A környezeti krízis, egy hatalmas aszteroida becsapódása, egy pandémia vagy egy nukleáris háború egyaránt apokalipszist okozhatna a bolygón. Vajon hány túlélőre lenne szükség ahhoz, hogy fajunk egy ilyen eseményt követően fennmaradjon?
A válasz nem egyszerű, hiszen a különböző típusú kataklizmák után nagyon eltérő körülmények alakulhatnak ki.
Egy atomháborút követően például nukleáris tél jelentkezne, ami nemcsak élelmiszerhiányhoz vezetne, de veszélyes sugárzással is járna. Egy pandémia után ezzel szemben a környezet nem tapasztalna ennyire drámai átalakulást.
Cameron Smith, a Portlandi Állami Egyetem antropológusa a Live Science-nek azt nyilatkozta, a néhány száz főből álló populációk akár évszázadokig fennmaradhatnának egy globális katasztrófát követően. A kutató vizsgálatai során arra jutott, hogy a globális civilizáció bukásakor a legnagyobb veszélyben a nagyvárosok lennének, mivel ezen települések a kívülről behozott élelemre, illetve az elektromosságra támaszkodnak.
Smith azt feltételezi, hogy az apokalipszis után olyan önellátó, maximum ezer főből álló közösségek jönnének létre, mint amilyenek az újkőkor települései voltak. Ezek a csoportok egymással is érintkezésben lehetnének. A legnagyobb kihívást a beltenyészet elkerülése jelentené, ami a kis populációknál komoly kockázatot jelent.
Seth Baum, a Globális Katasztrófakockázati Intézet társalapítója és igazgatója úgy véli, amennyiben az emberek felismerik a közelgő katasztrófát, felkészíthetik a populációkat. A szakember szerint a legfontosabb az apokalipszis megelőzése lenne, egy nukleáris háború esetén ez a jó nemzetközi kapcsolatokat jelenti. Fontos ugyanakkor, hogy készen álljunk az esetleges katasztrófára - az atomháború példájánál maradva ezt bunkerek építésével érhetnénk el. Baum azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a bolygó pusztulásával járó fenyegetés esetén a Földet is elhagyhatnák az emberek.
Egy 2018-as tanulmány alapján a legközelebbi ismert exobolygóhoz, a potenciálisan lakható Proxima Centauri b-hez egy feltételezett, mai technológiánkkal létrehozható űrhajóval 6300 év alatt érhetnénk el.
A számítások alapján az utat egy legalább 98 fős legénységgel kellene megkezdeni.
Frédéric Marin, a Strasbourgi Egyetem munkatársa és kollégái szerint a csapatot 49, egymással nem rokon párból kellene kialakítani. A populáció csak bizonyos körülmények között maradna egészséges, ezért szigorúan kellene szabályozni a szaporodást.
Egy későbbi, 2021-es publikációban Marinék már azt írják, egy 500 fős kezdőlegénységgel genetikai szempontból sokkal biztonságosabb lenne az út. Smith ugyanakkor úgy véli, hasonló forgatókönyv esetén a cél az lehetne, hogy minél több embert tudjunk elvinni, ezzel csökkentve a beltenyészet kockázatát.
