Mióta az új koronavírus-járvány felforgatta az életünket, a kapcsolattartási szokásainkban is eltolódott a hangsúly a virtuális világ felé. Fizikailag ugyan távolságot kell tartani, de a modern eszközöknek köszönhetően percek alatt beintegethetünk a kijelzőn családtagjainknak, barátainknak.

Akik hétvégén eddig egy helyi romkocsmában vagy házibuliban pörögtek, beiktatták a netes iszogatásokat -, és most már nincs kifogás, hogy nem érünk rá, ha valamiért még sincs kedvünk a dologhoz. Amennyiben az ember mindezt rendszeresen műveli az otthoni izolációban, arra figyelhet fel, hogy fárasztóvá válik a netes szociális érintkezés.

Pedig mindezt jobbára kellő kényelemből tehetjük: ki sem kell tenni a lábunkat a házból, csak le kell ülni, és bámulhatjuk az eszközünket. Ha mégis előjön az említett furcsa kimerültség érzet, az nem egyedi eset, hiszen a BBC és a Wall Street Journal is írt mostanában arról a jelenségről, amire "Zoom-fáradtságként" hivatkoznak, és az utóbbi időben népszerűvé vált videós alkalmazás után kapta a nevét.

A jelenség lényege, hogy akadnak, akik szociálisan még inkább túlterhelik magukat, mint a járvány előtt, amikor a munkán kívül hetente egyszer-kétszer találkoztak a barátaikkal, családtagjaikkal.

Sonya Dreizler tanácsadó szerint a Zoomot jó ideig csak munka céljából használták emberek, mostanra viszont gyerekek játszanak ezen keresztül az óvodás társaikkal, és a legtöbb ismerőse is elérhetővé vált a platformon. Egy tanuló arról mesélt a Massachusettsi Műszaki Egyetem technológiai magazinjának, hogy miután napközben végigülte a tanórákat a Zoom előtt, utána még felhívja a családtagjait, majd a barátait, és ez számára meglepő mód ugyanolyan fárasztó volt, mint egy átlagos nap a koronavírus előttről.

Fotó: Getty Images

Ennek oka, hogy az online videós interakciók nagyban különböznek a szemtől szembeni beszélgetéstől. Amikor találkozunk valakivel, fizikailag is jelen vagyunk, aminek nagy szerepe van a pillanat megélésében. Nincs rajtunk a nyomás, hogy produkáljuk magunkat, hiszen ezt megteszi helyettünk a testbeszédünk, aminek a 85 százaléka viszont elvész az online kommunikációban. Videócsetelés közben tudatosabban kell terelni a beszélgetést, hogy az ne laposodjon el, ráadásul fizikailag egy másik térben vagyunk - fejtette ki Suzanne Degges-White, az Illinois Egyetem professzora az Engadgetnek.

A neten több figyelmet és energiát kell belefektetni a társalgásba.

Tekintetünk egyfolytában a másik személyen van, az övé pedig rajtunk, míg a való életben nem jellemző, hogy folyamatosan a másikon tartjuk a szemünket. A Stanford Egyetem kutatói egy virtuális osztálytermen belül korábban már vizsgálták, milyen hatásai lehetnek, ha a tanár hosszabb időn keresztül figyeli a diákot. A tanulók produktivitása nőtt, de ezzel együtt a diszkomfort érzetük is jelentősen növekedett. A kijelzőn keresztül ráadásul egészen közelinek hatnak az arcok, amire az agy érzékenyebb.

Mindehhez társul a nyomás, hogy a videócsetelés során "elő kell adnunk magunkat", és a résztvevők úgy érezhetik, hogy minden tekintet rájuk szegeződik. Amíg a valóságban néha beállnak csendszünetek, videócsetelés közben sokkal kellemetlenebb, ha ez előfordul. Az International Journal of Human-Computer Studies szaklapban 2014-ben már megjelent egy tanulmány arról, hogy a videókonferenciák közbeni rövidebb elhallgatások azt az érzést kelthetik a másik félben, hogy a beszélgetőtársa nem olyan barátságos, nem is igazán kíváncsi rá, nincs ott fejben.

Néha elég, ha csak telefonálunk

Jelenleg a legtöbb, ha nem az összes közösségi interakciónk a neten zajlik. Míg a valóságban a különféle szerepeinknek (szülő, munkatárs, barát) különféle fizikai terei vannak, most minden egy helyre sűrűsödött. Ez olyan, mintha elmennénk a sarki kocsmába, és ott találkoznánk a főnökünkkel, barátainkkal, szüleinkkel, lényegében mindenkivel, aki valamilyen szerepet játszik az életünkben - mondta ennek kapcsán Gianpiero Petriglieri, az Insead felsőoktatási intézmény professzora.

Pár trükköt viszont bevethetünk, hogy csökkentsük ezt a furcsa fáradtságot. A szakértők szerint néha a saját arcunk helyett használjunk avatárokat, mondjuk az Apple Animoji, vagy Samsung AR Emoji fejlesztéseket. Semmiképpen ne tervezzünk be egy napra túl sok netes videózást, és a lakáson belül jelöljünk ki külön helyet a kijelző előtti találkozóknak, ne ott bonyolítsuk le azokat, ahol pihenünk.

Ha pedig éppen úgy érezzük magunkat, akkor minden további nélkül egész egyszerűen kapcsoljuk ki a kamera képét.

Sokszor szükségtelen, hogy mások folyamatos lássanak minket, a szemeink és az ülésben elgémberedett testünk pedig a rendszeres testmozgáson túl azért is hálás lesz, ha néha egyszerűen csak telefonálunk.

Koronavírus - Még több hír a témában

(Kiemelt kép: GettyImages)


❤ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!