Az amerikai hadsereg egyik tisztje egy forgalmas kereszteződésben állt az autójával egy ázsiai ország fővárosában, amikor a kétéves kisfia a hátsó ülésen teljesen váratlanul teli torokból fájdalmasan üvölteni kezdett. Ugyanebben a pillanatban a tiszt hirtelen úgy érezte, hogy mindjárt szétrobban a feje, és csengeni kezdett a füle. Azonnal beletaposott a gázba, és teljes sebességgel áthajtott a kereszteződésen. A fejére nehezedő elviselhetetlen nyomás azonnal megszűnt, a fia is megnyugodott.
A meg nem nevezett tiszt - akinek az esetéről a New Yorker újságírója, Adam Entous számolt be - egyike annak a több mint kétszáz amerikai diplomatának, kémnek és katonának, akik áldozatai lettek egy rejtélyes támadásnak, ami már öt éve tartja rettegésben az amerikai kormánynak dolgozó embereket, és amiről a több éven át tartó nyomozások és vizsgálatok ellenére sem tudni semmi biztosat.
A Havanna-szindróma
Az első áldozatok a CIA Kubában tevékenykedő ügynökei voltak. Az első esetet 2016. december 30-án jegyezték fel, amikor az amerikai hírszerző ügynökség egyik embere megjelent a havannai nagykövetség rendelőjében, közölve, hogy furcsa hangot hallott az otthonában, nyomást érzett a fejében, amit erőteljes fejfájás és szédülés követett.
Ezt újabb és újabb esetek követték, és pár hónappal később már nyilvánvalóvá vált, hogy valamiféle célzott támadás állhat a háttérben. 2017 tavaszára már 16 esetet jegyeztek fel a havannai nagykövetség dolgozóinak körében, és az áldozatok majdnem fele CIA-s volt. Nyár végére már tíz CIA-s áldozatról lehetett tudni.
A támadások elszenvedői mind hasonló tünetekről számoltak be: jellemzően - de nem mindannyian - furcsa hangot hallottak, amit többen is tücsökciripeléshez hasonlítottak, valamint úgy érezték, mintha hullámokban érkező nyomással bombáznák a fejüket. Egyesek jellemzése szerint olyan volt, mintha egy láthatatlan energianyalábban állnának, ami megszűnik, ha pár méterrel odébb mennek.
Mindez fejfájást, szédülést, egyensúlyzavart, valamint emlékezetkiesést, fáradékonyságot, alvászavart és homályos látást okozott. Több esetben maradandó hatásokat is feljegyeztek: ezeket az áldozatokat hónapokkal később is erős migrén gyötörte, károsodott a hallásuk, és nehezükre esett koncentrálni.
Az egész világra elterjedt
"A Dolog", ahogy a havannai nagykövetségen emlegetni kezdték a rejtélyes megbetegedést, aztán terjedni kezdett. Az első ilyen, Kubán kívüli esetet 2017. december ötödikén élte át a CIA egyik magas rangú vezetője, Marc Polymeropoulos, aki egy moszkvai szállodában arra ébredt, hogy az egész szoba forog vele, és cseng a füle. Hozzátette, az volt számára a legfurcsább, hogy úgy érezte, egyszerre fog hányni és elájulni. Amikor megpróbált felkelni az ágyból, a padlóra zuhant, és képtelen volt megmozdulni.
A korábban a Közel-Keleten és Afganisztánban éveken át terroristákra vadászó, és közben nem egyszer közvetlen életveszélyben dolgozó ügynök életében először teljesen tehetetlennek érezte magát, és halálra rémült. Az NPR amerikai közszolgálati rádiónak nyilatkozva elmondta:
Ez volt életem legijesztőbb pillanata. A szoba forgott velem. Nem tudtam felállni. Összeestem. Rosszul voltam. A fülem csengett. Valami nagyon szokatlan és szörnyű történt velem.
Polymeropoulos eleinte azt hitte, hogy ételmérgezést kapott, és ezen még az sem változtatott, hogy két nappal később, egy moszkvai étteremben vacsorázva újra átélte a bénító szédülést. Csak hónapokkal később, miután már hazatért az Egyesült Államokba, és a tünetek újult erővel csaptak le rá, kezdett gyanússá válni neki és a kollégáinak, hogy az eset kísértetiesen hasonlít a havannai nagykövetségen történtekhez, amit végül Havanna-szindrómaként kezdtek el emlegetni.
