Mindenki Európa szélsőjobbját akarja összefogni, de nehezen megy

Steve Bannont ki lehetett zavarni a Fehér Házból, de a Fehér Házat nem lehetett kizavarni Steve Bannonból. A Breitbart volt főszerkesztője azzal lett híres, hogy leginkább saját magát magasztalta azért, hogy Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást.

Bannon volt ugyanis Trump kampányfőnöke a finisben, azt a Paul Manafortot váltotta, akit nemrég letartóztatott az FBI, mert nem vallott be egy csomó gyanús tanácsadást az oroszbarát ukrán vezetésnek, valamint orosz oligarcháknak. Manafort alatt úgy tűnt, hogy Trump kampánya a katasztrófa felé tart, Bannon alatt pedig valóban úgy tűnt, mintha összeszedték volna magukat. De talán sohasem fogjuk megtudni, változott-e bármi azon kívül, hogy Bannonnal a győzelem után egy elitellenes, populista főtanácsadó került Trump mellé a Fehér Házba.

Bannon hatalma egy darabig akkora volt, hogy az újságok árnyékelnökként emlegették, és azt írták, valószínűleg inkább ő hozza a döntéseket, nem Trump. Márpedig, ha Trump valamit nem tud elviselni, az az, ha elveszik tőle a kreditet, ami szerinte neki járna. Ezért várható volt, hogy Bannon nem húzza sokáig a Fehér Házban, és valóban, hét hónappal a beiktatás után Trump kirúgta Bannont.

Bannon elszabadul

De az alt right egyik főideológusa (amennyiben létezik ez a pozíció) nem adta fel a harcot, és a távozása után nem sokkal kijelentette, hogy mostantól a világot tervezi megváltani, nem Amerikát. Bannon azóta végigturnézta a világ azon részét, amelyik legalább kicsit vevő a szélsőjobboldali populizmus eszméjére. Volt Japánban, Franciaországban, Lengyelországban és nemrég Orbán Viktornál is.

Bannon álma az, hogy a 2018-as amerikai félidős választások után az európai politikát fogja megváltoztatni. Ennek az álomnak pedig most konkrét keretet is adott. A Daily Beastnek ugyanis azt mondta, az a terve, hogy

ráfekszik a jövő májusi európai parlamenti választásra.

Donald Trump európai látogatása alatt Bannon és Raheem Kassam, Nigel Farage korábbi segítője egy ötcsillagos hotelben vert tábort, és meghívták az európai szélsőjobb szerintük vezető képviselőit. Bannon szerint ez annyira jól sikerült, hogy kitalálták, létrahoznak egy agytrösztöt, amivel a szélsőjobboldali pártokat szeretnék felkészíteni az EP-választásra.

Az intézet neve Bannon szerint A Mozgalom (The Movement) lesz, és körülbelül tíz állandó munkatársuk lesz. Az a tervük, hogy felmérésekkel, adatokkal és tanácsokkal támogassák az EP-választáson induló, számukra szimpatikus pártokat. Bannon azt mondja, nem mindenkit engednek majd be, az úgynevezett (ő nevezi úgy) etno-nacionalista (azaz konkrétan fajgyűlölő) pártokat nem látják szívesen, de a Svéd Demokraták vagy az Igazi Finnek például jöhetnek, bár valójában annyira azért ők sem állnak messze az etnikai alapú nacionalizmustól.

Bannon szerint a jobboldali populista nacionalizmus fog kormányozni Európában az EP-választás után.

Különálló nemzetállamokat láthatnak majd, önálló identitással és saját határokkal.

Amit egyébként jelenleg is látunk Európában, tehát ebből a szempontból mindenképp igaza lesz Bannonnak. Aki egyébként azt tervezi, hogy ha sikeres lesz az EP-hadjárat, akkor 10-ről 25-re növeli A Mozgalom állandó munkatársainak számát.

Bannon szerint ezzel nyíltan felveszik a versenyt Soros György Nyílt Társadalom alapítványával, ami három szempontból nem stimmel:

• Bannonnak nincs pénze, Sorosnak van.
• A Nyílt Társadalom Alapítvány nem tíz, hanem több száz embert alkalmaz.
• A Nyílt Társadalom alapítvány nem támogat konkrét pártokat a választásokon, Bannon meg igen.

De nem Bannon az első, akit fellelkesített az éledező európai szélsőjobb és az EP-választás lehetősége.

Olaszos lendület

Ott van Matteo Salvini, Olaszország nemrég beiktatott újfasiszta belügyminisztere is. Salvini is nagyot mert álmodni, amikor azt mondta, az olasz Liga mintájára el tudna képzelni egy Ligák Ligáját vagy egy Szuperligát, ami az EP-választásra összerántja az erre hajlandó európai erőket.

