Hol volt, hol nem volt olyan mindent átszövő bűnszervezet, amelyet előszeretettel emlegettek együtt a maffiával. A tapasztalt olvasó persze fölhorkan - mi az, hogy hol nem volt? Sok helyütt egyenesen maffiaállamot emlegetnek, másutt életveszélyben is oknyomozó riporterek szegődnek a bűn és a politika összefonódásának nyomába. Rendre hallunk az olasz (nápolyi) Camorráról, amerikai (részben olasz gyökerű) keresztapákról, mexikói vagy kolumbiai kokainkirályokról, vérengző csecsenekről és emberrabló kínai triádokról, már-már állami szintű montenegrói cigarettacsempészetről, számos kalandos helyen ember- és fegyvercsempészekről. Újólag - mind gyakrabban - albán és koszovói (szintén albán) drogbárókról. A sort még hosszan folytathatnánk - mert maga az élet folytatja.
Tavaly januárban a dél-albán tengerparti nagyvárosban, Sarandában csípték fülön Klement Balilit, akinek kézre kerítését az amerikai és a görög hatóságok régóta sürgették. Már őt is "albán Escobarként" emlegették, pedig 2014-től két évig ő volt a festői kikötőváros közigazgatásának szállítási igazgatója. Amikor csaknem öt esztendeje a görögországi Zakinthosz szigetén 670 kiló marihuánával lebukott, még sikerült kereket oldania. Elfogott társai máig ott "hűsölnek". Végül utána is addig tartott a hajtóvadászat, amíg inkább otthon föladta magát - abban a sanda reményben, hogy Tiranának úgysincs kiadatási egyezménye Athénnal. Nem mintha egy ekkora "királynak" a 10 évre "lealkudott" albán börtönbüntetés az édenkertet jelentené. Jobb esetben titkon saját "kapcsolati tőkéjében" reménykedhetne, elvégre tudvalévő, hogy Albániában akár még kormánytag is bukott meg bűnszervezeti nexusai miatt. Előfordult, hogy a tiranai belügyminisztert görög meghívói egy másik autóba tessékelték, mert kiderült, hogy szolgálati BMW-je az Interpol körözési listáján szerepel.
De egy másik koszovói születésű (boszniai albán) gengsztert is azzal vádolnak, hogy főnökként a Latin-Amerikából Nyugat-Európába (is) irányuló balkáni tranzit-útvonalak hálóját szőtte. Őt most februárban a szerb hatóságok fogták el a határ közelében. A 65-éves Nadir Kelmendit senki sem vádolja rutintalansággal. Az Obama-kormányzat már 2012-ben feketelistája előkelő helyére tette, mint a balkáni kábítószer-kereskedelem egyik legnagyobbját. Való igaz, ő az afgán heroin Törökországon keresztül lebonyolított tovább terítésében is szorgosnak bizonyult. Bár hosszú a bűnlajstroma, ellene még nem emeltek vádat.
Az igazi "El Chapo" csápjai
Az elmúlt hónapokban még két nagyhal akadt horogra, ám az igencsak jól tájékozott "Balkan Insight" tanulmánya szerint csak snecik lehetnének a legnagyobb cápához, Dritan Rexhepihez (ejtsd: redzsepihez) képest. A legendás mexikói kokó-kereskedelem királyához hasonlóan Rexhepit is "El Chapóként" emlegetik, pedig a névadótól eltérően egyáltalán nem mondható "köpcösnek". De a név és a rang mégis csak kötelez. Hogy mire?
A bűnüldözőknek például még a nevével is akadnak gondjai. Az Interpol honlapja elég szűkszavúan összegzi bűnlajstromát, "életrajzát": Előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság, súlyos testi sértés, jogtalan fegyver- és lőszertartás, közokiratok (pecsétek, útlevelek) hamisítása, emberrablás, kábítószer-kereskedő illegális fogva tartása. Dritan Rexhepi (szül.: Vlora, 1980. 04. 10.) Másutt Gramoz Rexhepajként is emlegetik. Igaz, (ha igaz), teljes neve Dritan Gramoz Rexhepi lehet, pedig errefelé a második keresztnév egyfajta atyai név funkcióját tölti be. Profi bűnözői körökben nem ritka, hogy többféle személyazonossággal, dokumentummal fölvértezve lépnek föl - vagy le. Ő pedig annyira eltökélt volt "pályaválasztásában", hogy még a tiranai jogi egyetemre is beiratkozott, mert jó előre tisztában akart lenni azzal, hogyan lehet kijátszani a játékszabályokat. Az élet kényszerítette a drogkereskedelemre - mondta utóbb -, de szabadon garázdálkodni még mindig könnyebb volt, mint
egy igazságtalan és velejéig rothadt rezsimben életfogytig rács mögött ülni.
