Keveseknek jut eszébe, milyen sok fajnak fontos a szívrothadás, ami a tölgyeknél 300 éves kor felett, a bükkfáknál pedig úgy 120 év után indul be. Csakhogy ma már kevés fa éli meg ezt a kort. Így most fiatal fákat öregítenek.
Nagyon sok élőlény léte függ az öreg fák belsejének üregeitől, de ezekből a terekből nincsen elég sem Európában, sem a másutt. Éppen ezért kutatják azokat a módszereket, amelyekkel a fiatal fák előbb elérik „idős korukat”, mint az a természetes folyamatból következne.
A New Scientist Lynne Boddy-t, a cardiffi egyetem mikológusát szólaltatta meg, aki egy Londontól 35 km-re lévő közel 300 éves tölgy alsó ágain szemléltette a fa életkorát, majd elmondta, hogy a fatörzs belsejében vélhetően nagy pusztítást végeznek azok a gombák, amelyek fokozatosan belülről falják fel a fát. Ezt szívrothadásnak nevezik, és a természetes sorsa minden fának. Mégis csupán egy évtizede tanulmányozzák alaposan ezt a jelenséget, amely rendkívül fontos az erdők ökoszisztémája szempontjából.
„A fa közepe ilyenkor már nem működik” – magyarázza Boddy. „A törzs külső rétege, a háncsrész vezeti a vizet a gyökerektől a levelekig. De a belsejében már nincsenek élő sejtek, a víz nem jut el ide. Így aztán a gombák elkezdhetnek itt kifejlődni, mert a fa kiszáradásnak indult. A gombák csak a halott anyagból táplálkoznak, ezért tévedés őket élősködőknek nevezni.”
A fák rothadó kérge rendkívül értékes, mint élőhely, és nemcsak a gombáknak, amelyek közül több is a szívrothadás specialistája, hanem számos más faj számára is.
Az a legnagyobb probléma, hogy az öreg fák kihalóban vannak és nincsen elég középkorú fa, amelyek helyettesíteni tudnák őket. Az elmúlt néhány évszázad során rendszerint előbb kivágták a fákat, minthogy elérjék a szívrothadás állapotát – ez a tölgyeknél 300, míg a bükknél 120 év – tehát óriási a szakadék az ősfák és a következő nemzedék között. Ez pedig veszélyezteti a szívrothadást előidéző gombák és a tőlük függő fajok létét. Pedig gombák ugyanakkor fontos közreműködők azoknak a tápanyagoknak a reciklálásában is, amelyektől minden ökoszisztéma függ.
Jelenleg Nagy-Britannia áll talán a legjobban ezen a téren és részben a királyi vadászok számára fenntartott erdőknek, Boddy szerint lehet, hogy annyi öreg fája van a szigetországnak, mint egész Európának együttvéve. De ez az állapot nem fog örökké tartani, és ügyelni kell arra, hogy nehogy élőhelyük építkezési területté váljon.
Számos módszer létezik már a fiatal fák „öregítésére”. Van, ahol letörnek ágakat, hogy a törésnél behatolhassanak a gombák, máshol tüzet gyújtanak a fatörzs alapjánál, vagy kalapácsokkal rongálják meg a fakérget.
Négy téglalap alapú vágást hajtanak végre láncfűrésszel a törzs alapjának közelében, aztán kivágnak ezeknél egy tégla méretű darabot. Ennek helyére egy hasonló méretű tömböt helyeznek el, amit kiszárítottak és laboratóriumi körülmények között szívrothadás-gombákat szabadítottak rájuk. Miután ezek beették magukat a fába, a tömböt be lehet illeszteni a fába és gombákban gazdag fűrészporral lenyomtatva, beoltva ezzel a fát. Ettől az eljárástól azt várják, hogy a gombák jóval előbb elindítják a rothadási folyamatot, mint ahogyan az természetes körülmények között bekövetkezne.
Boddy szemléltetésképpen egy olyan bükkerdőt mutatott meg, ahol a fák legfeljebb 60 évesek, tehát túl fiatalok ahhoz, ahogy szívrothadásuk legyen. Néhány évvel ezelőtt csapatával kiválasztottak 60 fát és tömböket vágtak ki belőlük. Voltak olyanok, amelyeket így, lyukasan hagytak, másoknak érintetlenül visszahelyezték a fatömböt, a többit viszont beoltották szívrothadás-gombákkal. A kontrollcsoportot a vágatlan fák képviselik.
Van már némi bizonyíték arra, hogy a módszer működik. A hangtomográfia eszközével, amely hanghullámokat közvetít a törzsön keresztül, hogy 3D-ben térképezze fel annak sűrűségét, károsodás nélkül be lehet hatolni a fába. A rothadó faszív kevésbé tömör, mint a fatest külső része, így a szívrothadásos részeket a tomográf kimutatja. Boddy és kollégái kéregmintákon DNS-vizsgálatot is végeznek, hogy felfedezzék a gombák jelenlétét. Mindkét technológia eredményesnek tűnik. Van azonban egy vitathatatlan bizonyítéka a gombákkal való oltás sikerének. Az egyik fa elvesztette az egyik nagy ágát egy tavaly vihar során. A lezuhanó ág az egyik szomszédos bükköt találta el és kidöntötte.
A kutató úgy véli, hogy ezek biztató jelek a jövőre nézve, de igazából csak 20-30 év múlva fog kiderülni, hogy az így öregített fák képesek lesznek-e a valódi matuzsálemek helyét átvenni.
