A Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és magyar szakemberekkel forgatták le a Téli álom című lengyel-magyar mozifilmet, mely egy lengyel sztársportoló és egy ünnepelt kínai zongorista lány Budapesten kibontakozó románcának története gyönyörű helyszínekkel és Liszt-melódiákkal - számolt be a projektről tavaly ősszel az NFI. A közleményből megtudhattuk azt is, hogy a film a pekingi olimpiára készülő, lengyel snowboard-bajnok fiú és egy ünnepelt kínai zongorista lány szerelméről szól majd, de ami számunkra fontosabb, "a film Budapest csodáit és Liszt egyedülálló zenéjét is széles közönséghez juttathatja el a nemzetközi forgalmazásnak köszönhetően."
Az alkotás mozipremierjét a pekingi téli olimpia idejére ígérték, és az is kiderült, az NFI 685 millió forinttal segíti a film megvalósulását. Később ez az összeg még további 38 millióval emelkedett, és ezen felül a törvény értelmében az alkotóknak lehetőségük van az elszámolható költségeik 30 százalékát is visszakapni közvetett magyar állami támogatásként (bár arról egyelőre nincs információ, éltek-e ezzel a lehetőséggel), tehát mondhatjuk, a Nemzeti Filmintézet számos magyar filmnél is bőkezűbben támogatja a budapesti imázsfilmként beharangozott alkotást.
A Téli álom azonban nem került a mozikba a téli olimpiáig, sőt, utána sem, ellenben március legvégén csendben felbukkant a Netflixen, továbbá egy lengyel streaming-szolgáltatón, és néhány hervatag kritikától eltekintve komolyabb visszhang nélkül került a Téli álom (Wygrać Marzenia, a Netflixen A snowboardos álma címen) a közönség elé.
Viszont így mi is megnézhetjük, hogyan öregbíti hazánk és fővárosunk hírnevét.
Azt nem árt az elején tisztázni, hogy aki tényleg egy Budapest-imázsfilmet vár a Téli álomtól, az nagyot fog csalódni: nagyjából negyedórát, ha kitesznek a Magyarországon forgatott részek a bő kétórás játékidőből, azaz egyáltalán nincs központi szerepe a magyar fővárosnak a cselekményben, még ha itt is randizik először a két főhős. Az egész filmet látva még olyan érzésünk is lehet, kifejezetten beleerőltették a budapesti szálat a forgatókönyvbe, olyannyira nem kapcsolódik szervesen a sztoriba. Mert hogy miről is van szó pontosan?
Maks Rocki (Józef Pawłowski) a világ egyik, ha nem a legjobb snowboardosa, hatalmas sztár, hatalmas arccal, szexi barátnővel, Ferrarival és varsói penthouse lakással. Miután azonban a saját túlzott becsvágya miatt kockázatos döntést hoz, súlyos baleset éri, és orvosa közli vele, nem sportolhat többet. Az élete egy pillanat alatt fenekestül felfordul: támogatói hátat fordítanak neki, a barátnője is kiadja az útját, és különösen fájdalmas, hogy menedzsere is a vetélytársát, az arrogáns szemétláda Tonyt (Sebastian Fabijański) választja. Öröm az ürömben, hogy Budapesten még emlékeznek Maksra, és kap egy munkát. Itt hozza össze újra a véletlen Súval (Selina Lo), a Chopin- és Liszt-mániás zongoristával, akivel már előzőleg futólag találkoztak, és ez a találkozás mindkettejük életében sorsszerű lesz.
A Téli álom egy fenékkel ülne meg két lovat - egyszerre lenne sportfilm és romantikus komédia -, hiszen mialatt alakul Maks és Sú - igen visszafogottan ábrázolt - románca, addig mindketten életük legnagyobb próbatételén vesznek részt. Maks megpróbálja a lehetetlent, és újrakezdi a sportpályafutását, hogy mégis részt vehessen az olimpián, Sú pedig egy nagy presztízsű zongoraversenyre készül. Persze a két műfaj nem zárja ki egymást, azonban a Téli álom alkotóinak ezt nem sikerül megoldania, különösen a szerelmi szál borzasztó erőtlen: Maks és Sú talán háromszor, ha találkoznak, plusz néhányszor telefonálnak, utóbbi kínai bölcsességnek ábrázolt közhelyeket puffogtat, és mellesleg azért segít Maksnak újra megtalálnia önmagát. Tényleg a Hallmark csatorna közmondásos délutáni sávját idézik ezek a jelenetek.
A film aztán nem fukarkodik a szájbarágós üzenetekkel sem, melyek közül kiemelkedik, hogy Maks a bűnös nagyvárosnak hátat fordítva a Tátrában találja meg újra élete értelmét, ahol visszatér szülei bűbájos faházába, ő maga pedig favágónak áll. Igaz, sajnos ide is betette a lábát a modern világ, hiszen három bombanő is akad, akik nemcsak, hogy testvérek, de történetesen mindannyian Maksot akarják megkaparintani - sajnos túl rámenősek és hidegen hagyják őket a belső értékek. Szerencsére azonban Sú a példa rá, hogy nem minden nő anyagias és romlott. De még ennél is rosszabbul járt Tony, akiből annyira debil főgonoszt sikerült csinálni, hogy érthetetlen, miért akarják a forgatókönyvírók kényszeresen kibékíteni Maksszal. A sztori persze kiagyalt nehézségeket és erőltetett félreértéseket is gördít a főhősök szerelmének útjába, ráadásul a film második felében még egy családi tragédia nyomait is behozzák a semmiből, nem csoda, hogy a végén a játékidő túllépi a két órát is. Az egészhez pedig tökéletesen idomul az aláfestésként többször megszólaló, steril és olcsó tucatpop.
Az csak a lengyel kritikákból derül ki, hogy a filmben cameo szerepet kapott néhány lengyel híresség is, vagyis egyértelműen a lengyel nézőket igyekeztek megszólítani. Ilyen értelemben még lehetne is talán létjogosultsága egy magyar imázsfilmnek, kár, hogy mostanra már a lengyel-magyar barátság sem a régi, a filmről pedig ugyebár nem is tudni, hogy a mozikba került volna. A Téli álomban producerként a Lajos Tamás produkcióiban dolgozó Kmetty Orsi vett részt magyar oldalról, és a közreműködő magyar színészek közül egyedül Márton Andrásnak van három mondatnál hosszabb szerepe, miközben feltűnik a Zeneakadémia, a New York kávéház vagy a Duna-part is, de
a számos külföldi filmben látható Budapestnek ennél szinte csak emlékezetesebb filmes felbukkanásai voltak, mint ez a feledhető pár perc egy olyan filmben, amit a jelek szerint a bemutatása után rögtön el is felejtettek.
