"Egy egész generációra akarunk hatással lenni. Azt akarjuk, hogy a gyerekeinknek nagyon jófej kollégái legyenek" - mondta Vészi Gábor arról, mi a Budapest Schoolnál a hosszú távú céljuk. A többek között a Prezi alapítói (Halácsy Péter, Somlai-Fisher Ádám) által megálmodott iskoláról már két éve írtunk bővebben.
Vészi Gábor már az alapítástól az iskola felépítésén, fejlesztésén dolgozott, de többnyire a munkája mellől, távmunkában segített. Egy évvel ezelőtt azonban nagy döntést hozott: otthagyta a vezető mérnöki munkáját a Facebooknál, hazajött Londonból, hogy önkéntesként dolgozzon a Budapest Schoolnál.
Ahogy ő fogalmaz: megérte, jó döntést hozott. Hogy miért? A cikk végére ez is kiderül.
A Prezi egy egészen más hely
Vészi Gábor még a Prezinél ismerte meg Halácsy Pétert és Somlai-Fisher Ádámot. Ők a Prezi, az utolsó magyar kézben lévő nagy sikersztori alapítói, akikre a mai napig felnéz. Belső rendszergazdaként csatlakozott az akkor még csak 20 főt számláló magyar startuphoz - bár fogalma sem volt arról, hogy Magyarországon léteznek startupok.
“Csak annyit mondott egy barátom, hogy itt jó dolgozni” - mondja a Preziről, ahová 2010-ben került. Később ő lett az infrastruktúra csapat első embere, és ahogy nőtt a cég, úgy nőtt a felelőssége is, a végére, amikor 250 ember dolgozott a cégnél, már a mérnök csapatok fele hozzá tartozott.
“Nagyon sokat köszönhetek a Prezinek. Egy igazi önismereti trip volt náluk dolgozni, nagyon más hely, mint a többi, ahol korábban voltam. Sokkal szabadabb az ember, lehet hibázni és lehet javítani. Bár fogalmunk sem volt, hogy azt, amibe belekezdtünk, hogy kell csinálni, folyamatosan támogattuk egymást és együtt fejlődtünk. Nagyon inspiráló környezet volt” - mondta a Preziről Gábor.
Elcsábították
Nem is nagyon akart elmenni annak idején a Facebook-hoz, de Zuckerberg cége rendesen ostromolta ajánlatokkal. Az egyébként nem ritka, hogy aki a Preziben seniorként dolgozik, azt havonta 1-2 nagyobb cég megkeresi. Bár előtte mindössze egy ember ment el a Google-höz.
A Facebooknál soha senki nem kérdezte meg Gábortól, hogy honnan jött, és főleg nem ítélték meg a származása alapján. “A londoni iroda 5 százaléka angol, szóval eléggé nemzetközi a csapat, amelyik ott dolgozik.” A Facebook egyébként szándékosan importál különböző kultúrákat. “Voltak olyan indiai munkatársak, akiket szándékosan a rossz internetkapcsolathoz fejlesztett termékekhez vettek fel, mert tudták, hogy náluk megszokott dolog a rossz internetkapcsolat.”
“Biztos voltam benne, hogy nem akarok külföldre költözni, nem megyek el a Prezitől sem. Több megkeresésre nemet mondtam, majd a Facebook felajánlotta, hogy menjek ki a családommal 3 napra Londonba, az egészet ők fizetik, egy napot viszont töltsek azzal a csapattal, amit irányítanom kellene majd, nézzem meg, milyen környéken tudna élni a család és hol kellene dolgoznom.”
Családi kirándulásnak fogták fel, de mikor hazaindultak, már tudta, hogy igent szeretne mondani. A környezet és a csapat is nagyon impresszív volt számára: a legjobb technológiákon, a legjobb mérnökökkel, izgalmas projekteken dolgozhatott.
Az égből lövik a wi-fit, lézerrel
2015-ben költözött Londonba, ahol vezető mérnökként dolgozott a Facebooknál. A legjobb a cégben a bottom-up döntési modell volt. Ez azt jelentette, hogy sosem döntöttek el dolgot a feje felett, minden fontosabb kérdésben alulról kellett konszenzusra jutni. Így a munkavállalók a cég hasznos részének érezték magukat.
Gáborban fel sem merült, hogy a Szilícium-völgybe költözik, ahol a csapata fele dolgozott, inkább az esti-éjszakai videokonferenciákat választotta. Európában akart maradni, mert egyrészt nem akarta elszakítani az akkor 4 éves kislányát a nagyszüleitől, másrészt a Szilícium-völgy az ő megfogalmazásában “irodaépületek autópályákkal összekötve, ahol ülhetsz a dugóban”. Kulturális és élhetőségi szempontból is jobbnak látta Európában maradni.
A belső infrastruktúrán dolgozott, tehát belső ügyfeleknek szállítottak technológiákat. Ilyen az Oculus Riften vagy épp a drónokról lézerrel wi-fit lövöldöző eszközök fejlesztésén dolgozó team is.
“Überkúl dolgokat fejlesztenek, na” - foglalta össze Gábor, aki miközben egy techóriásnál dolgozott, a startup-érzése is megmaradt, mert - bár a felhasználóik nem a piacról jöttek - azért ki kellett szolgálni őket. Meetingről meetingre járt, a csapata egy része ráadásul Kaliforniában dolgozott.
