Napjaink harsány, agresszív hirdetési kultúrájában ritka szép színfolt a skandináv légitársaság klipje, a The Arrivals, amely egy repülőtéri érkezési várócsarnok arcaira, találkozásaira, öleléseire épül. Szerelmesek, barátok, szülők, gyerekek, európaiak és ázsiaiak várják izgatottan a pillanatot, amikor kinyílnak az ajtók és felbukkan a várva várt hazatérő – kacagva, sírva, szelíd örömmel, vagy szerettei látásától erőt merítve – és ezekben a találkozásokban sokszor egész életutak vannak benne.
A klipet Richard Curtis írta és rendezte, a felvételek a koppenhágai Kastrup nemzetközi repülőtéren készültek Peter Funch és Jeppe Rønde közreműködésével. A szereplők között egyaránt voltak valódi utasok és statiszták, de tökéletes egységben sugározzák a film üzenetét: az utazás és a visszatérés semmihez sem hasonlítható élményét és hatását emberi mivoltunkra – írja az Adweek.
A kis film intim hangulatát ugyancsak bensőséges zene festi alá, miközben egy szelíd női narrátorhang kimondja a bennünk munkáló gondolatokat:
„Néha az utazás megváltoztatja az életet. Néha megváltoztatjuk a világot. De legtöbbször a világ változtat meg minket.”
Nem csoda hát, hogy a The Arrivals-t már közel másfél millióan látták a YouTube-on, és a nézők közül sokan tovább gondolták a képsorokat.
„Valami célt keresünk, egy megoldást, új gondolatokat, egy érzelmi választ, egy új életet, valaminek a végét. Ezért utazunk” – írta egy francia fiatalember.
Egy ázsiai lány a narrátor hangját dicsérte, amely „nem hazudik”. Többen kifejtették, hogy gyűlölik azokat a reklámokat, amelyek a YouTube-on nézett filmeket, koncerteket félbeszakítják, és ez volt az első olyan spot, amit végignéztek, és hagyták, hogy magukkal ragadja őket. És szinte mindenki bevallotta, hogy – akár voltak hasonló személyes élményeik, akár nem – nem tudták visszatartani könnyeiket, de nem is akarták.
