A Netflix új dokumentumfilmje nem ítélkezik, ránk bízza a döntést. Kérdéseket tesz fel.


Miután az HBO készített egy dokumentum-minisorozatot a témában, a Netflix is megcsinálta a saját verzióját, ami hiába lett információban gazdagabb, úgy érezzük, hogy jó lett volna még több információt kapni, még több értelmezést az ügyről. Valami fogódzót, hogy végre megértsük, pontosan mi történt Depp és Heard között. Ebben az ügyben semmi sem biztos, és most már az is elképzelhető, a film végén megmutatott egyik lezárt, majd felnyitott bizonyíték alapján, hogy talán még a résztvevők minimum egyike sem tudja pontosan, mi történt kettejük között. Vajon Depp valóban nem emlékezhetett utólag, mit művelt részegen előző nap? Igazak az ezt igazoló sms-ek? Többek között erre a kérdésre SEM tudjuk meg a választ.

Ami azért baj, mert ez a #metoo egyik fontos állomása volt, a Depp/Heard-per precedensként szolgálhatott volna. Mindkét fél megkapta a maga ítéletét - Heard a nagyobbat -, de újranézve a róluk párhuzamosan vágott vallomásfelvételeket, olyan, mintha két sérült egójú és személyiségű nagy gyerek játszmázna egymással, profi ügyvédi segítséggel.

Az ügy összetett és annyi kérdőjel van benne, ami az elmúlt évtizedek sztárokkal kapcsolatos ügyeiben nem került elő. Minden lépéssel kapunk egy állítást, amitől csak még újabb kérdések merülnek fel az emberben, de választ ezekre már nem sikerül adni rá. Sajnos így épül fel valahogy az egész három részes dokusorozat, hogy soha nem érezzük azt, hogy elég rálátást kaptunk volna erre a kapcsolatra, hogy soha ne érezhessük, egészen pontosan mit is művelt ez a két ember egymással. Úgy tűnik, erre vállalkozni nem is lehet.

A dokumentumfilm nem törekszik egy saját narratíva felállítására, csupán egyetlen vonalon alakít ki saját véleményt, ami az ügy társadalmi és médiabeli megjelenése. Azt állítja, hogy nagyon erősen befolyásolta az ügy kimenetelét a médiahisztéria, de nem mond véleményt a két szereplőről. 

Sajnos az Amber-Johnny tragikomédia olyan összetett, hogy ez a három rész sem elég arra, hogy a néző át tudja látni, mi miért és mi után következett, a készítők pedig nem fektettek plusz munkát abba, hogy segítsenek tájékozódni az információk kupacai között. Nem tár fel összefüggéseket és nem végez plusz nyomozást az ügyben, amit egy jó dokumentumfilmtől elvárnánk, de a tárgyalás során előkerült tényekből sem mutat meg eleget.

Az egyik bizonyítékról, egy korrektorpalettáról kiderült, hogy akkor még nem is volt forgalomban, amikor ők házasok voltak. Heard állítása szerint azt az alapozót használta arra fel, hogy eltüntesse a Depp által okozott külsérelmi nyomokat. Az is lehet, hogy ő tényleg használt ilyesmit ugyanattól a márkától és eltévesztette, de ezek után Ön, kedves olvasó, esküdtként könnyen elhinné ezt és akár a többi állítását? Az esküdtszék bizony nem hitt ezután neki. Akiről egy amerikai tárgyalás folyamán kiderül, hogy valamiben hazudott, akkor már nagyjából el is vesztette az esküdtek bizalmát. Amire ott nagy szükség van, mert ők döntik el, hogy kinek adnak igazat a perben. 

Aztán kiderült, hogy arról is hazudott, hogy a londoni perben nyert kártérítést már eladományozta jótékony célra - ez volt az a pont, ahol lehetett érezni, hogy kész, ez az ügy itt és most eldőlt. Ebből kimászni már képtelenség. És nem is sikerült neki. Hidegrázós végignézni ezt a lejtmenetet utólag is. Leginkább egyébként testbeszédelemző szempontból izgalmas a nézőnek a történet, aki látott már valós tanúvallomást elemző videót. Heard kétségtelenül rosszabb színész, mint a zseni Depp - akivel kapcsolatban, ha nagyon figyelünk, bizonyos pontokon szintén elbizonytalanodhatunk...

A dokumentumfilm alapján az érezhető, hogy ezzel is inkább a bizalmatlanságot sikerült fokoznia. Johnny Depp pedig vagy ösztönből, vagy a csapata helyes tanácsára, de "profin" ellensúlyozta visszafogottan előadott vallomással: halkan beszélt, minimális mimikát használt, mégis lehetett érezni az érzelmeit. Pont úgy, ahogy a filmekben is jobban működik sokszor a visszafogott kommunikáció, a kevesebb több elve, amilyeneket például Robert De Nirótól ismerünk. Heard ellentmondásai teljesen elnyomták Deppel kapcsolatos kétes epizódokat - pl. a dokumentált az agresszív megnyilvánulásait - , amit aztán Depp és csapata meg is lovagolt a győztesként való viselkedésével.

Mindössze azzal kapcsolatban lehet a néző biztos a sorozat végére, hogy ez a kapcsolat nagyon nagyon sok bántást és sérülést hordozott, és mindkét fél csak még sérültebben jött ki belőle. Hogy a végső döntés végülis igazságos volt-e, nehéz megítélni a film után is, mert továbbra is túl sok kérdőjel maradt a homályban. Az biztos, hogy Johnny Depp karrierje folytatódhat és Amber Heard karrierjének valószínűleg itt van vége. Hogy ez igazságos-e? Mennyire fair game a szinte fekete-fehér egy homályzónában?

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!