Gyermekkoromban hallottam egy mesét, amiben egy katonát azzal bíznak meg, hogy őrizze a király palotáját. Ő azonban szénnel felírja palota alabástrom falára: "Akinek pénze van, az mindent megtehet, akinek pénze nincs, semmire se mehet!"
Ez arról jutott eszembe, hogy sok embert ismerek, aki nosztalgiával gondol a múltra, akár a 30-40 évvel ezelőtti időkre, és azon sopánkodik, hogy bezzeg régen, milyen szép volt Budapest, most meg milyen ronda, és össze vannak firkálva a falak, mert a mai fiataloknak semmi sem szent.
Az örök klasszikus, és mai is reneszánszát élő "ezek a mai fiatalok" mozgalomba beleillik az is, hogy a akiket idegesítenek a mai fiatalok, azokat rendszerint bosszantja a street art és a graffiti is. És sokan közülük a street art szót sem szeretik.
Nekem azonban az egyetemi antik irodalom kurzusokról rémlik, hogy
már az ókorban is firkálták az emberek a falakat sőt, Pompeii lakó kifejezetten trágár üzenetekkel szórakoztatták egymást.
Néhány évvel ezelőtt pedig szomorúan olvastam, hogy olyan "falfirkát találtak" egy Cambridgeshire-i templomban, amit három, valószínűleg az 1515-ös pestisjárvány idején elhunyt testvér karcolhatott halála előtt a falba.
A falak firkálása, üzenetek, információk falba karcolása - és erről eszembe jutottak a barlangrajzok is - egyidős az emberiséggel. Nem "a mai kor modern és igénytelen" embere találta ki.
A falba vésett üzenetek közül az egyik legrégebbi Jeruzsálemben, a Siratófalon olvasható, Ézsaiás próféta sorai: "Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű".
Egyiptomban a Királyok Völgyében Jules Baillet több mint kétezer falfirkát talált görög, latin, föníciai, kopt, ciprióta, lykiai és más ókori nyelven vegyesen, a legrégebbi közülük Kr. e. 278-ben keletkezett. A legtöbb falfirkát a rómaiak követték el a Királyok Völgyében.
Pompeii-be egy magyar kutató kifejezetten a firkák miatt ment el, erről nemrég olvastam egy izgalmas cikket. A Vezúv által elpusztított Pompeii és Herculaneum városáról tudni kell, hogy amikor a XIX. században megkezdődött feltárásuk, rengeteg falfeliratot találtak. Mára ezek nagy része elveszett, lekopott, rajzokon és jegyzetekben olvashatók, ám még így is elegendő anyagot szolgáltatnak a kutatásokhoz.
"Tematikáját tekintve nagyrészt átfedésben van sok mai firkáéval – politikai kampányüzenetek százai, állat (ló-, teve-, teknős- vagy halábrázolások); egy politikusról készült karikatúra; szövegrészlet (egy üdvözlés, esetleg nevek, átkok, szerelmes üzenetek), egy homoszexualitást nyíltan hírdető felirat vagy egy 30 centiméteres fallosz dombormű ("Arra fuss hajós, mielőtt újra tengerre mennél, van 30 perced: arra van a bordély...") Rebecca Benefiel, az észak-amerikai Washington és Lee Egyetem professzora szerint - aki jelentős kutatásokat végzett a pompeji szerelmetes tartalmú falfirkák terén - "Társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenki firkált a falakra" - írja Herkli Mátyás Barnabás a beszámolójában.
Na, és milyen feliratokat látott Pompeii-ben? Többek közt ezeket: "Publius Comicius Restitutus a testvérével pontosan itt állt", "Az ember, akivel éppen eszek, egy barbár", "Ha valaki nem hisz Vénusz szépségében, pillantson csak rá a barátnőmre", "Nem akarom eladni a férjemet, még a világ összes aranyáért sem!",
"Az, aki a tűzzel játszik, megégeti a péniszét" vagy: "Mily sok trükköt használsz, kocsmáros! Vizet adsz el, de te magad bort iszol!"
A firkálást az emberek a középkorban is folytatták, erre például Magyarországon, Pannonhalmán is találunk példát. Mint arról a Műemlékem beszámolt, főapátsági templom kerengőbe nyíló díszbejáratánál a lábazaton egy 1578-as és egy 1590-es bevésés látható, és a kerengőben a korábbi kerengő falrészletébe is belekarcoltak feliratokat a 15. században.
Ami a falfirkákkal kapcsolatban a legérdekesebb volt, az Etédi Alexa beszámolója, ő ugyanis az iráni Persepolisban a Nemzetek Kapuján fedezte fel, hogy előtte már Széchenyi István egyik fia, gróf Széchenyi Andor is ott járt, 1892-ben, és ezt bele is karcolta egy szörny talapzatába...
Az egyik kedvenc budapesti falfirkám, a punkok jelmondata Tommy Ramone szülőházánál, az emléktáblán
