Wolfgang Amadeus Mozart egyik szonátája képes lenyugtatni az epilepsziára jellemző veszélyes agyi tevékenységet - írja az AFP. Egy friss tanulmány alapján a terápiás hatás hátterében az áll, hogy a darab a meglepetés érzetét kelti a hallgatóban.
A vizsgálatban 16 epilepsziás, kórházban kezelt páciens vett részt, akik nem reagáltak a gyógyszerekre. A szakértők abban bíztak, hogy a zene segítséget jelent majd számukra. Robert Quon, a Dartmouth College munkatársa és a csapat tagja szerint végső céljuk az, hogy meghatározzák, milyen is az epilepszia elleni műfaj, és hogy zenével könnyítsék az érintettek életét.
A kutatók egy ideje tudják, hogy a D-dúr szonáta két zongorára, K 448 darab jelentősen hat az agy működésére, a pontos okok azonban nem ismertek.
A kísérletben agyba ültetett szenzorokkal mérték, hogy miként reagálnak az alanyok. A csapat az epileptiform interiktális kisüléseket (IED) kereste, ezek a rohamok között jellemzőek.
Az eredmények alapján 30 másodperccel a hallgatás megkezdése után már gyengült az IED.
Amikor a reakciót a mű szerkezetével vetették össze, kiderült, hogy a hatás erősödik a hosszabb, legalább 10 másodperces zenei frázisok között. Quon szerint ezek a frázisok a várakozás érzetét kelthetik, majd a váratlansággal pozitív érzelmi választ válthatnak ki.
A kutatók már 1993-ban felvetették, hogy a K 448 pozitívan hathat az agyműködésre. Az évek során rengeteget vizsgálták az úgynevezett Mozart-hatást, de ez az első alkalom, amikor a szakértők a zene szerkezetét vették alapul az elemzéskor. A kísérletben egyébként a résztvevőkkel egy hasonló struktúrájú, Richard Wagner által szerzett darabot is hallgattattak 90 másodpercig, de hasonló változást nem figyeltek meg. Éppen ezért úgy gondolják, hogy a dallamnak is fontos szerepe van a Mozart-hatásban.