Az azóta eltelt években egyre több és több országban voltak áldozatok, akiknek a számát jelenleg több mint kétszázra teszik. 2018-ban a kínai Kanton város amerikai konzulátusán voltak áldozatok, de jelentettek eseteket Grúziából, Tajvanról, Ausztráliából és Lengyelországból is. Júliusban derült ki, hogy Bécsben is több tucat amerikai diplomata és hírszerző szenved ilyen tünetektől, de előfordultak esetek Németországban is, és legutóbb Kamala Harris alelnök gépe késett három órát egy ilyen támadás miatt. A CNN információi szerint az esetek annyira megrémítették az amerikai diplomatákat, hogy vannak, akik nem vállalnak kiküldetéseket olyan városokba, ahol már történtek ilyen támadások.
Aztán kiderült, hogy már az Egyesült Államok területén sincsenek biztonságban. Sőt, Washingtonban, a Fehér Ház közvetlen közelében sem.
"Azt hittem, hogy meg fogok halni"
2020 novemberében, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács egyik magas rangú tagja az autójához sétált a Fehér Ház területén lévő irodájából, amikor váratlanul csengeni kezdett a füle, a teste pedig egyik pillanatról a másikra zsibbadni kezdett, alig tudott beszélni és végül a földre zuhant. Egy taxival vitette magát kórházba.
Nagyjából hét percen belül eljutottam onnan, hogy teljesen jól érzem magam, oda, hogy valami nincs rendben, majd nagyon-nagyon megijedtem, és végül már azt hittem, hogy meg fogok halni.
Az orvosok először sztrókra gyanakodtak, de a vizsgálatok nem hoztak semmilyen eredményt, és nem tudták megmondani, mi lehetett a rosszullétének oka.
A 30-as éveiben járó férfi eleinte nem gondolta, hogy ő is a Havanna-szindróma áldozata lenne. A feltételezés, hogy amerikai földön, a Fehér Ház közvetlen közelében érje támadás, elképzelhetetlennek tűnt számára. De nem ő volt az egyetlen, akivel ez megtörtént. Rajta kívül még egy fehér házi dolgozó szintén az épület közvetlen közelében lett rosszul, egy másik pedig a fővároshoz közeli, arlingtoni otthonánál, kutyasétáltatás közben.
A GQ és a New Yorker magazinokban megjelent beszámolók szerint a nő 2019 novemberében sétált a kutyájával egy barátnője társaságában, amikor észrevette, hogy egy SUV parkol a háza közelében, amiből egy férfi szállt ki, majd követni kezdte és elment mellette. Először a kutyája érezte meg: az állat ledermedt, majd a nő egy olyan fájdalmas, éles csengő hangot hallott, hogy a fejfájástól összegörnyedt. Az érzés ismerős volt a számára: egy londoni hivatalos úton ő és egyik kollégája már átélt egy hasonlót a szállodai szobájában.
Agysérülés, fizikai sérülés nélkül
Az amerikai kormányzat már az első havannai esetek után vizsgálni kezdte, hogy mi okozhatta a különleges rosszulléteket, de azóta sem találtak rá megnyugtató, maradéktalanul elfogadható magyarázatot. Az első komoly vizsgálatot a Pennsylvania Egyetem agysérülésekkel foglalkozó kutatóközpontja végezte a havannai áldozatokon. Az eredmények szerint olyan agysérüléseket szenvedtek, mint az iraki és afganisztáni bombatámadások áldozatai, de koponyájukon semmi nyoma nem volt semmilyen fizikai sérülésnek.
Mintha agyrázkódásuk lett volna agyrázkódás nélkül
- jellemezte az egyik szakértő az egész kutatócsapatot megdöbbentő eredményt.
Még egyikünk sem találkozott ehhez hasonlóval
- mondta a kutatóközpont igazgatója, Douglas Smith a New Yorker magazinnak.
A kutatók csak kizárni tudtak egyes okokat. Nem magyarázta az eseteket a tömegpszichózis, nem okozhatták vegyi anyagok és vírusok sem, azt viszont már nem tudták megmondani, hogy mi okozhatta az el nem múló agysérüléseket.
A legelterjedtebb elmélet végül az lett, hogy mikrohullámú sugárzás okozhatta a rejtélyes megbetegedéseket, és ezt valamennyire megerősítette az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia vizsgálata is, aminek eredményeit 2020 decemberében hozták nyilvánosságra. Az amerikai külügyminisztérium által felkért szakértők arra jutottak, hogy a legvalószínűbb magyarázat szerint "irányított, pulzáló rádiófrekvenciás energia" okozhatta a különleges agysérüléseket.
