Rendkívül csekély az esélye annak, hogy valakit éppen egy meteorit sújtana halálra, csillagászok szerint az, hogy egy űrből érkező kő vagy vas találná telibe az embert, nagyjából 1:700 000 eséllyel következhet be egy egész emberöltő alatt. Mások ennél is ritkábbnak vélik egy ilyen katasztrófa bekövetkeztét, és 1:1 600 000 esélyt adnának rá.
Valójában mindkét szám csak hasra ütés: bár évente ezernyi meteorit éri el a Föld felszínét, bizonyított tragédiáról nincs tudomásunk - legalábbis eddig így volt. Egy nemzetközi kutatócsoport azonban a csillagászati és levéltári adatokat összevetve rábukkant egy esetre, amely viszonylag jól dokumentált, s vélhetően egyik résztvevőnek sem állt érdekében, hogy szándékosan meghamisítsa a tényeket.
Esőként záporoztak
Az esemény az Oszmán Birodalom felségterületén, pontosabban a mai Irak északkeleti, zömmel kurdok lakta vidékén, Szulejmánijjában következett be, 132 évvel ezelőtt, 1888. augusztus 22-én. Néhány napra rá jutott a hatóságok tudomására, hogy egy meteorit agyonütött valakit, és megbénított egy másik személyt. A szóban forgó személyek neve nem maradt fenn, az eset körülményeit azonban elég alaposan dokumentálták az egymással levelező hivatalnokok.
Az iratok nemrég kerültek elő a török állami levéltár főigazgatóságának archívumából, és többek között azért kerülhették el eddig a kutatók figyelmét, mert digitalizálásuk csak mostanában kezdődött el, illetve olyan oszmán-török nyelvjárásban íródtak - arab és perzsa betűkkel -, amelyet igencsak nehéz lefordítani. Két török kutató, Ozan Unsalan, az Égei Egyetem és Altay Bayatli, a Trák Egyetem tudósa, valamint egy amerikai meteorit-szakértő, Peter Jenniskens, a NASA és a SETI Intézet szakértője három, az esetet értelmező levelet talált és értelmezett, eredményeiket a Meteoritics and Planetary Science szaklapban publikált tanulmányukban tették közzé.
A helyi hatóságok által a központi kormányzatnak írott levél szerint "erős, éles fény és füst haladt a falu felé", majd a meteoritok szinte esőként, tíz percen keresztül hullottak az égből, ami nem maradt hatástalan:
egy ember meghalt, egy másik pedig súlyosan megsérült, miközben a termésben is nagy kár keletkezett a tűzgömb robbanása miatt.
A levelek azonban nem hagyatkoznak kizárólag szóbeszédre és szemtanúkra: azt állítják, hogy a közeli dombon a meteoritok darabkáit is megtalálták, sőt azt sejtetik, hogy egy mintát elküldtek egyenesen a szultáni udvarba.
Maguk a kutatók is meglepődtek felfedezésükön: "Ez az első olyan autentikus tudósítás az emberiség történelméből, amely egyértelműen állítja, hogy meteorbecsapódás okozta egy ember halálát. Mivel hivatalos kormányzati forrásokból származó, a helyi hatóságok által írott dokumentumokról beszélünk… nem kételkedünk a valódiságukban."
Fizikai bizonyítékot keresnek
Mivel a levelekhez állítólag mellékelt mintára mindeddig nem sikerült rátalálni a múzeumok gyűjteményében, a kutatók nem bocsátkoztak spekulációba, hogy tényleg meteoritot találtak-e a kortársak a helyszínen, azonban a levéltári iratok folyamatban lévő digitalizációja során még előkerülhetnek újabb adalékok, és az sem kizárt, hogy maga a meteoritdarab is felbukkan.
A koronavírus-világjárvány utazási korlátozásai nem tették lehetővé, hogy a feltételezett helyszínen végezzenek behatóbb kutatásokat, a tervbe vett expedíciót egyelőre el kellett halasztani. A levelekben emlegetett falvak ugyan már nem léteznek, vagy másként nevezik azokat, földrajzi leírások és régi térképek alapján - ezt tanulmányukban szintén közzétették a kutatók - viszonylag pontosan meg lehet határozni, hogy merre történhetett a becsapódás.
A levelekben ugyanis szó esik arról, hogy egy kisebb, piramis formájú hegy is létezett a térségben, s ezt az 1900-as évek elején készített rajzok is alátámasztják.
Abban bízunk, hogy megleljük a becsapódás pontos helyét, a kéziratok körülírásai alapján tudjuk is, hol történt, de helyszíni megerősítésre van szükség
- mondta Unsalan, az Égei Egyetem fizikusa. Ha tényleg sikerülne fizikai bizonyítékot is felmutatni, ez valóban az első tárgyi bizonyítékkal alátámasztott meteorit-haláleset lenne a történelemben.
