Már nem tudom szó nélkül hagyni a környezetemben élő őrjöngő, hisztériázó, másokra mutogató 15-25 éves korosztály viselkedését.
Biztos vagyok benne, hogy most nem leszek túl népszerű egyik korosztály számára sem. 20 éves vagyok, jövőre diplomázom, de én még igenis emlékszem a felhőtlen gyermekkorra, a lázadó tinikorszakra, az érettségire, a nyelvvizsgára, a jogosítvány megszerzésére. Látom, milyen az egyetemista élet, és belekóstoltam a felnőttek világába is. Egy közös ma számomra az eddig felsoroltakban: minden korosztálynak “szar az élete”, mindenki sipákol, és senki nem veszi észre, hogy a hisztériába fektetett energia pont elég lenne a problémáink megoldására.
Normális, ha 16 évesek szidják a rendszert a Facebookon?
A legszomorúbb számomra, hogy ez az egész már elég fiatalon elkezdődik. A minap az egyik ismerősöm posztjába futottam a Facebookon. Egy 16 éves, értelmes, jómódú családból származó lányról van szó, akit mindenben teljes vállszélességgel támogatnak a szülei.
Ez a lány arról írt a saját oldalán, hogy milyen nehéz dolga van a középiskolában, hogy mennyi tanulnivaló van, hogy nincs elég ideje a hobbijára, barátaira és a családjára azért, mert túl nagy elvárásokat támaszt elé rendszer.
Leírta, hogy már nyár közepén retteg a szeptembertől, az előtte álló nehézségektől, a nyelvvizsgától. Említést tett innen-onnan hallott egyetemista történetek alapján arról, hogy vannak, akiknek az egyetemen sem kell ennyit küzdeni az iskolával, mint neki.
Szándékosan nem szeretném megmutatni ezt a posztot. Meg akarom őt védeni attól, hogy a fiatal korából és tapasztalatlanságából adódóan a leírtak alapján — amiből valószínűleg elég sok dolgot nem is lát át, csak a felnőttek beszélgetéseit vette alapul — célkereszt váljon belőle.
Nem csak az oktatás sz.r, de a tanulók hozzáállása sem megfelelő
Nem vitatom, hogy a magyar oktatás több sebből vérzik. Rengeteg felesleges tárgy van, amik csak emésztik az energiát, de semmi tudást nem adnak. Több tanóra van, mint régen, nagyobbak az elvárások ma, mint évekkel ezelőtt. Nemcsak az általános- és középiskolákban van gáz, az egyetemeken is. Viszont baromi sok hiba csúszott a gépezetbe a mai fiatalok hozzáállása miatt is!
Elég szomorú, hogy egy középiskolás azért sír és szidja a rendszert a Facebookon (!), mert tanulnia kell.
Hogy az érettségi ekkora mumus, hogy a nyelvvizsga már-már pofátlanság a szemükben. Tizenévesként tüntetni akarnak azért, hogy az oktatási rendszer felzárkózzon a világhoz. Csakhogy a világban egy érettségi meg egy nyelvvizsga ma már alapkövetelmény.
Vannak, akik könnyebben tanulnak. Vannak, akik nehezebben. De ez nem az oktatás hibája, ez így van azóta, amióta világ a világ. Tenni mindig lehet ellene, fejlődni van hova.
De ne akarjunk már belehalni napi 7 tanórába 16-17 évesen és az érettségire való felkészülésbe.
Én például szakközépiskolába jártam, ahol hetente többször is 12-13 órám volt a szakmai tárgyak miatt. Nekem is, mint az évfolyamom többségének 17 éves koromra emellett volt jogosítványom, letettem egy előrehozott érettségit és készültem a nyelvvizsgára. Szó nélkül, mert nekünk ez a dolgunk!
De tovább megyek: vannak, akik nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. Nincsenek szüleik, nehéz anyagi körülmények között élnek, dolgozni kell az iskola mellett is. Pláne az egyetemen, ahol bár nincs minden nap röpdoga, de a munka mellett is minden vizsgaidőszak felér minimum egy érettségivel! Mégis: általában nem azok a gyerekek kárognak a neten, akiknek tényleg komoly gondjaik vannak…
Az egyetemisták sem mások!
Nem különb a körülöttem lévő egyetemisták jó része sem.
Egy csomó huszonéves sír egy jobb életért, miközben tátott szájjal várják a sült galambot.
Ezek az emberek lenézik és sajnálják saját magukat, mert soha nem jó számukra az, ami van. Mindenkiben ellenséget látnak és tragédiának fogják fel a hétköznapokat.
Az, hogy éppen szingli vagy és kevesebb követőd van az Instagramon, mint annak a másik lánynak, aki “ráadásul milyen rohadt szerencsés, mert annyira jól néz ki és mindenki imádja, meg mesebeli életet él” az rohadtul nem tragédia, ami miatt pszichológushoz kellene járni, órákat bőgni a telefonban, és nyugtatókon élni. Mert igen, ilyen is bőven akad a saját ismerőseim között.
Hol lehet a probléma?
Szerintem egyrészt ott, hogy olyan világban élünk, ahol már gyermekkorban agymosáson esnek át az emberek. Mást nem hallanak a “felnőttektől” csak a mocskolódást és az elégedetlenkedést. Másrészt pedig én azt látom, hogy a gyerekek nagy része úgy járkál a világban és úgy ömlik minden az ölébe, hogy nekik azért a kisujjukat sem kell mozdítaniuk.
Ma már minden gyerek megkapta a lehetőséget, hogy tanulhasson. Mert a mi szüleinknek ez sem volt még evidens, sokan 14 évesen már a soron dolgoztak, mégis elvették a fizetésüket, mert kellett a számlákra.
A mai gyereknek egy feladata van: iskolába járni.
Mi megkaptuk a lehetőséget, hogy egyetemet, szakmai képzéseket végezzünk. Azt tanulhatunk, amit csak szeretnénk. Ja, hogy ennek ára van? Ülni kell a könyv felett? Le kell érettségizni, nyelvvizsgát kell szerezni? Ez már mégsem tetszik annyira a mai fiatalságnak!
Mert nagyon sokan burokban nőnek fel: nem kell tenniük semmiért, nem helyeztek eléjük elvárásokat, így nem tanultnak meg küzdeni, csak a hanyatt vágják magukat az áruház közepén egy játékért, vagy vörösre sírják a szemüket egy matekérettségi miatt. Vagy bánatukban teleposztolják a Facebookot, és úgy szidják a rendszert, hogy a felnőttek köpni-nyelni nem tudnak utána. Erre pedig mi a reakció: “Igazad van drágám, szar az oktatás, minden tanár hülye!”