Csakhogy a gengsztert az ellene gyakran gyarapodó gyanúk miatt már 2006-ban kihallgatták. Ám a vizsgálótiszt nyitva felejtette a fogdaajtót. Dritan (vagy Gramoz) kisétált, és közölte, hogy végeztünk. A rend csekélyen éber őre tán félreértette, ezzel szabadon engedte. Utána bottal üthették a nyomát. Ő pedig fokozatosan tovább építette transzatlanti bűnszövetkezetét, amely aprólékos munkával a dél-amerikai kokain Európába csempészésére és terítésére "szakosodott". Miközben a nagy kábítószer-beszállítók és terjesztők óvatosan külön-külön működnek, Rexhepi "Kompania Bello" nevű bűnszervezete "modellt váltott", és az egész folyamaton rajta tartotta a kezét.
Két évvel később Hollandiában nyakon csípték, és kiadták Olaszországnak. Egy bíróság súlyos börtönbüntetésre ítélte. Ám ő megunta a dél-milánói börtön bezártságát, és két társával együtt a lepedőkből kötelet csavarva újfent a szabadságot választotta. Közben távollétében Albániában emberölésért 25 évet mértek ki rá, Olaszországban drogkereskedés, Belgiumban pedig fegyveres rablás miatt körözték. Itt az antwerpeni sittről sikerült kereket oldania.
Ám nem élvezhette sokáig a bűnös élet szabadosságát, mert 2014-ben az "Óperencián túl", Ecuadorban ismét rendőrkézre került - mindössze 278 kiló kokain társaságában. Egy helyi bíróság 13 évi börtönbüntetésre ítélte. Ám az említett körözések és ítéletek továbbra is érvényesek. Így, ha szabadulása után ki is adják valamelyik fenti országnak, továbbra sem lesz gondja a szabadidő eltöltésével.
De Rexhepi addig sem akarja "haszontalanul" tölteni az időt, titkon a rács mögül is távirányítja a Kompania Bello embereit. A kevéssé tiszteletre méltó "fehér társaság" alapján az olasz kopók "Los Blancos" kódnevű kitartó kutakodása 14 évig tartó nyomozás után vezetett sikerre. Ekkor, 2020 szeptemberében tíz európai és közel-keleti államban egyidejűleg húsz gyanúsítottra csaptak le. A firenzei államügyészség - feltehetően a kihallgatottak vallomása alapján - megállapította, hogy a Kompania Bello vitathatatlan fejeként Rexhepi, a "capo", a kokain mérhetetlen mennyisége fölött diszponált.
Időközben kitudódott róla, hogy quitói instrukcióit végrehajtva tavaly januárban a Tiranából a hírneves Krujába vezető út mentén, Kamzában elraboltatta Jan Prengát. Az áldozat Astrit nevű fivérét azzal vádolta, hogy egy Latin-Amerikából Nagy-Britanniába irányított kokainszállítmány jelentős mennyiségét lenyúlta. Márpedig ez a Nagy Dritan tulajdonát képezte. Elrendelte hát, hogy ejtsék foglyul a bátyót. Ezt a három bandából verbuvált csapata meg is tette. Ám túszuk a zsaroló kínvallatás közben olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy elhunyt. Még a holttestét sem találták meg. Rexhepi nem ismer pardont.
Hogy mi mindent nem tudunk az esetről? Ezt a titokhalmazt az albán alvilág feje megtartja magának jelenlegi tartózkodási helyén. Csakhogy, amikor egy neves tiranai bűnügyi újságírónak a cellájából interjút adott, cáfolta, hogy megbízást adott volna gyilkosságra. "Szakmai körökben" szokták mondani: aki összeesküvő, titkos társaság (szolgálat) tagja, az világ életében az is marad. Ha Rexhepi szabadlábra kerül, aligha felejti el régmúltját. Igaz, a piac is kényszerű gyorsasággal változik. De hogy megpróbálja visszakeresni az "elvarratlan szálakat", az bizonyosnak látszik. A bizonyítást pedig aligha tartja majd "munkaköri leírása" részének.
Itt a vége, fuss el véle? Alig hiszem, hogy megannyi "El Chapo" lebukása után egyszer és mindenkorra vége lenne a történetnek. Csak egyet javasolhatok, aki nem hiszi, inkább ne járjon utána!