Hangrobbanás és kővel küldött levél
A tanulmányban közzétették a levelek fordítását is, amelyben a Trák Egyetem történésze, Bayatli működött közre. Az első levél a Gergely-naptár szerint 1888. szeptember 13-án, csütörtökön kelt, és leírja, hogy a becsapódást hangrobbanás kísérte, az esemény este 20 óra 30 perckor történt, és a meteoritok a piramis alakú hegyre hullottak az égből, nyugati irányban Sercinartól, amelynek jelenlegi pontos koordinátái a rendelkezésünkre állnak.
A fény és a füst a ma már nem létező Dilaver falu felé haladt, és hasonló történések zajlottak le Horilmar falu környékén. Tíz percig hullt a meteorit-eső az ismertetett tragikus következményekkel, ám Dilaver lakói "köszönetet mondtak Istennek", hogy a totálisan letarolt terméseken és megművelt földeken kívül náluk nem esett senkinek baja. Musztafa Faik, Moszul kormányzója ezután a beszámolóval együtt mintát küldött az udvarba, II. Abdul-Hamid szultánnak (1876-1909).
Az eset rövid leírásával kezdődő második levél számot ad arról, hogy a nagyvezír a ma belügyminiszternek nevezett pozíciót betöltő Ahmed Munir pasa megkeresését 1888. október 8-án továbbította a szultánnak azzal a céllal, hogy informálja őt, és útmutatást kérjen a cselekvés módjáról. A szultán válasza nem ismeretes, ám könnyen lehet, hogy a még feldolgozatlan archívumban nyomára bukkannak. A harmadik levél az előzőek összefoglalásával indít 1888. október 9-én, és leírja, hogy Ahmed Munir pasa "egy kődarabbal" küldte el levelét a nagyvezírnek.
Különleges kutatás
A tanulmányban publikált 1915-ös katonai térképen szemmel látható, merre történt a szokatlan esemény. A mai rekonstrukció alapján a tűzgömböt vagy (hangrobbanást keltő) bolidát a Gülambar város fölötti égen figyelték meg, amit jelentettek is a helyi hatóságok, majd az innen légvonalban 67 kilométerre lévő Sercinar városon túl, Cisane falu melletti dombnál hullottak le a szétrobbanó meteor darabjai, megölve, illetve megsebesítve két embert. A tűzgömb délkeletről északnyugatnak haladva robbant szét, meteorit-esőt bocsátva Cisane körzetére.
A kutatók más hasonló események dokumentációjából arra következtetnek, hogy a mintákat általában a mai isztambuli Régészeti Múzeum gyűjteményébe küldték, így nem elképzelhetetlen, hogy az 1888-as esetből származó kődarab is eljutott ide. Történészek, levéltárosok, nyelvészek és fordítók további együttműködésével erről és eddig még nem ismert meteorit-eseményekről is többet tudhatunk meg a jövőben.
A kutatás különlegessége elsősorban abban rejlik, hogy történelmileg hiteles forrásra, magas rangú állami hivatalnokok közötti levelezésre támaszkodik.
Veszélyes kövek az űrből
Ugyanakkor számos egyéb meteorit-balesetről van nem ellenőrizhető információnk. 1511. szeptember 11-én állítólag egy Lombardiában élő szerzetes és néhány állat esett áldozatul egy 45 kilogramm súlyú űrkőnek. Kínai feljegyzések szerint 616. január 14-én tíz ember halt meg, amikor egy hatalmas hullócsillag lázadók táborára esett. Időben hozzánk jóval közelebb is előfordultak szélsőséges jelenségek, így például az 1908-as tunguszkai eseménynél Szibériában robbant fel a légkörben egy tűzgömb, szemtanúk szerint ekkor 3 ember halt meg.
2013-ban az oroszországi Cseljabinszk fölött egy szuperbolida (nagy fényességű bolida) robbant fel, és mintegy 1500 ember szorult orvosi kezelésre közvetett sérülések, így a hangrobbanás miatt széttört üvegek szilánkjai miatt. 2016-ban az indiai újságok is beszámoltak róla, hogy egy buszsofőrt az utcán sétálva meteorit ütött agyon, a NASA szakértői azonban inkább földi eredetű robbanást feltételeznek a háttérben.
Mindeddig a legközelebbi, több forrásból megerősített és akár halálos kimenetelű balesetté is válható eset azonban 1954. november 30-án történt, amikor egy Anne Hodges nevű nőt alabamai otthonának kanapéján pihenve talált el egy, a mennyezetet áttörő meteorit. A 4,5 milliárd éves kőzet először a rádiókészülékre esett, ott gellert kapott, és rázuhant a nő oldalára, aki a csípőjén és lábán komoly zúzódást szenvedett. Mondhatjuk, hogy szerencsésen megúszta a balesetet - ellentétben azzal a két szerencsétlennel, akiknek 1888-ban esélyük sem volt kitérni a kőzápor elől.
Kiemelt kép: Bob Riha Jr. /Getty Images
