Moszkva ukrajnai inváziója átrendezi a Nyugat mentális biztonsági "térképét". Az Egyesült Államok masszív fegyverszállításba kezdett, bár talán ez a legkevésbé szokatlan. Az Európai Unió az újabb és újabb szankciós csomag mellett pedig most először foglalt nyíltan állást egy szomszédos háborús konfliktusban úgy, hogy maga is hajlandó fegyvereket vásárolni a megtámadott fél számára. Az EU tagállamainak többsége - beleértve az általában óvatos kelet-európai és skandináv országokat is - saját jogukon is adnak át készleteikből Ukrajnának, ami szintén példa nélküli.

Moszkva így nem csak Ukrajnában találkozott meglepő katonai ellenállással, hanem a Nyugat válaszlépései kapcsán is elszámította magát. Nyomás alatt úgy tűnik, hogy mind a EU, mind a NATO tagországai a széthúzás helyett inkább az összetartás felé mozdultak el. Két-három éve Ankara kapcsán még az volt a kérdés, hogy lehetne kizárni a NATO-ból (sehogy), ma mint jó NATO-szövetséges a Bayraktar drónjaival az egyik leghatékonyabb támogatója Kijev harcának az orosz tankok ellen.

Kapcsolódó

Beléphetnek a NATO-ba a finnek és a svédek, az oroszok máris fenyegetőznek

Az Ukrajna elleni orosz háború vészreakciót indított be két, eddig semlegességéről ismert északi államban. Finnország és Svédország NATO-csatlakozása belátható közelségbe került, ami rögtön kiváltotta Moszkva dühét.

Moszkva részéről a stratégiai baklövések következő szintje az eddig semleges skandináv országok, különösen Finnország várható NATO-csatlakozása lesz. Helsinki a második világháború óta semleges ország katonailag, bár politikai semlegességét már feladta, amikor 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Az elmúlt évtizedekben a finn közvélemény túlnyomó többsége magáévá tette az egykor rákényszerített semlegesség eszméjét, az elmúlt évek közvélemény-kutatásai során a NATO-csatlakozást támogatók aránya sosem érte el a 30 százalékot, valamivel 20 százalék felett mozgott.

A semlegesség viszont különösen a Szovjetunió árnyékban nem jelenthette a fegyveres erők elhanyagolását. A finn koncepció "a területvédelmi háború" elve köré lett szervezve, amely szerint egy külső támadás esetén a fegyveres erők megkezdik az agresszor feltartóztatását míg a teljes finn lakosság mozgósításra kerül. Ebből következően Finnországban általános sorkötelezettség volt a 18. évüket betöltött férfiak számára. Az ország köztes helyzetéből adódóan egyszerre üzemeltetett nyugati és szovjet haditechnikát is, vélelmezhetjük, hogy jól kiismerve mindkettő erősségeit és gyengeségeit is.

A hidegháború vége után a finn gondolkodás nagyrészt megmaradt a területvédelmi háború koncepciója körül. Helsinki, amint lehetett, csatlakozott a NATO békepartnerségi programjához, részt vett különböző NATO-missziókban, miközben semlegességére tekintettel elsősorban az ENSZ-missziókban gyűjtötte a katonai tapasztalatokat. A sorkötelezettség kérdésében azonban semmilyen változás nem történt, a finn fiatalok számára a nagykorúság elérése egyben a bevonulást jelenti, ami 1995 óta a nők számára is lehetséges önkéntes alapon.

Az önkéntes rendszer eredményeként a hadsereg hivatásos állománya viszonylag kicsi, mintegy 24 000 fő, de mögöttük egy 216 000 fős, jól kiképzett, motivált tartalékos állomány áll. Teljes mozgósítás esetén az öt és fél milliós ország 800-900 000 tartalékost tud háborúba küldeni.

Finnországban folyamatos a haditechnika modernizálása, idén jelentették be, hogy a legmodernebb amerikai F-35-ös vadászbombázókat fogják rendszeresíteni, méghozzá 64 darabot, amivel Európa egyik legnagyobb üzemeltetőjévé válnak. A modern haditechnika mellett azonban a finn hadsereg egyik legfőbb erejét a szinte teljes NATO interoperabilitás jelenti.

Ole-Sverre Haugli / EPA / MTI A norvég fegyveres erők felvétele holland tengerészgyalogosokról a Trident Juncture 2018 fedőnevű hadgyakorlaton a norvégiai Byneset közelében 2018. október 30-án. A 31 ország 50 ezer katonájának részvételével október 25. és november 23. között tartott műveletben a 29 szövetséges ország mellett a nem NATO-tag Svédország és Finnország vett részt.

Ezt azt jelenti, hogy egy NATO-csatlakozás esetén gyakorlatilag a következő naptól kezdve a finn haderő alakulatai teljes értékű, bevethető, alkalmazható szereplőivé válhatnak egy NATO-vezetésű műveletnek, vagyis hiba és félértés nélkül tudnának együttműködni olasz, francia, német vagy román alakulatokkal. Ez rendkívüli dolog egy nem NATO-ország esetében főleg, ha figyelembe vesszük, hogy több kelet-európai állam 25-30 év csatlakozás után sem tudja ezt a teljes NATO interoperabilitást felmutatni.

Érdemes felidézni, hogy a rendszerváltás óta 15 új tagország csatlakozására került sor, és minden esetben évekbe telt a felvételi folyamat. Ez alatt az időszak alatt a jelentkezőnek mindenféle reformot és átalakítást kellett végrehajtania (vagy inkább elszenvednie) annak érdekében, hogy a minimális feltételeket teljesíteni tudja. Ránézve a térképre, teljesen világos, hogy például Macedónia, Albánia, Lettország, Szlovákia vagy éppen Magyarország csatlakozásával a NATO nem erősödött katonailag, hanem gyengült. És ez sokáig rendben is volt, mert a haszon kezdetben a politikai oldalon jelentkezett, 2014 óta viszont már a katonai oldalon is mély változások indultak el (mindenki többet költ). Finnország esetleges NATO csatlakozása esetén nem lesznek ilyen dilemmák, a finn csatlakozással a szövetség egyértelműen erősödni.

A finn közvélemény "pálfordulását" már többen említették, de így is érdemes szót ejteni róla. A lakosság hagyományosan elégedett volt az ország semleges státuszával, a sorkötelezettség nem csak a katonai képességek fenntartását szolgálta, de a finn nemzeti identitás része is. A lakosság túlnyomó többsége, 2020-ban mintegy 76 százalék támogatta az általános sorkötelezettség intézményét, mivel az nem a fiatalok szívatására koncentrált, hanem a valós képességek elsajátítására. Ha valaki felmegy a sorkötelezetteknek dedikált weboldalra (ahol valamiért angolul is minden fent van), maga is megdöbbenhet azon, hogy egy ilyen kötelezettséget lehet emberközpontúan is megszervezni.

A NATO csatlakozás tekintetében az orosz invázió döbbenetes változást okozott a finn közvéleményben. A belépés hívei a megelőző időszakban 20 százalék körül voltak, most ez 60 százalék felé ugrott. A finnek történelmi emlékei egyszerre potenciális realitássá váltak, talán ez magyarázhatja a hirtelen változást.

A szövetség következő csúcstalálkozójára június 29-30-án fog sor kerülni Madridban. Ha addigra Helsinki beadja formálisan is a jelentkezését, valószínűleg nem lesz akadálya az azonnali csatlakozásnak. A lépéssel nem csak 31 főre bővül a NATO tagsága, de immár valóban folyamatos határ húzódna Norvégiától Törökországig a szövetség és Oroszország között.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!