Történt egyszer, hogy Gustav von Salomé szentpétervári tábornok azt kívánta, öt fiúgyermeke után bárcsak születne egy lánya is. Amikor vágya 1861-ben teljesült, és megszületett Lou Andreas-Salomé – eredeti nevén Luíza Gustavovna Salomé –, a tábornoki kar palotájában óriási ünneplést csaptak, és maga a cár is küldött egy dísztáviratot.
A német és francia felmenőkkel egyaránt rendelkező lányt otthon taníttatták, és korán kiderült, hogy a női foglalatosságok helyett a filozófia és a vallástörténet érdekli inkább.
Nem csupán okos volt, hanem olyan kisugárzással bírt, hogy szinte minden férfi beleszeretett, aki jobban megismerte. Pedig gyöngécske egészsége miatt sokszor köhögött vért és szívproblémákkal is küzdött.
Tizenhét évesen megkért egy prédikátort, hogy tanítsa bibliaismeretre. Arra nem számított, hogy a két évtizeddel idősebb pap úgy belehabarodik, hogy el akarja hagyni érte a saját feleségét. Salomé azonban édesanyjával inkább Zürichbe utazott, hogy egyetemen tanulhasson vallástörténetet és filozófiát.
Az igazi fordulópont huszonegy évesen következett be az életében, amikor egy római út során – ahová szintén anyjával érkezett – egy irodalmi szalonban összebarátkozott dr. Paul Rée híres német filozófus-pszichológussal. Kamaszos lelkesedésében kitalálta, hogy éljenek egy kommunában, azaz inspiráló irodalmi és filozófiai közösségben. Ebbe csatlakozott két hónap múlva Paul barátja, Friedrich Nietzsche is, akiről Salomé tanulmányt készített, korán felismerve őstehetségét. Nietzsche tőle szokatlan módon kezdett rajongani a lány iránt, ilyeneket írt róla barátainak: "Eszes, akár a sas, és bátor, mint az oroszlán!", illetve
"Megtaláltam a bölcsek kövét, amely történetesen egy leány!"
Nietzsche imádott testvére, Elisabeth pedig féltékeny gyűlölettel viseltetett Lou iránt. Nietzsche kétszer is megkérte Salomé kezét, ám mindegyik alkalommal kosarat kapott. A lány ugyan egyik pszichológussal sem folytatott szerelmi viszonyt, ők azonban folyamatosan rivalizáltak a kegyeiért, és kettejük tízéves barátsága sajnos abban csúcsosodott ki, hogy Rée párbajra hívta ki Nietzschét. Emiatt a nő úgy döntött, inkább megszakítja Nietzschével a kapcsolatot.
"Nietzsche számára én amúgysem tudtam volna az lenni, akit ő keresett. Ezt tisztán éreztem. Kedves, gyöngéd, nőiesen simuló, halkszavú lénye volt. Túlérzékeny ember, akit a legkisebb zavaró körülménytől nagyon szenvedett... Ezek a tulajdonságai természetesen nem voltak számomra antipatikusak, de ami elválasztott tőle, az a lejtő volt, a fantasztikumnak és nagyzási mániának az a veszedelmes lejtője, amely egyenesen az őrültségbe vezetett és amelytől én, a racionális ember, talán ösztönszerűen megijedtem." A később világhírűvé vált költő-filozófus valószínűleg ezt a csalódást írta ki magából az Így szólott Zarathustra című könyvével.
Salomé, Paul Rée és Nietzsche
Ugyan Salomé házasságellenesnek tartotta magát, mégis férjhez ment hirtelen felindulásból Friedrich Carl Andreas orientalistához, huszonhat évesen. A göttingeni tanár, a perzsa és iráni nyelvek világhírű filológusa azonban nem kötötte le teljesen az ifjú arát, aki gyakran félrelépett. A házasság mégis több mint négy évtizedet bírt ki, és Friedrich halálával ért véget.
Közben Lou a lélektan és analízis világával ismerkedett, tanára pedig nem volt más, mint Sigmund Freud, akivel folyamatosan leveleztek. Freud akkor figyelt fel a különleges asszonyra, amikor az írt egy merész tanulmányt Az erotika címmel, ami akkoriban egy nőtől különösen vérlázítónak hatott. Többek között a tudattalan ösztönvilágról és a nemiség vallási, közösségi és esztétikai beágyazottságáról írt, és arról, hogy mennyire más a férfiak és a nők szexualitása.
Az intelligens és elbűvölő Salomé az osztrák impresszionista költő, Rainer Maria Rilke életében is fontos szerepet töltött be. Az író bizalmasa, levelezőtársa és szeretője lett. Megtanította oroszul, hogy Tolsztojt és Puskint eredetiben olvashassa, továbbá pszichoanalitikai memoárt is írt róla. Loutés pszichoterápiás munkáját olyan férfiak is nagyra becsülték, mint Viktor Tausk osztrák-magyar pszichológus, a pszichoanalízis és a neurológia úttörője; Richard Wagner zeneszerző; Lev Tolsztoj író, Martin Buber izraeli-osztrák vallásfilozófus és Gerhart Hauptmann német naturalista Nobel-díjas drámaíró egyaránt. Nem csupán a férfiakra, a nőre is hatással volt, méghozzá a munkásságával: könyveiben visszautasította az emancipáció feminista törekvéseit, és hangoztatta a nemek közti különbségeket.
Rilkével
Utolsó éveiben sokat feküdt kórházban szívelégtelenség miatt, hetvenöt évesen hunyt el a németországi Göttingenben. Halála után a Gestapo utasítására elkobozták a könyvtárát, hiszen Freud kollégájaként értelemszerűen a "zsidó tudományt" gyakorolta, ráadásul zsidó származású írók köteteit birtokolta. Lou egyébként is megtestesítette azt, amitől minden hatalom fél: a gondolkodó lázadást. Egy rajongója úgy fogalmazott:
"Az a férfi, akivel Lou viszonyt kezd, kilenc hónap múlva világra hoz egy könyvet."