“Menedzserként a csapatommal való beszélgetés volt a legfontosabb dolgom. Megkérdezni őket, hogy vannak, mik a céljaik, mit tudunk tenni a fejlődésükért, stb.”
Otthagyni az álomállást
Adódik a kérdés, hogy Gábor 2017-ben miért jött haza, ha ennyire menő technológiákon dolgozhatott.
“Legalább 10 faktor közrejátszott abban, hogy váltani akartam, amik közül 1-1 külön-külön nem lett volna elég a váltáshoz. Egyrészt elfogytak a kihívások a Facebooknál: két csapattal dolgoztam, azt hiszem, mindkettő eljutott egy stabil szintre, ami cél volt. Már nem a fejlesztés, a szintentartás volt a feladat. A többi részlegen, ahol menedzsert kerestek, nem volt engem érdeklő projekt, olyan dologra pedig, ami érdekelt volna, nem tudtam volna headcountot szerezni.”
Gábor alapítója a Budapest Schoolnak, aminek a kezdetek óta távmunkában, Skype-on segített. Ekkör jött számára az ötlet, hogy hazajön és önkéntes lesz. Érezte, hogy amiben jó, arra nagy szükség van. Feladta tehát a jól fizető állását és Budapestre költözött.
"Financiálisan, igen, nehéz döntés volt. De tudtam, Budapesten nagy hatással lehetnék az iskolára. Szóval jól döntöttem. Már az, hogy én Halácsy Péterrel bármit csinálhatok, önmagában jutalomjáték. Ő volt a Preziben a főnököm, jó barátom."
Más kérdés, hogy Gábor tudta, hogy nem zár be kapukat a lépésével. A Facebookhoz egy éven belül interjú nélkül vissza lehet menni, míg a CV-je már önmagában a legtöbb céghez belépő lehet.
Jófej kollégái legyenek a gyerekeinknek
“Mindig azt, amire szükség van” - válaszolja egyszerűen Gábor arra a kérdésre, hogy mit csinál jelenleg. Valójában a feladata az, hogy a Budapest School, ami iskolák hálózatát jelenti, mint szervezet, minél stabilabban növekedjen, fejlődjön.
Tulajdonképpen ugyanazt csinálja, mint a Prezinél és a Facebooknál csinálta, csak nem programozókkal, hanem tanárokkal. Tanárfelvétellel, struktúrák kialakításával, egy ellenőrző-rendszer kialakításával foglalkozik hétköznapjain.
“A Budapest Schoolban a döntések a tanárok kezében vannak. Azt viszont észre kell vennünk, ha valami nem működik jól. Ha a szülők szomorúak, ha a gyerekek nem haladnak - ezeket fel kell ismernünk. Most például egy olyan rendszeren dolgozunk, hogy ez még több iskola megnyitása után is működjön.”
Gábor elárulta, senior fejlesztőként nagyon jól keresett, ráadásul a Facebook részvényeket is ad, ha x ideig valaki a cégnél marad, azaz nem csak a jól fizető állást, többmillió forintnyi részvényt is veszni hagyott a döntésével. “Azzal, hogy a Facebooknál nagyon jól kerestem, nem éltem jobban, csak a megtakarításaim nőttek gyorsabban. Tudom, hogy ha az életemben fontosabb lesz, hogy sok megtakarított pénzem legyen, vissza tudok menni erre a területre. Most viszont az a fontos, hogy élvezzem azt, amit minden nap csinálok. Ezért a döntésem valójában mégsem volt olyan nehéz” - magyarázta a döntése pszichológiáját Gábor.
Ma 5 iskolával működik a BPS, szeptembertől még 3 nyitja meg a kapuit. A rövidtávú céljuk, hogy jó tanárokat találjanak, hogy megértessék a szülőkkel, hogy ez a rendszer miért jó a gyereküknek, hogy fejlődő szervezetként új dolgokat tanuljanak, és hogy úgy építsék fel a szervezetet, hogy még több iskolát nyithassanak.
A hosszútávú cél az, hogy olyan oktatást csináljanak, amelyben a gyerekek természetes módon sajátítják el a boldog élethez szükséges gondolkodásmódot és képességeket. Szeretnének egy olyan generációt nevelni, amelyik könnyen megállja a helyét a munkaerőpiacon. A nevelési módszerük középpontjában a kritikai gondolkodás, a kreativitás, a világ dolgai iránti érdeklődés, a csapatmunkával kihívásokat kereső gondolkodás áll.
Gábor szerint a magyar oktatási rendszer tényleg nem a legjobb, de annyira nem rossz, mint amennyire legtöbben gondoljuk. “Valóban vannak problémái, de ezek nem abból adódnak, hogy az állami vezetők nem tudják, mi a jó, vagy nem azt akarják csinálni. A probléma, hogy ennyi és ilyen tanárral, ilyen tanárfizetéssel lehetetlen megoldani a gondokat.” Szerinte 10 most végző pedagógusból 9 tudja, milyen a jó iskola, így nem a jó iskolarendszer megismerésében áll az oktatás fejlődése. A kihívás most az, hogy ezt meg kell csinálni.
