Kedvezően alakultak az önkéntes nyugdíjpénztáraknál a tagokat terhelő költségek tavaly - derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss összefoglalójából.
- A pénztári szféra költségeit visszamenőleg áttekintő klasszikus díjterhelési mutató 2020-ban az előző évi 0,75-ről 0,64 százalékra,
- a korrigált díjterhelési mutató pedig 0,78-ról 0,69 százalékra csökkent.
(Az MNB magyarázata szerint a klasszikus díjterhelési mutató a nyugdíjpénztári vagyonhoz, míg a korrigált mérőszám egy átlagos, 30 éves felhalmozási időszakkal rendelkező tag hipotetikus vagyonához viszonyítja, hogy mennyi a tagdíjból a működésre levont költség.)
Ilyen mértékű éves csökkenésre az önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelési mutatója számításának 2002. évi kezdő időpontja óta nem volt példa. A pénztártagok díjterhelése egyébként az elmúlt közel két évtizedben összességében folyamatosan csökkent, s mára a 2002. évi érték kevesebb, mint 40 százaléka.
A díjterhelés összetevőit tekintve a működési díjterhek érdemben nem változtak tavaly (korrigált értékük az előző évvel azonosan 0,32 százalék volt), míg a befektetési díjterhek a 2019. évi 0,46-ról 0,37 százalékra estek vissza. A mérséklődés itt elsősorban a pénztárak által - a tavalyi, a korábbinál mérsékeltebb hozamok miatt - kifizetett vagyonkezelési sikerdíjak visszaesésével, egyes esetekben pedig a vagyonkezelési alapdíjak, illetve a sikerdíjszámítás módszerének megváltoztatásával magyarázható.
A jegybank ajánlása alapján kiszámított átlagos 30 éves - vagyis egy feltételezett tagnak a pénztárban töltendő életidejét modellező - pénztári teljes költségmutató (TKMNyp) 0,85 százalék volt tavaly a pénztárszektorban, ami gyakorlatilag stagnálást jelent az előző évhez képest. E mutatószám esetében (is) ugyanakkor jelentős különbségek vannak a szektor szereplői között, hiszen az aktuális 30 éves TKMNyp értékek 0,19-1,68 százalék között szóródnak.
A TKMNyp - a visszatekintő jellegű és csak a közvetlen befektetési költségekkel számoló díjterhelési mutatókkal szemben - a pénztártagok hosszú távú jövőbeni megtakarításait modellezi, úgy, hogy a befektetések közvetett terheit (pl. a portfóliókban lévő befektetési alapok költségeit), illetve a választható portfóliós piaci szereplőknél a különböző portfóliók eltéréseit is figyelembe veszi. A TKMNyp-t a pénztárak több időtartamra, illetve portfóliónként is kiszámítják. Ezeket saját weblapjaikon is közzéteszik, illetve azok a jegybank honlapján össze is hasonlíthatók az élet- és nyugdíjbiztosítási TKM-ekkel. A fogyasztók így a különböző előtakarékossági formák esetében nemcsak a hozamszámok, hanem a megtakarítást terhelő költségek alapján is választhatnak.
Az eltérő módszertannal számolt mutatószámok egyaránt azt jelzik, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos költségszintje hosszú távon 1 százalék alatt marad. A pénztári szektor így - más megtakarítási formák költségeivel összevetve - változatlanul versenyképes öngondoskodási formát kínál az idős korukra előtakarékoskodó állampolgároknak.
