végül egy nagy röhögős éjszakánk volt. Egyébként egy átlagos napon nagyon sok dolgom van. Sok megkeresés érkezik, hogy nem olvasnék-e fel mesét, történetet, verset, bármit. Illetve, ami bonyolultabb dolog, hogy épp készültem a sanzonestemre Weszely Ernő harmonikaművésszel, és Grósz Zsuzsival, aki a korrepetitorom, mikor kitört a karantén, és rengeteget agyaltunk meg kutatunk, hogy miként tudnánk most úgy próbálni, hogy nem tartózkodunk egy légtérben. Ezzel napok mentek el, hogy mindenféle otthon összetákolt dolgokkal próbálkoztunk, hogy tudjunk esetleg próbálni, és ne üljünk tétlenül. Ez folyamatos kihívás. Az embert életben tartja, ha van célja, és ha ezt minden körülmények között megpróbálja megvalósítani, akkor az emberi leleményesség egészen csodálatos tud lenni!

2. A mögöttem álló elég sűrű időszakban hónapokig nem volt időm szépirodalmat olvasni, mert annyi szöveget kellett megtanulnom, hogy lefekvés előtt és felkelés után folyamatosan szövegkönyv volt a kezemben. Most viszont Orvos-Tóth Noémi könyvét, az Örökölt sorsot fejeztem be végre valahára. Aztán be van készítve még Tóth Krisztina Párducpompa című kötete. Komoly igényem van arra is, hogy színházat is nézzek, és amit csak fel tudok kutatni, nézek is, illetve én is tervezem majd megosztani régi előadásaimat. A Bécsi Operaház is oszt meg előadásokat, legutóbb épp a Toscát néztem. Minden olyan dolognak felerősödik az értéke, ami valódi érték, és ez valahol megnyugtató, jó lenne, ha ez megmaradna. És nagyon sok és sokféle zenét is hallgatunk itthon, így, hogy Misi zenél: elképesztő jó számokat szokott nekem mutogatni, meg zenélünk is együtt.

3. Kell a rendszer. Nagyon jó, hogy van suli, akár így, az interneten keresztül is, mert egy kamasznak nagyon könnyen összefolynának a napjai, ha ez nem lenne. De nem akarom őt túlfeszíteni. Annyi kell, hogy valamiféle kontúrjai legyenek a napoknak. Amit a bezártság elviselhetővé tételéért teszek, az leginkább a takarítás meg a rendrakás, mert nagyon igénylem, hogy ne uralkodjon el itthon a káosz, mert ha kint is az van, meg bent is, akkor az nagyon feszélyez.

Kiemelt kép: Kallos Bea /MTI, Marjai János /24.hu, Bruzák Noémi /MTI