Mindez megerősítette azt a gyanút, hogy valamilyen mikrohullámú eszközzel vagy fegyverrel támadták az amerikai hírszerzőket, diplomatákat és hadügyminisztériumi dolgozókat. A háttérben pedig Oroszországot sejtik.
Oroszországból szeretettel
Bár az amerikai kormányzat hivatalosan "rendellenes egészségügyi esetekként" hivatkozik a Havanna-szindrómára, magas rangú tisztségviselők meg vannak győződve arról, hogy azok valójában támadások, és Moszkvát sejtik a háttérben. A CIA elemzői szintén ezen a véleményen vannak, de az amerikai hírszerzés csak Joe Biden beiktatásával kezdhetett el igazán komolyan bizonyítékokat gyűjteni ennek alátámasztására. A New Yorker cikke szerint az elnök magas rangú tanácsadói biztosak benne, csak idő kérdése, hogy erre bizonyítékokat találjanak.
Az amerikai sajtóban megjelent beszámolók szerint a Biden-kormányzat tagjai megdöbbentek, amikor a hatalomátvételkor tájékoztatták őket a Havanna-szindrómával kapcsolatos vizsgálatokról, és sokkolta őket, hogy Donald Trump elnöksége alatt mennyire szervezetlenül nyomoztak a több mint kétszáz kormányzati dolgozót - köztük több mint száz CIA-s alkalmazottat és családtagjaikat - érintő esetekkel kapcsolatban.
CIA új igazgatója, William Burns már az első munkanapján találkozott az áldozatokkal, megháromszorozta az esettel foglalkozó orvosi csoport létszámát, és a vizsgálatot végző team vezetésével azt az ügynököt bízta meg, aki az Oszama Bin Laden elleni hajszát is vezette. Burns a New Yorker információi szerint biztosra veszi, hogy az Egyesült Államok olyan támadásokkal áll szemben, amiket az emberi szervezetre káros, információszerző eszközzel hajtanak végre.
Amerikai tisztségviselők szerint a legvalószínűbb, hogy az orosz hírszerzés tagjai egy mikrohullámmal működő elektronikai eszközzel próbálnak számítógépekről és mobiltelefonokról adatokat leszedni, de kémkedés közben mintegy mellékesen egészségügyi károkat okoznak a sugárba bekerülő emberek szervezetében.
Lehetséges, hogy kémkedésnek indult, ami végül rejtett támadássá vált
- mondta el egy, a nyomozást jól ismerő tisztségviselő a New York Timesnak.
Mindazonáltal erre bizonyítékot még nem találtak. A Times információi szerint ezt augusztus elején közölték is a vizsgálat eredményeiről szóló titkos megbeszélésen, amin az amerikai kormányzat olyan magas rangú tagjai is részt vettek, mint a külügyminiszter, a főügyész, az FBI és a CIA igazgatója, valamint a nemzeti hírszerzési igazgató.
Mindeközben az áldozatok közül sokan még mindig szenvednek a maradandó hatásoktól. A Pennsylvania Egyetem kutatócsapata 2019-ben újabb vizsgálatoknak vetette alá az érintett emberek agyát, és arra jutottak, hogy a károsodások jóval súlyosabbak, mint azt addig gondolták. Az agy hallást és a téri-vizuális funkciókat irányító részében súlyos károsodásokat tapasztaltak, valamint megállapították, hogy jelentősen csökkent a fehérállományuk.
Bár mindenki állapota javult, és sokuknak meg is szűntek a tünetei, akadnak olyanok is, akik kerekesszékbe kényszerültek, mások életük végéig kénytelenek súlyokkal ellátott mellényt viselni, hogy meg tudják tartani az egyensúlyukat, és többen máig erőteljes migrénekkel és koncentrációs zavarokkal küzdenek, amelyek olyan bénítóak, hogy akadályozták a munkavégzést, és kénytelenek voltak korai nyugdíjba vonulni.
Köztük van Polymeropoulos is, aki ötvenévesen leszerelt a CIA-tól, mert a nem múló fejfájása miatt csak napi két-három órán át tud koncentrálni, és így képtelen volt rendesen dolgozni. Most már csak annyit szeretne, ha az orvosok végre találnának valamit, amivel "megszűnne végre ez a rohadt fejfájás".