Egy olyan ligák Ligájában gondolkozom, amely összegyűjtené Európa szabad és szuverén mozgalmait, amelyek meg akarják védeni a népeiket és a határaikat

- mondta Salvini nemrég. A szuperliga még embriófázisban van, de Salviniéknek már van irodája Brüsszelben, ahol a Bannon-féle Mozgalom is táborozni szeretne.

Egyébként ez az egyik legkomolyabb probléma az átfogó szélsőjobboldali mozgalmakkal Európában: egymást sem különösebben szeretik. Ha megnézzük azt, hogy körülbelül hány szélsőjobbos, vagy arra húzó képviselő van jelenleg is az EP-ben, akkor arra jutunk, hogy az már most is fontos erő az európai politikában. Ezek a képviselők ugyanis már most is 150-200-an vannak a 750 fős Európai Parlamentben. De eddig sem tudtak együttműködni.

• Ott van a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakció, amelyet Nigel Farage, a Brit Függetlenségi Párt korábbi vezetője irányít, 45 képviselővel.
• Aztán ott van a Nemzet és Szabadság Európája frakció, amelyet Marine LePen vezet, 37 képviselővel.
• És ott van az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciója, amely a legnagyobb ezek közül, és főleg euroszkeptikusok alkotják.

Mindent elmond a szélsőjobbos együttműködés esélyeiről, hogy ebben a frakcióban ül a lengyel kormányzópárt, a Jog és Igazságosság, de ebben ült Bokros Lajos is, miután az MDF színeiben Brüsszelbe választották. Sőt, ott vannak a brit konzervatívok is, bár velük a jövőben nem kell majd számolni.

• És ott vannak még a frakció nélküli képviselők - például a magyar jobbikosok.
• Illetve az Európai Parlament legnagyobb frakciója, az Európai Néppárt is, amelyben a Fidesz is helyet foglal, és amelynek egyik képviselője, Schöpflin György a napokban már nyíltan arról beszélt, előfordulhat, hogy a néppárt kizárja a Fideszt, és "akkor lehet, hogy komolyabban vesszük majd Matteo Salvini ajánlatát, hogy legyen az Európai Parlamenten belül egy eurókritikus csoport, a Ligák Ligája. És akkor mindenki szembenézhet majd a következményekkel".

Mindenesetre nem lesz egyszerű feladat összerántani ebből a négy frakcióból, valamint a frakció nélküli politikusokból egy ütőképes szélsőjobbos platformot. Az Európai Néppárt például pont azért nem engedi el Orbán kezét, mert attól félnek, hogy

ha a magyar kormányfő elszabadul, akkor sokkal sikeresebben lehet összerakni egy ilyen szélsőjobbos erőt, a Néppárt pedig nagyon meggyengülne.

De az ellenoldalon is megy a szervezkedés. A mostanában leginkább centrista konzervatívokra célzó Emmanuel Macron francia nemcsak beszél arról, hogy szeretne aktívabban is részt venni az EP-választás előtti felkészülésben, hanem el is kezdte. Pártja, az En Marche képviselői már most csöndben járják Európát, hogy szövetségeseket keressenek. Ezek közül a legnagyobb valószínűleg a spanyol liberális Ciudadanos lesz, de Macron saját magát is fel szeretné használni a kampányban.

A francia elnök régóta építi a saját imidzsét arról, hogy ő a populizmus legnagyobb ellensége Európában. Olaszországban például arról beszélt, hogy a populizmus

lepraként üti fel a fejét olyan szomszédos országokban, ahol korábban azt hittük, már soha nem fog előkerülni.

Ami egy nyilvánvaló pofon volt Salvininek. De Salvinit sem kell félteni, direkt azért utazott el Moszkvába a francia-horvát vb-döntőre, hogy szurkoljon Franciaország eleséséért. Amikor biztos lett, hogy a franciák nyernek, Salvini idő előtt elhagyta a stadiont.

Macron Christophe Castanert, az En Marche igazgatóját bízta meg azzal, hogy szedje össze, kik kerülhetnek szóba esélyes partnerekként. Ezek között a már említett Ciudadanos mellett Matteo Renzi volt olasz miniszterelnököt is emlegették.

A Ciudadanos vezetője, Albert Rivera azt mondta a mozgalomról, hogy

olyan civil mozgalmat szeretnénk, amely a populizmussal és nacionalizmussal szemben megvédi és jobbá teszi Európát.

Ebben a harcban pedig állítólag még az is felvetődött, hogy a pártok országokon átívelő listákat indítsanak, és egymás között cseréljék jelöltjeiket. Így indulhatna egy spanyol liberális franciaországban, és egy francia konzervatív Spanyolországban.

Kiemelt kép: Sean Gallup/Getty Images