Az adventi kalendáriumok története, akár csak az adventi koszorúké és a karácsonyfáké, a 19. századi Németországig nyúlik vissza. Az advent időszakában német protestánsok azzal készültek a karácsonyra, hogy a házuk ajtajára felrajzoltak huszonnégy vonalat krétával, amik közül a gyerekek (a visszaszámlálást megkönnyítendő) minden nap letörölhettek egy csíkot. Ekkoriban jelentek meg az első kézzel készített képes kalendáriumok is.
A németországi karácsonymúzeum adventi naptárakat bemutató oldalán azt írják, hogy az adventi naptárak talán legelső írásos említése egy Elise Averdieck 1851-es gyerekkönyvében található:
Este, amikor a kis Elisabeth lefekszik, az édesanyja mindig mesél neki egy kicsit a karácsony történetéről, valamint sok karácsonyi dalt tanulnak és énekelnek együtt. Minden este egy új kép kerül a tapétára, és a gyerekek tudják, hogy amikor mind a huszonnégy kép ott lóg a tapétán, akkor itt a karácsony
- idézi a múzeum honlapja a Kinderleben II: Roland und Elisabeth (Gyerekek élete II: Roland és Erzsébet) című könyvet, amely magyarul nem jelent meg.
Thomas Mann - később irodalmi Nobel-díjjal is jutalmazott, egy lübecki kereskedőcsalád életét bemutató - A Buddenbrook ház című regényében is megjelenik egy hasonló, bár a maitól kicsit különböző adventi naptár az 1869 decemberében játszódó fejezetben:
Ily körülmények közt jött el a karácsony, és a kis Johann, a leszakítós naptár segélyével, amelyet Ida készített neki, s amelynek utolsó lapjára karácsonyfát rajzolt, szívdobogva figyelte a hasonlíthatatlanul szép ünnep közeledtét.
Az első hivatalos
Egy Gerhard nevű német kisfiúnak azonban nem volt elég sem a krétacsíkok letakarítása, sem a ragasztgatós naptár, ezért az édesanyja egy kis édességgel is meglepte:
huszonnégy süteményt varrt fel egy dobozra, amikből minden nap egyet ehetett meg a kis Gerhard.
A századforduló után az akkor már felnőtt Gerhard Lang (1881-1974) úgy döntött, feleleveníti ezt a hagyományt, és müncheni nyomdájában legyárttatta, majd kiadta a ma is ismert, kinyitható adventi kalendáriumok elődjét. 1903-ban kezdtek kísérletezni, és végül 1908-ban adták ki az első hivatalos nyomtatott adventi naptárukat.
Bár nem a Lang által kiadott, és a kor híres illusztrátora, Ernst Kepler által tervezett adventi naptár volt az első, amit kinyomtattak, hanem egy 1902-es óra formájú naptár, amit "karácsonyi óraként" neveztek el, mégis Langot szokás a ma is használatos adventi kalendáriumok feltalálójaként említeni - még akkor is, ha az ő első verziója is sok mindenben különbözött a napjainkban világszerte elterjedt ünnepi kalendáriumoktól: a még mindig kis ablakok nélküli adventi naptár ugyanis két lapból állt, egy litográfiai nyomtatványból, amelyen huszonnégy, Lang által írt versike volt dobozokban, valamint egy másik, huszonnégy képet tartalmazó lapból, amiket ki kellett vágni és be kellett ragasztani az első lapra.
A naptárak elterjedését az első világháború visszavetette, 1920-tól kezdve azonban egyre nagyobb kereslet mutatkozott irántuk, ami a motívumválaszték bővülését eredményezte. A háború után a naptárakon a játékkatonák és az ágyúk képeit felváltották az állatok képei. Innentől kezdve az adventi naptárak többféle kivitelben is piacra kerültek, megjelentek a különböző méretű és árkategóriájú darabok is.
Lang 1926 körül hozta ki a Karácsonyi rózsa című adventi naptárat. Ez volt az első olyan ünnepi kalendárium, amibe csokoládét raktak, összesen húsz darabot. A naptárhoz a csokikat a Stollwerck biztosította.
Nácik és komcsik
1930-ra pedig az első, vak gyerekek számára készített speciális adventi kalendáriumokat is kiadták Langék. Ebben az időszakban már több kiadó gondozásában jelentek meg adventi naptárak. Köztük volt a náci párt kiadója is: az 1940-es években a Franz Eher kiadó mentesült egyedüliként Németországban az illusztrált naptárak nyomtatási tilalma alól. Persze az ebben az időszakban kiadott naptárakat átnevezték, és nem adventi, hanem előkarácsonyi kalendáriumként hivatkoztak rájuk.
Az adventi naptárak később is alkalmazkodtak a változó politikai rendszerekhez. A Wall Street Journal egy tíz évvel ezelőtti, az adventi naptárak történetét bemutató kiállítás kapcsán arról számolt be, hogy a hidegháború éveiben még a vallásellenes, kommunista Német Demokratikus Köztársaságban is gyártottak ünnepi naptárakat,
bár ezeken inkább ifjú úttörők szerepeltek a havas tájakon, mint vallási szimbólumok.
Az pedig, hogy az adventi kalendáriumok ilyen nagy népszerűségnek örvendenek a tengerentúlon is, annak köszönhető, hogy a Newsweek 1953-ban publikált egy fotót Dwight D. Eisenhower amerikai elnök unokáiról, akik a képen egy díszes adventi naptárat tartottak a kezükben.
Gerhard Lang, a naptárak ötletgazdája ekkor már nem foglalkozott naptárgyártással, ugyanis a papírhiány miatt 1940-ben be kellett zárnia a nyomdáját.
